március 2009 hónap bejegyzései

Könyves

Azért ez érdekes, eddig még egyszer sem bírtam magam rávenni, hogy elolvassak egy könyvet végre angolul. Igen, képes voltam eddig úgy élni itt a ködösben, hogy otthonról hozott, rendelt könyveket olvastam. Elég rendszeresen.

Nem mondhatom azt, hogy ne vettem volna eddig egyet sem angolul, azzal a lelkesedéssel, hogy majd ezt kiolvasom, mert már olvastam magyarul is, szóval, jó lesz nekem. Aztán azzal a lendülettel, ahogy kinyitottam az első oldalon, általában vissza is csuktam a tetejét. Nem, egyszerűen nem bírtam magam rávenni, pedig Joanne Harris-től beszereztem pár olvasmányt, ami otthon nagy kedvencem volt, pl. a Szederbor vagy az Ötnegyed narancs (szerencsére olcsón a charity boltokból), meg Tony Parsons-tól is megvettem a  My Favourite Wife című,  Tib szerint egészen remek könyvet, teljesen újonnan a WHSmith-ben. Persze, hogy remek, mert a többi írását is nagyon szerettem. Paulo Coelho-tól is találtam egy könyvet, a lépcsőházban kitették, hogy akinek kell, elviheti A Zahir-t.

És akkor nem beszélek a számtalan használtan beszerzettről, (Jules Verne: Around the World in Eighty Days, vagy Stephen Clarke: A Year in the Merde és további Merde események) szerencsére némelyik 1 pénz alatti vétel volt. Most már mind szépen kupacban, spárgával átkövetve várja a sorsát, hogy raktárba tegyük majd, ha elindulunk…

Persze, olvastam pár bekezdést, 1-1 érdekesebb fejezetet innét-onnét (is). Ahogy a pár hete megvett Culture Shock-ban is találtam érdekes oldalakat, meg belelapozva, belefeledkeztem, de egyik könyvvel sem ültem még le úgy, hogy, na akkor ezt most kiolvasom, ha vért kell izzadjak, akkor is!!

Most úgy döntöttem, kivételt teszek, illetve megpróbálok tenni, Will Randall: Indian Summer.  Indulunk haza 3 hétre, nettelen leszek, jobban rá tudom venni magam az esti órákban, hogy olvassam.

Persze, ehhez az kell, hogy könyvesbolt felé ne járjak az elkövetkezendő napokban, mert biztos találok valami érdekes könyvet, magyarul… (mondjuk: Bengáli tűz)

Reklámok

A legkedvencebb jelenet…

Jamal egy igazi hős!!!

Teliholdas

Én mindig is szeretettem a holdat, a telit meg még annál is jobban. Aki ismer, tudja, varrott holdam is van.

Az egyik blogon olvastam egy indiai teliholdhoz kapcsolódó ünnepségről, aztán a neten is találtam hozzá ezt-azt.

Egyes források szerint a Holi, a tél végének és a tavasz eljövetelének ünnepe. Általában (februárban) márciusban, teliholdas napon ünneplik. Vízzel és porfestékkel szórják be egymást, valamint nagy tábortüzet gyújtanak és vidám utcai mulatozásba kezdenek.

Érdekes, itt a ködösben ezt novemberben teszik (bár akkor nem vizezik a másikat, meg festéket sem szórnak) amikor megünneplik a meg nem valósult robbantást a Bonfrire Night -  Guy Fawkes-t.  November 5-én (környékén) óriási tábortüzet raknak és vidámkodnak a népek, bábokat égetnek, előtte és utána napokig petárdákat robbantanak, valamint színes tűzijáték világítja be az éjszakát.

Otthon nem is tudom, mikor gyújtanak tábortüzet ünnepségek alkalmából? Talán júniusban engem Szent Ivánt ünnepelve? Meg táborok utolsó estéjén…

Kapcsolódások:

Vallásforum – Holi

Majd a wiki megmondja – Bonfire Night

Ünnep.mentha.hu – június

Mindenki másképp csinálja…

A csomagolás mellett, amikor tehetem, igyekszem könyvből, internetről, levelezésből megismerni az indiai szokásokat.

Nem egyszerű, lesznek furaságok, már előre látom! Szemeinknek, füleinknek, lelkünknek biztos megrázó lesz néhány dolog, de azt hiszem, a nyitottságunk majd átsegít ezeken a nehézségeken (vagy nem).

Ezért most nem is szeretnék beszámolni arról, hogy milyen  érdekességeket olvastam, hallottam, tudtam meg innét és onnét az indiai szokásokról, majd akkor elmesélem, ha konkrétan átéltem egy-egy ilyen rácsodálkozást.

De hol nincs fura szokás? Mindenhol vannak, az érkezőnek, a másik országban élőnek szájtátásra okot adó érdekességek – szerintem. Nem??

Nem is kell messzire menni, elég, ha arra gondolok, hogy az európai emberek elfelejtették,  bizony az autókkal a XX. század elején majd’ mindenki a baloldalon közlekedett. Még most is sokszor azzal viccelődnek ismerőseim is, hogy az angolok, milyen különcök ezzel a közlekedéssel. Pedig, ha csak egy kicsit megnéznék a régi magyar fotókat, akkor bizony láthatnák, hogy otthon is baloldalon folyt a közlekedés. A HÉV (Gödöllő) még most is azon az oldalon fut. És ez akkor még nem is olyan nagyon eltérő, megrázó kulturális sokk…DSC02947

Ahogy hallunk mindenféle fura büfögési, orrszívási  és nem fújási szokásokról a kínai, japán és egyéb ázsiai országok kultúrájának részekénk, vagy meglepődünk, azon, hogy a perui börtönökben nem használhat a szakács chilit, mert afrodiziákumként hatna az. Ahogy egy spanyoloknak nem illik dicsérni a tulajdonát, mert azt gondolja, nagyon szeretnéd magadévá azt a valamit. Vagy egyes országokban nem fogják egymás kezét a párok, míg máshol a nyilvános helyen ölelkezés sem okoz gondot.

És elhihetjük,  hogy ugyanúgy furának tartják a hozzánk érkezők, a mi étkezési, párkapcsolati, higiéniás elvárásainkat, szokásainkat (hisztinket).

Meg kell tanulni elfogadónak lenni, hogy ott úgy szokás, itt meg így. Valószínűleg mindenkinek a saját jól bejáratott mindennapi életéhez az tartozik hozzá, amit kicsi gyermekkorából hozott, vagy amit felvett időközben…

 

Kapcsolódások:

Bengál-öböl – 2009.02.12. Culture Shock

Szokatlan szokások

Majd a wiki megmondja – kulturális sokk

National Geographic – Magyarország és a baloldali közlekedés

Origo.hu – autó, közlekedés

Mert elmegyünk az élet mellett is…

“Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?”

Kapcsolódások:

Youtube video

Budapest Tavaszi Fesztivál

Értelmetlen bele is kezdeni a magyarázásba…

…ha valaki nem hajlandó, csak a saját igazát fújni, akkor felesleges akár felháborodott, akár kedves levélben tudtára adni részletesen bármit is.

Egyszerűen vannak emberek, akik nem képesek nyitni, szemellenző nélkül látni, csak (luxus)utazások szintjén mérik az élményt. Pedig lehet, ha mernének emberként lealacsonyodni az ÉLETHEZ ÉS HALÁLHOZ,  akkor akár másképpen is láthatnák a világot, akár IGAZI élményeket is átélhetnének, akár új emberré is válhatnának…

És milyen igaz az alábbi pár sor, amit egy kedves, élményeket átélt embertől kaptam:

…Ne izgassa magát barátnője megjegyzésén. Feltehetően -ha nem volt Indiában- tájékozatlan, ha volt, akkor intoleráns, nem befogadó, hanem kirekesztő…

Mert alapvetően nem kell az embereknek 100%-ban egyetérteni a másikkal, de meg kell tanulni elfogadni döntéseit. Illetve, meg kell tanulni kifejteni az ellenérveinket is.

uff.

 

Valóságosságok

Reggelizés közben találtam ezt a cikket az Origo oldalán, először kicsit meglepődtem rajta, de utána eszembe jutott, hogy akár tényleg lehet hasznos is egy ilyen utazás a nyomornegyedekbe.

A cikk, klikk!!

Ha már a valóságtúráknál tartunk, érdemes megnézni ezt a műsort is. A BBC bemutat 6 vásárlási mániás fiatalt, akik 3 hétre eljutottak Indiába és ott kipróbálhatták az életet. Azok életét, akiknek köszönhetően, mi nyugatiak olcsó ruhákhoz jutunk… (mert ugye mindenki tisztában van vele, olcsó ruha igazából nincs, mert azok árát megfizettetik másokkal, ha nem is pont a vásárlóval)

 Remélhetőleg megnyílik az oldal bárki számára, néha előfordul, hogy a BBC oldala nem engedi a filmek levetítését olyan területen, ami nem a ködösben van.

Blood,sweat, tshirts – BBC kisfilm, klikk!