május 2010 hónap bejegyzései

Hajóka a Periyar tavon

A pénteki hajnali ébredés, utazás, a délutáni fűszerkert és Kathakali drámatánc után tényleg nem kellett ringató egyikünknek sem, sőt még vacsorázni is elfelejtettünk olyan fáradtak voltunk. Csak letettük a fejünket, becsuktuk a szemünket és már szombat is volt. Na jó, talán nem ilyen gyorsan, de hamar jött a reggel, és jót is aludtunk (legalábbis én). Valami távoli esőt hallottam, de nem tudom biztosra, hogy álmodtam-e vagy tényleg szakadt az égből.

Szombaton egy szomorú katasztrófával nyitottuk a napot, legalábbis a tévében minden csatornán az AirIndia lezuhant gépét láttuk. A legrosszabb az volt, hogy a keralai csatornákon sokkal kevesebb angollal kevert mondatot hallottunk és egyáltalán semmit sem értettünk a hírből, csak a képeket láttuk…Szomorú dolgok ezek.

 

 

De hát azért nem szomorkodhattunk ott egész nap roncsot bámulva a tévé előtt, elmentünk megnézni a reggelizőt.

Helyes kis banánkarikákat kaptunk első fogásnak, aztán egy kupac gyümölcsös muffint banánlekvárral, illetve rántottát pirítóssal. Jól esett a falatozás, főleg, hogy péntek délutántól nem ettünk.

Elvitt a sofőr minket a Periyar Wildlife (Vadrezervátum) bejáratához, ami nem volt messzebb 3 percnél autóval, megvettük belépőket és már gurultunk is alá a tóhoz. A kapunál az őrök nem biztattak semmi jóval, azt állították, hogy minden jegy elkelt már a hajókra, de azért a tó melletti pénztáraknál kígyózó sorok egyikébe beálltunk és szerencsére még nekünk is jutott jegy; egy 1,5 órával később induló hajóútra.

Mondjuk, a sorban állással most kivételesen nem volt gond, mint általában, de ez csak annak köszönhető, hogy “a népet a rácsok közé” volt a sorállás elnevezése :) Olyan szűk helyen kellett állnunk, hogy tűz és egyéb pánik okozta menekülés alkalmából biztos agyon tapostuk volna egymást…

Kerala 414

A kasszához közeledve ez a szűk rácsos út még keskenyebb lett, pontosan olyan keskeny, hogy csak élünkre fordulva tudtunk a pénztároshoz eljutni. Az összes adatunkat fel kellett írni a jegyigénylőre (születés, nem, lakcím, telefonszám, nemzetiség). Bár az nem egészen világos, hogy egy estleges vízbe fulladás alkalmából miért is volt lényeges, hogy tudják a mi telefonszámunkat, mert akkor már ugye hívhatták volna…vagy, ha csak partra sodródunk, azért napok múlva biztos kiszárad a készlék és utána már hívhatók leszünk.

Mindegy, megvettük a jegyeket, nézelődtünk kicsit és indultunk a hajóhoz, de a jegykezelő mondta, hogy fotós jegy is kell. Na, akkor kicsit ideges lett Tib is, pedig ő aztán végtelenül nyugodt egy lélek. Mert miért is nem tudták ezt a pénztárnál mondani, akkor is ott ficegett a nyakamban a masinka?

Még visszarohantunk fotós jegyet is venni és már nem volt más hátra, csak a beszállás és kezdetét is vehette a hajókázás a Periyar tavon. Ja, de volt, nem ülhettünk oda, ahova a jegyünk szólt, szigorúan csak az alsó részen lehetett leülni és szigorúan magunkra kellett kötni a mentőmellényt.

Kerala 489

A helyünkön ülve nézelődhettünk és néha felállhattunk fényképezni, de vezényszóra vissza kellett térni a helyünkre. Na, én itt nem is kattintottam sokat, ültem a helyemen és duzzogtam, Tib igyekezett a vadvilágot elkapni a gépemmel.

Láttunk pár kígyómadarat, valami fehéret is, meg ki tudja milyet, sörmadarat, akarom mondani Kingfisher-t :), antilopot, vaddisznót és egy darab elefántot is, de tigrist azt egy szálat sem.

Kerala 439

Kellemes kis hajókázás volt. Partraszállás után még bejártuk kicsit a parkot majd elindultunk egy újabb kalandra…

Kerala 543nézzzzddd hogy ugrik a kislurkó!!! :)

Kapcsolódások:

A többi képért katt ide, ha érdekel!

IndianWildlifeportal.com (EN)

 

Tudtad? – XI.

Maradjunk még egy kicsit a házasságnál, ha már múltkor esküvőről beszéltünk.

Találtam egy könyvet, amiben azért megnyugtató információ volt, hogy a házasság 8 típusa között található egy olyan is, ami kölcsönös szerelmen alapul. A szülőknek nincs szerepe a házasság létrehozásában, sőt még a házasság előtti szex szeretkezés sincs tiltva.

..ez nem akadály a későbbi házasságra. Káma Szutra szerint ez az  ideális házasság. – részlet a könyvből

Mondjuk, arról nincs kimutatásom, hogy mennyi szerelemből köttetett házasságot tartanak nyilván. Ha csak azt nézem, hogy a héten megint hivatalosak lettünk volna egy esküvőre, ahol a vőlegény iskolázott (doktori végzettségű, legfelsőbb kaszthoz tartozó legény), de ez is elrendezett házasság volt(lett). Sőt, a fiatalember még munkáját is feladta és hamarosan Amerikába költöznek, hogy a feleség ott megkezdett karrierjét jobban lehessen építgetni.

Többek között a kölcsönös szerelem – házasságon kívül volt/van még olyan hogy;

-gyermekházasság, ami a lány 4 éves korától volt lehetséges,

-a lányt elrabolták, míg családtagjai aludtak,

-a feleség fiatalabb férjhez ment hozzá és míg az fel nem nőtt, addig a család többi tagját kellett “szolgálnia” az asszonynak.

 

Kapcsolódások:

Elrendezett házasság – Tudtad? X.

Moksha-táska

Nem tudom, T. Olvasók, ti hogy is vagytok ezzel, de mi felvettük azt a rossz szokást a ködösben, hogy igyekszünk egyre kevesebb nájlonszatyrot :) reklámtáskát elhordani az üzletekből.

taskak

Na, ezzel itt messziföldön kicsit meggyűlt a gondunk, mert hiába vettük azt a csudi-csudi legkisebb is számít szatyrot (a képen ott az a barna-zöld valami). Meg hiába hoztunk számos másikat innét és onnét, sajnos itt valahogy megérthetetlen, hogy mi azokat a szatyrokat szeretjük használni és abban hazahordani a vásárfiát.

Történt egyszer az:

megvettük ezt a barna csodát, mert megörültünk, hogy itt is lehet ilyet kapni. Fizetés után gondoltam, egyértelmű, hogy abba kezdik pakolni a cuccost (kezdik, mert áll ott egy kishölgy, aki pakolja a pénztáros után a terméket bele a nájlonba!!) de nem, fogja és összehajtogatja, tenné már bele a nájlonba a vadi új szatyrot, mikor megdöbbenve rászólok, hogy legyen szíves és ebbe pakoljon (ha már nem én pakolhatok).

A kishölgy úgy nézett rám, mint aki ördögöt lát :).

Következő alkalommal:

meg azt akarták, hogy adjam le a poggyászmegőrzőbe az üres (nem üres, mert volt benne még 3 másik szatyor) barna táskát. Furán néztek megint rám, mikor mondtam, nem adom, ez kell nekem a vásárlás után majd és visszajönni a csomagmegőrzőhöz nagyon macerás. Végül csak ráragasztották a védőjelzést. Persze, ennek ellenére a kasszánál 1. ki akarták velem újra fizettetni, 2. nem kis bonyodalmat okozott, hogy megértsék, abba kérem bele a dolgokat, bele abba, nem nájlonba, abba bele!! Végül csak lett 3 reklámtáskánk, mert nem volt hajlandó nájlon nélkül elengedni minket a pakoló :)

Hisztis vagyok-e?!

Na, ilyen élmények vannak itt, de ezt csak azért írtam le, mert másnak is szívügye a pamut szatyorka és remélem, neked is T. Olvasó!!

Meg mert megérkezett 2 csudi Moksha Táska Magyarországról. Tinkmara ajánlotta és  Myreille pedig postázott nekem kettőt is. Az egyiket majd valaki világjárónak szeretném adni. Addig is felváltva visszük kirándulni és kattintgatunk pár fotót vele, mint pl. ma délutáni tengerpartos kiránduláskor is :)

moksha

A kisbékák most nem járnak velünk kirándulni, mert meleg van és nem bírják jól a hátizsákban a  bezártságot, meg tömegesen nehezek nekem a melegben…

Kapcsolódások:

Neked van már Moksha Táskád???

Kathakali

Ez a neve annak a csudi-fura táncnak, amit sikerült elcsípnünk megérkezésünk napján Thekkady-ban. Köszönhető ez a kedves, rendes sofőrünknek, aki ajánlgatta az esti programlehetőségeket ;)

Miután a fűszerkóstolgatás után kialudtuk magunkat (30-35 perc) még kicsit sétáltunk a városkában, felfedeztük a házi készítésű csokoládékat, meg a fűszerboltokat, megcsodáltuk az európai/portugál stílusú épületeket (amikhez hasonlót mifelénk nem igen látni) és találtunk egy remek kis könyvesboltot is, szóval majdnem lekéstük az előadás előtti készülődést.

Kerala 297

Főleg, hogy ahova mentünk a jegyünkkel az nem az a hely volt, ahol a műsor megnézhető, szóval még kampajogni kellett pár percet, hogy a város szélére kibotorkálva megtaláljuk az épületet, ahol az előadást tartották. És életünkben először találkoztunk messziföldön egy becsípett bácsival, aki végig eljött velünk az épületig. Mondjuk, erről senki sem informált minket a jegy vásárlásakor, hogy majd este ne ide jöjjünk ám vissza. Mindegy, megtaláltuk, nem késtük le a készülődést és a műsort sem!

30-35 perc (úgy látszik ez most ilyen visszatérő időegység) volt a készülődés, vagy legalábbis nem kevesebb, de lehet, hogy több…

Kerala 321

Valamit elvétettem, mert nem jöttem rá, hogy ebből a kis sovány srácból, hogy lett a végén egy pufi fejű alak?? Mert az ok, hogy a ruháktól lett akkora testileg, de az arcát előttünk festette ki és igaz, hogy nincs róla kép, de elhihetitek kedves T. Olvasók, hogy nem ilyen duci feje volt neki maszkírozás előtt.

Kathakali

Mindegy, a lényeg, hogy ott előttünk készülődtek, öltözködtek, majd egy ajtó mögött eltűntek. Kicsit később jött egy bácsi, aki elmesélte a (dráma)tánc történetét és megkezdődött az előadás. Először ez a bácsi énekelt egyet majd jött egy kis zenei hangulatkeltés:

 

Majd folytatódott egy kis zenével összekötött szemtestbeszéd bemutatással:

És végül a főműsor is elkezdődött:

A tánc és a történet tényleg drámai, érdekes és félelmetes volt; egy szerelmi szálon futott, aminek természetesen szomorú vége lett. Ahogy ez mindig is lenni szokott, előbb-utóbb valaki meghal a kapcsolatban, vagy így, vagy úgy…

Kerala 399

Az előadás végén oda lehetett állni a táncosok mellé és fényképeket kattintgatni, de valahogy béna voltam és nem álltam oda. Természetesen, Tib sem kapható ilyenre, így nem lett közös kép a csudi táncosokkal (persze, így utólag már bánjuk) és sajnos úgy az egész este képei kicsit homályosak és bénák lettek :(

Hazafelé akció várt ránk, mert a sötétben kellett visszabotorkálni a főutcáig, azon a területen nem volt világítás, ahol az a kis épület állt. Persze volt velünk zseblámpa, a szállodában hagytuk, mert ki gondolta, hogy kiserdő-mező-kavicsút-árokpart-bokorugrás lesz az egyik esti programunk. hehehe

Nem kellett ringatni minket, nagyon hamar elaludtunk.

Kathakali drámatáncról a kapcsolódásoknál lévő hivatkozásokban lehet bővebben olvasni, fotókat itt találsz még és lehet, hogy majd a többi videót is felteszem a youtube oldalra (vagy nem).

Kapcsolódások:

Kathakali – indiaitanc.hu (HU)

Kathakali – majd a wiki megmondja (EN)

India táncművészete – geographic.hu (HU)

Irány Kerala

A  kezdés alapvetően nem volt zökkenőmentes, mert a hajnali 4 órára rendelt autó, valamiért csak 4:25-re érkezett. Ez kicsit bosszantó volt, mert ugye a repzaj nem vár… de szerencsére mi mindig kicsit előbbre igazítjuk ezeket a dolgokat.

Chennai repülőtere (is) kicsit kaotikus. Most építik át, szépítik stb. A nemzetközi reptér eléggé egyszerű valami, a helyi járatok terminálja valami oknál fogva sokkal modernebb, felszereltebb (valószínűleg ezzel kezdték a munkálatokat), van üzletsor, kajálási lehetőség is az ellenőrzések előtt..

A csomagok  ellenőrzése úgy történik, hogy fogod és felpakolod a bőröndödet az átvilágítós gép futószalagjára és szépen megröntgenezik azt. Ha valami olyat látnak, ami nem oda való, akkor szólnak, ha minden rendben van, akkor egy öntapadós igazolóval leragasztják a zárját és mehetsz is becsekkolni. Na, már most én nem akarok semmit sem becsenni a bőröndbe ellenőrzés után, de azért a leadás és az átvilágítás között van lehetősége az embernek matatni, ha nagyon akar. A matrica elég könnyen lejár.

A második ellenőrzés az, amikor személyeket vizsgálnak át, meg ugye a kézipoggyászt világítják meg. Na, itt kicsit elszállt az agyvizem, mert nekem roppant módon zokon esik, ha a sorban elém tolakodnak az emberek. Tudom, ez rossz ködösbeli felvett szokás, de a sor, az sor! Én kivárom, ő kivárja, te is ki tudod várni a sorod! Bakker. Ez ami nagyon nincs kedvemre itt messziföldön, hogy az emberek bunkók, egyáltalán nincsenek tekintettel a másikra, ha sorban állásról van szó, vagy autóval száguldozásról.

Miközben morogtam magamban, még vagy négy kedves, száris nő betolakodott a nők részére fenntartott csipogós kapuhoz várók közé, elé, stb. Szerinted, mi miért állunk itt sorban? Mindegy, Tib már ott toporgott a túlparton egy ideje, mikor én még csak a kapu közelében sem voltam.

A váróterem eléggé lepukkant, koszos volt, étkezési lehetőség szinte semmi (na, nem mintha az ember folyton enni akarna, de azért repülés előtt ez valamiféle rituálé, hogy kis kávé, kis süti, kis ez-az).

Kerala 109

Hamarosan a busz is megjött és elvitt minket a gépig, a pilóta megszemrevételezte a propellereket és már indulhattunk is. Kellemes, zökkenőmentes út volt, kb. 1,5 óra sem. Az vicces, hogy maga a repülési idő rövidebb, mint a reptéren töltött várakozás ideje (ellenőrzés, becsekkolás, másik ellenőrzés, várakozás) így aludni nem sokat tudtam, de azért jól esett picit szundikálni.

Kerala 142

Leszállás után hamar megérkeztek a bőröndök és a sofőrre sem kellett várni. Próbáltunk vele beszélgetni, de valamiért nem mindig értette, amit mi kérdeztünk,  mi meg nem értettük, amit ő mond. 

Kerala 197

A szállásunkig csupán 5 órát autóztunk, de a látvány csudi volt, mintha tényleg nem is messziföldön lennénk.

Igaz, az utat annyira nem élveztem, mert a hegymenetek sajnos mindig szerpentinesek, de túléltem, csak kicsit koncentrálnom kellett a gyomrom egyben maradására. Még jó, hogy nem volt a reptéren étkezési lehetőség…

Az eső esett, de a táj így is csudi, csudi volt és mire a szálláshoz értünk már kiürültek a felhők, tudtunk kicsit sétálgatni ebéd után a környéken.

   Kerala 222

 Kerala 224

A helyi fűszerkertet is bejárhattuk rendesen, ahol egy vidám, száris fiatalasszonyka vezetett körbe és kóstoltatott mindent meg velünk, de túléltük a nyers zöld növények és/vagy fűszerek rágcsálását, szagolgatását heheheh.

Kerala 235

Képzeld el T. Olvasó, minden csupa zöld volt! Ez kicsit sokkolt minket, mert március óta nem láttunk ennyi zöldet egy kupacban.

Annyi érdekes növényt láttunk, hogy elmondani sem tudom, például a korábban említett padlizsánnak is megtaláltuk a többi változatát, amit láttam már itt  a zöldségesnél is, csak még nem próbáltam ki.

Kerala 208

A méregkóstolgatás fűszeres kertben sétálás után visszamentünk kicsit ledőlni, valamiért  a hegyi levegő, a hajnali kelés meg úgy egyáltalán minden elnyomott minket, szükségünk volt 35 perc alvásra, hogy az esti programot kicsit felfrissülve élhessük át, de erről majd később.

Addig is nézegessetek pár fényképet itt!

Kókuszok földje

Annyi mindent lehetne írni a kókuszok földjéről, de ezt már megint sokan leírták előttem és még le is írják majd.

Azt azért érdemes tudni, Kerala – Land of coconuts – állam messziföld dél-nyugati csücskében található és az Arab-tenger csapdossa a halászok hajóit.

Háromszor annyian élnek itt,  mint Magyarországon (kb. 31 millió), de területe meg harmad akkora (kb. 2,5). A hivatalos nyelv a Malajálam, az állam 1956 óta létezik ebben a formájában.

Kerala1

Nagy az írástudók száma, tehát iskolázottabbak az emberek, mint általában messziföldön (azt hiszem). Talán ez látszik a rendezettebb, tisztább városokon (is).

Meg mondjuk, azt is érdemes megjegyezni, hogy a portugálok jöttek és elég erős nyomot hagytak maguk után, amit a hollandok és a britek sem voltak képesek, sőt a helyiek sem, szétzilálni.

Chennai-ban (Tamil Nadu) a britek csak jöttek, aztán mentek, nem érdekelte őket semmi, csak legyen munkaerő, aztán mindenki csinál, amit akar. De Keralában  a portugálok elég erőszakosan a maguk formájára próbáltak alakítani MINDENT (vallás, építészet).

Konyhájáról és fűszeriről, hegyeiről, folyóiról, vizeiről, erdeiről is érdemes megemlékezni, mert csudi… de tényleg ennyit a tudományosságról, aki szeretne többet tudni Kerala államról, írjon és viszek neki szép könyvet :)

Kerala

Az élmények meg hamarost jönnek…

Kapcsolódások:

Kerala.com (EN)

Kerala – majd a wiki megmondja (EN)

Portuguese India – majd a wiki megmondja (EN)

Kerala – majd a wiki megmondja (HU)

A portugál gyarmatbirodalom sajátosságai (HU)

 

Korfu

Egyszer régen valaki mondta nekem, ha a görög szigeteket szeretném felfedezni, bejárni, akkor ne Korfuval kezdjem, mert az  a “legszebb”, a legakármilyenebb és a legzöldebb. Állítólag utána már nem lehetek szerelmes a többi szigetbe, mert az rabul ejt és mércét állít.

Az eddig felfedezett görög szigetek tetszettek, bajom nem volt velük,sőt kicsit szerelmes is lettem beléjük (ahogy minden helybe, ahol eddig jártam-unk), de nem tudom, hogy Korfu után mit mondanék, akár a többi szigetre, akár Korfura…

Ja, de hogy most messziföldön vagyunk?! Jaaaa, csak azt akartam mondani; képzeljétek, Indiának is megvan a maga Korfuja!!

Azt kell mondanom, hogy azt a bejegyzést (Álomképes) át kell, hogy fogalmazzam (majd, egyszer).

Valami hihetetlen csudi-csudi szépségesen szépet láttunk!

Hamarost mesélek róla, meg képeket is mutatok van nem kevés, meg az összes hozzászólásra, levélre is válaszolok egyszercsak! és blogokat is olvasok majd  :)

Addig is szép napokat!

(bakker, egy országban, ahol gond a vízellátás, hogy képesek olyan érzékeny mosógépet gyártani, hogy ha nem teljesen vízszintben áll és/vagy nem jól van benne a ruha, akkor addig öblít és centrifugál, öblít és centrifugál, öblít és centrifugál, amíg az embernek fel nem tűnik,hogy már rég le kellett volna járnia és bemegy, kikapcsolja, kicsit mozgat valamennyit a nem vízszintes padlón álló gépen, meg a ruhákat is megrángatja, majd reménykedik, hogy nem használ el több vizet és végre csak centrifugál és megáll!!!)