Hajóka a Periyar tavon

A pénteki hajnali ébredés, utazás, a délutáni fűszerkert és Kathakali drámatánc után tényleg nem kellett ringató egyikünknek sem, sőt még vacsorázni is elfelejtettünk olyan fáradtak voltunk. Csak letettük a fejünket, becsuktuk a szemünket és már szombat is volt. Na jó, talán nem ilyen gyorsan, de hamar jött a reggel, és jót is aludtunk (legalábbis én). Valami távoli esőt hallottam, de nem tudom biztosra, hogy álmodtam-e vagy tényleg szakadt az égből.

Szombaton egy szomorú katasztrófával nyitottuk a napot, legalábbis a tévében minden csatornán az AirIndia lezuhant gépét láttuk. A legrosszabb az volt, hogy a keralai csatornákon sokkal kevesebb angollal kevert mondatot hallottunk és egyáltalán semmit sem értettünk a hírből, csak a képeket láttuk…Szomorú dolgok ezek.

 

 

De hát azért nem szomorkodhattunk ott egész nap roncsot bámulva a tévé előtt, elmentünk megnézni a reggelizőt.

Helyes kis banánkarikákat kaptunk első fogásnak, aztán egy kupac gyümölcsös muffint banánlekvárral, illetve rántottát pirítóssal. Jól esett a falatozás, főleg, hogy péntek délutántól nem ettünk.

Elvitt a sofőr minket a Periyar Wildlife (Vadrezervátum) bejáratához, ami nem volt messzebb 3 percnél autóval, megvettük belépőket és már gurultunk is alá a tóhoz. A kapunál az őrök nem biztattak semmi jóval, azt állították, hogy minden jegy elkelt már a hajókra, de azért a tó melletti pénztáraknál kígyózó sorok egyikébe beálltunk és szerencsére még nekünk is jutott jegy; egy 1,5 órával később induló hajóútra.

Mondjuk, a sorban állással most kivételesen nem volt gond, mint általában, de ez csak annak köszönhető, hogy “a népet a rácsok közé” volt a sorállás elnevezése :) Olyan szűk helyen kellett állnunk, hogy tűz és egyéb pánik okozta menekülés alkalmából biztos agyon tapostuk volna egymást…

Kerala 414

A kasszához közeledve ez a szűk rácsos út még keskenyebb lett, pontosan olyan keskeny, hogy csak élünkre fordulva tudtunk a pénztároshoz eljutni. Az összes adatunkat fel kellett írni a jegyigénylőre (születés, nem, lakcím, telefonszám, nemzetiség). Bár az nem egészen világos, hogy egy estleges vízbe fulladás alkalmából miért is volt lényeges, hogy tudják a mi telefonszámunkat, mert akkor már ugye hívhatták volna…vagy, ha csak partra sodródunk, azért napok múlva biztos kiszárad a készlék és utána már hívhatók leszünk.

Mindegy, megvettük a jegyeket, nézelődtünk kicsit és indultunk a hajóhoz, de a jegykezelő mondta, hogy fotós jegy is kell. Na, akkor kicsit ideges lett Tib is, pedig ő aztán végtelenül nyugodt egy lélek. Mert miért is nem tudták ezt a pénztárnál mondani, akkor is ott ficegett a nyakamban a masinka?

Még visszarohantunk fotós jegyet is venni és már nem volt más hátra, csak a beszállás és kezdetét is vehette a hajókázás a Periyar tavon. Ja, de volt, nem ülhettünk oda, ahova a jegyünk szólt, szigorúan csak az alsó részen lehetett leülni és szigorúan magunkra kellett kötni a mentőmellényt.

Kerala 489

A helyünkön ülve nézelődhettünk és néha felállhattunk fényképezni, de vezényszóra vissza kellett térni a helyünkre. Na, én itt nem is kattintottam sokat, ültem a helyemen és duzzogtam, Tib igyekezett a vadvilágot elkapni a gépemmel.

Láttunk pár kígyómadarat, valami fehéret is, meg ki tudja milyet, sörmadarat, akarom mondani Kingfisher-t :), antilopot, vaddisznót és egy darab elefántot is, de tigrist azt egy szálat sem.

Kerala 439

Kellemes kis hajókázás volt. Partraszállás után még bejártuk kicsit a parkot majd elindultunk egy újabb kalandra…

Kerala 543nézzzzddd hogy ugrik a kislurkó!!! :)

Kapcsolódások:

A többi képért katt ide, ha érdekel!

IndianWildlifeportal.com (EN)

 

Reklámok

6 responses to “Hajóka a Periyar tavon

  1. jól hangzik.. amúgy ez a fótós jegy engem annyira fel tud húzni.. egyszerűen kiborít, mert basszus. miért kell azt kifizetnem, amit le akarok fotózni.. régen ez nem volt így…

  2. mondjuk Európában engem is talán felhúzni, vagy nem fotóznék, de itt a messziföldön nem foglalkozom vele, mert minden rúpia segít (remélhetőleg) jó helyre megy… vagy nem, de ezt nem tudhatom már :(

  3. Timi, a szándék a lényeg! Te jó helyre szánod és kevés egyéb lehetőséged van segíteni.. Képek szokás szerint jóóóók! :D
    Fotós jeggyel pedig európában is több helyen találkoztam, még Magyarországon is!

  4. Látod itt a ködösben meg a pénzünkért se fotózhatunk sok helyen. Szóval szerintem ha már választani lehet én szó nélkül kifizetném.

  5. Azt hiszem inkább a későnszólás a bosszantó. De a kirándulás jól sikerült mégis. Jó képek!

  6. @Macsek:sok helyen van ilyen, nem is ezzel volt a bajom, hhihi, hanem, hogy ezt miét nem lehetett egy füst alatt intézni :) :)

    @Christine: a ködösben? szerintem sok helyen lehet fotózni, múzeumokban is. mondjuk, inkább otthon nem lehet egy halom helyen, erről még írtam is tavaly, mikor elhajtottak az egyik budapesti múzeumból :( :(

    @Gabi: igen, pont jól látod, ha szóltak volna előre, mennyivel egyszerűbb lett volna :) :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s