Taj Mahal

Jól elaludtuk a spanyol – holland mérkőzést, egyszerűen nem tudtuk megvárni, hosszú, mozgalmas napok voltak mögöttünk. Sajnos az időeltolódás miatt az éjfél előtt 10 perccel kezdődő mérkőzések valahogy kiestek a látókörünkből, pedig nem vagyunk koránfekvő népség (általában). Hétfő reggel az volt az első, hogy a BBC-t bekapcsoltam és megnéztem a főhírt benne! Éljen, spanyoloknál a kupa!!!

Gyors reggeli után már indultunk is a fő-fő-fő attrakcióhoz, mert ugye, hogy is lehetne eltölteni Indiában bármennyi időt is, anélkül, hogy ne nézzük meg a Taj Mahal csodás épületét!?

A parkolóban itt is jól lecsaptak ránk a vegyünk ezt – vegyünk azt fickók. Az is ki van ám találva, hogy üzlet legyen abból is, hogy juthat el az emberfia-lánya a kijelölt parkolótól a kapuig. Nem kevesen akarták, hogy velük gördüljünk el a bejáratig. Végül egy lovas-hintót (szekeret, kocsit) fogadtunk fel, de az önkéntes idegenvezetőkből ismét nem kértünk. Ez leginkább időhiány miatt volt fontos, mert a magunk tempójában akartunk haladni, még hátra volt egy mutatvány Delhi külvárosában és a repülőt is el kellett érni…

Így hát gonosz, kényes európaiként nem fizettünk plusz idegenvezetőért, amit persze az orrunk alá is dörgöltek, hogy ilyen drága jegyet képesek vagyunk kifizetni, de vezetőt meg nem akarunk még pár rúpiáért?! A jegyért 750 rúpiát kellet fizetni fehér, kényes európaiként, a helyiek jegyárát nem néztük most kivételesen, de általában  250 aránylik a 20 vagy 10 rúpiához típus volt a különbség (ami ellen nincs is kifogásunk, mert tényleg nagy szegénység van, csak ne akarják megmondani, hogy még mire költsük a pénzünket).

TajMahal-9

Szóval, ültünk a szekéren, megálltunk jegyet venni, kaptunk hozzá cipőborítót és egy üveg ivóvizet, és már készen is álltunk a bebocsátásra. Ami nem volt annyira egyszerű, mert a kapuban teljes motozás volt, de annyira, hogy Kivi mini, becsomagolt szívószálja fennakadt a táskaellenőrzésen, B 3lábát (állványka a  fotógéphez)  el is vették rögvest az őrök, ami eléggé szájízromboló hatást gyakorolt ránk, pedig méretét tekintve kb. 15 cm sem volt. Ami marhára bosszantott minket, mivel volt pofám és az utánunk érkező, hatalmas fotóstáskát cipelő indiánt megkérdeztem és neki bezzeg nem vették el az állványát, sőt még ugye legalább tizedannyit sem fizetett a belépőért. Itt nem kicsit voltunk morcosak és felháborodottak, főleg, hogy kiírva sehol sem volt, hogy nem lehet bevinni egy mini tripodot (általában nem szeretjük a problémás ügyfeleket a reptereken sem, mert megérhető a szabályzat, de itt azt hiszem csak kekeckedésről volt szó).

Mindegy, bejutottunk és próbáltunk nem puffogni tovább.

TajMahal-10

A látvány mondjuk magáért beszélt, tényleg kitett magáért ez a szerelmetes Jahan sah, hogy legkedvesebb feleségének (Mumtaz Mahal) tett ígéretét megtartsa. Bár Tib szerint azért ezeket a régi indiánokat (is) érdemes lett volna valami pszichológiai teszt alá bevetni, mert amit műveltek, az azért eléggé nonszensz (persze, nem csak indiai uralkodókról beszélünk most, mindenhol vannak kicsit fura fazonok). Azért valljuk be, hogy meggyilkoltatni az építész feleségét azért, hogy az építész átérezze az asszonyka elvesztésével Jahan sah fájdalmának súlyát, azért az elégggggééé morbid (nem csak ő csinált ilyet, most itt őt említjük, mert Indiában vagyunk).

Megnéztük a csudi kifelé dőlő tornyokat, amik a szemben lévő épület kapujából pont olyanok, mintha valójában párhuzamosak lennének. Ezt úgy tudom elmondani, hogy ha két párhuzamost nézel, azok egy idő után kicsit közelednek, sőt elég messziről még talán össze is érnek. Na, ezek a tornyok, meg pont úgy állnak, hogy ne lásdt azt a párhuzamos közeledést (perspektíva).

 

TajMahal-19

Bementünk a mauzóleumba is, a mecsetet sem hagytuk ki, de nem, nem készítettünk a márványpadnál ülve fotót, mert mindenkinek, a világon mindenkinek, aki a Taj Mahal előtt fényképezteti magát van egy ilyen képe, nekünk ne legyen. Mert mi ilyen renitensek vagyunk.

TajMahal-31

Viszont megnéztük az oldalsó épületben lévő kis múzeumot, ahova szerintem a látogatók 15 %-a sem néz el (főleg, hogy külön pár fillért még fizetni kell érte). És elindultunk visszafelé az autóhoz, hogy csomagjainkat a szállodából felvegyük és újra az “ismerem én az utat, csukott szemmel” is típusú életérzés tartson minket picit rettegésben.

Nem hagytuk most annyiban, igyekeztünk Tibet ellátni mindenféle kérdésekkel, hogy a sofőr figyelmét az úton tartsa, de így is sikerült pár remek fotót készítenem a visszapillantóban…

TajMahal-82 Taj Mahal körüli kattogtatott pillanatokért a csukott szemű sofőrre klikkelés után juthatsz (ha el nem felejtettem kikapcsolni a nem nyilvános gombot az albumban)

 

Kapcsolódások:
Taj Mahal – majd a wiki megmondja (HU)

geographic.hu (Taj Mahal) (HU)

 

Hogy én mennyire kivagyok attól, ha úgy látom leírva, hogy Tádzs Máhal, pfu, elmondani sem tudom…

Reklámok

2 responses to “Taj Mahal

  1. Hűűű!!! Ez micsoda élmény lehetett!!!!!! Mennék én is!És… éljenek a spanyolok!! ;)

  2. Ó, látom ám, gyönyörü helyeken jártatok, jól éreztétek magatokat ( sofőrt én is kihagytam volna, tuti csapkodtam volna a tarkóját, vagy nem is tudom).

    Ezek a kaják nagyon guszták, amiket itt láttam. Sajnos pár hozzávalót itt fogalmam sincs, hogy lehetne beszerezni. Feltetted a Gastrora is őket? Biztos örülnek neki sokan. Magyarországon talán egy-két üzletben fellelhetőek a hozzávalók.

    Örülök, hogy jól vagytok! :)))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s