chennai kategória bejegyzései

Vegyes kirándulós

A 4 napos kirándulás után Tib sajnos visszatért a bányába, mi meg próbáltuk felfedezni Chennai környékét.

chennai-26

Buszoztunk egy sort, mert B nagy buszos és a helyi légkondis járatok ráadásul VOLVO járgányok.

Kocsiztunk is rendesen, Babu nagyon kedvesen és aránylag késésmentesen furikázott minket ide-oda. Igaz, Mamallapuram-ban, nem tudta, hogy merre van Krishna vajgombóca, golyója vagy labdája, vagy minek is nevezzem :) (Krishna’s Butterball) a főbb látványosság,

mamallapuram-26 

sőt sajnos a Shore Temple-t sem tudta elsőre megtalálni (telefonos segítségre volt itt is szüksége). De amikor a krokodilos parkba hívtuk, szívesen csatlakozott és jött megkuksizni a különböző fura hüllőszerzeteket is.

chennai-22

Megtalálta nekünk a Chennai legnagyobb (vagy legöregebb) fikuszfáját, amit ugyan én mutattam meg neki a térképen, hogy merre is van (azt hiszem, igazából nem tud térképet olvasni), viszont lelkes volt nagyon, amikor a Szent Tamás hegyre kértük, hogy vigyen fel. Mondjuk, a reptérre szombaton már nem ő vitte ki Kiviéket, mert a sofőrjét küldte maga helyett…

chennai-64

Mindegy, Babu ide, vagy oda, azt hiszem, egészen jól szórakoztunk, miközben Kiviékkel próbáltuk felfedezni a várost és  a környékét. Jókat ettünk, bejártuk, amit lehetett, láttunk katolikus esküvőt is, a kurtaárusok is vidámak voltak, amikor távoztunk üzleteikből (bár az elképzelhető, hogy nem mindig a bevételnek örültek, hanem inkább annak, hogy megszabadultak tőlünk).

chennai-39

Persze, nagy látványosságnak számítottunk Chennai utcáin, mert fotók sokasága készült velünk (megint). Bár ezt még ma sem értem, hogy mit kezdenek majd a fotókkal, amiken ott vigyorgunk (talán ők is blogot írnak rólunk) ?!

 mamallapuram-9

Így a 1,5 hét gyorsan elrepült és B meg édesanyja remek élményekkel, néhány színes kurtával és ilyen-olyan aprósággal megpakolva visszatértek Magyarországra.

Nekünk sem volt már sok vissza, a következő 20 nap arról szólt, hogy próbáljam összepakolni a kis életünket néhány bőröndbe és felkészülni a visszatérésre Európába… (meg persze ezerrel az ingatlanos oldalakat bújni)

mamallapuram-2 Babu alatt, további kirándulásos képet találtok ám :)

 

Önjáró bejegyzés, köszönjük, hogy itt jártál, a hozzászólásokat is megválaszolom majd ;)

 

Kapcsolódások:

Mahabalipuram (Mamallapuram) – majd a wiki megmondja (EN)

Reklámok

Hétvégi pillanatok

Szombat/vasárnaponként általában busszal járjuk a várost, meg gyalog és tuk-tukkal. Nem izgatjuk magunkat, hogy túlárazzák a szállítást, mert még így sem drágább az utazás, mint az otthoni fejenkénti vonaljeggyel közlekedés.

IndiaJulius 139

Most vasárnap is bementünk kicsit mászkálni, mert már régen voltunk a Marina Beach környékén a nagy zsivalyosban, Tib pedig meg szerette volna már közelebbről is nézni a háborús emlékművet.

Bebuszoztunk, sétáltunk, nézelődtünk, jól éreztük magunkat. Végre vettem jázminfüzért is, jégkrémet is faltunk.

Azt viszont nem értettük, hogy miért nem engedett a katona fotózni minket az emlékműnél. Tib szerint, hogy nem legyen bizonyíték, mennyire elhanyagolják, másra használják, mint amire kell. Azért pár képet gyártottam, mielőtt szólt volna, hogy nem lehet kattintgatni. Maga a műemlék rendben volt, de a körülötte lévő épület körfolyosója büdös, koszos, minden másra használt volt. Leginkább vécézésre meg árnyékban pihenésre, ruhák szárítására (ott lógtak a szárítón az emlékmű tövében). Szomorú, hogy így hagyják elpusztulni ezt is. A rendőrök ott hűsítik magukat a fák árnyékában, öltözködnek, esznek, töltik pihenőidejüket.

IndiaJulius 135 

Aztán a parton is mentünk kicsit és találtunk egy remek tetováló szalont, már úgy is akartam egy ideje a csuklómra karkötőt rajzoltatni (na, jó én nyúlbéláné vagyok, ilyen körülmények között nem tetováltatnék, majd megyek oda, ahol az elsőt szereztem 13 éve).

IndiaJulius 160

IndiaJulius 191

Miután kijártuk magunkat a fülledt (eső lába lógó) időben, bementünk a csudi Express Avenue légkondis épületébe és kicsit ott is mászkáltunk, hogy lehűtsük magunkat. Végül fogtunk egy tuk-tukost, hogy vigyen el minket a buszhoz. A sofőrünk nagyon vidám legényke volt, még olcsóbban is vitt minket, mint mások szokta, bár így is volt rajtunk haszna jócskán, azt hiszem. Ami viszont nagyon kedves volt tőle, hogy kétszer is megállt az út során, hogy beszerezzen magának, ahogy ő mondta: elemet és adott nekünk is belőle (elem: cadbury mini csoki).

IndiaJulius 205 

Ezzel már csak az volt a baj, hogy amikor másodszorra megállt, mert első helyen nem volt, akkor míg ő a trafikban sorban állt, addig a kis járdalakó, pucér kisgyerkők felfedeztek minket. Éppen ültek a földön és  falatoztak jobbjukkal és nagy szemekkel néztek ránk, ahogy ott gubbasztunk a tuk-tukban. A legbátrabb odafutott és ahhoz még túl kicsi volt, hogy pénzt kérjen, de kezét nyújtotta (ezen most elgondolkodtam, hogy nem pénzért-e, de Tib megnyugtatott, hogy egyértelműen kézrázós formára nyújtotta).

Szóval a kis szurtos, kajás jobbjával jól összeráztuk a miénket is, aztán a másik kettő ide-oda futkosva örömében jött felénk és egy másikkal is kezet ráztunk, nagyon vidámak lettek, mi is :)

IndiaJulius 211

Aztán jött a sofőr és hátraadott 1-1 mini csokit, hogy együk meg. Azt hiszem bunkóság lett volna legalább az egyiket nem megenni a szeme láttára, ha már gondolt ránk is, viszont a jobbunk ételragacsos volt a kisgyerkőktől. Ügyesen lefejtettem a megolvadt csokiról a papírt a ballal és hammmmm egy harapással be is kaptam…

Jól vagyok!

Több kép a hétvégi városjárásról az Chennai 3 albumban található :)