levél kategória bejegyzései

Tudtad? – XXII.

…hogy milyen nagyon nagy örömet okoztatok nekem (nekünk) azzal, hogy sok csudi képeslapot kaptunk tőletek, kedves T. Olvasók.

Köszönjük szépen, nagyon jól esett, hogy gondoltatok ránk, még akkor is, ha személyesen nem is ismertek minket.

chennaijuly-14[1]

És tudtad, hogy minden egyes érkező képeslapért, levélért, csomagért hihihihi mi is fizettünk egy keveset?

Hihihi, bizony, bizony. Itt úgy van, hogy a postaládát nem használja a postás. Vagy nem is tudja, hogy van, vagy nem tudom. A lényeg, hogy  a küldeményeket a kapuban adja le az őrnek. Az őr meg szépen esténként felballag a képeslappal és becsenget. Ha már felballag, akkor nem engedhettük vissza üres kézzel, 20 rúpiát adtunk nekik a kézbesítésért (az pont kicsivel több egy képeslapos bélyeg áránál (15)). De hát valamiből a kapusnak is meg kell élnie…

Önjáró bejegyzés, köszönjük, hogy itt jártál és hozzászóltál, amint lehetőségem lesz, megválaszolom  soraid. Szép napokat!

Reklámok

Visszaigazolva

Azt írták vissza (levélmásolat egy az egyben adatok nélkül, amit kaptam)

Dear madame ,

The booking is confirmed .

Thanks & Regards

…hát nagyon remélem, mert máskülönben elúszik Tib szülinapi meglepije….(kiderül, hogy tudok-e angolul és az itteniek értik-e?!). jó égő lesz, holnap levenni ezt a bejegyzést

Így is egy nappal későbbre kellett tolni a dolgokat, mert ugye ma éppen kirándulunk valahol.

…és itt látható egy kép az ünnepeltről, amikor még nyár volt Indiában  :)

Tib es a tenger

Önjáró bejegyzés, a hozzászólásokat megválaszolom, amint visszaérkeztünk (vagy legalábbis hamarost).

Egy kis matek

Az első kupac 3 darabból állt, nagy valószínűséggel a La Meridien kapunállója elfelejtette továbbítani, pedig megígérte.

A második kupacot az MGM recepciósa vette kezelésbe, ez volt vagy 16.

A harmadikat sikeresen egy igazi postaépületben adtuk le, ez olyan 15 körüli mennyiség volt.

post

A negyedik kupacot  egyik strandolós vasárnap adtam oda az Ideal recepciósának, együtt számoltuk át a bélyegeket is, 15.

Az ötödik kupac egy utcai postaládába ugrott bele, erre nem emlékszem, vaskos köteg volt.

Szóval félszáznál több képeslap kering valahol itt-ott-amott.

Azt tudom, hogy nagyjából 20 befutott, de még  van akkor a kétszercsengetőknél legalább másfélszeres mennyiség…

És legnagyobb meglepetésre itt is jár a postás, hol egy kisbékás lapot hoz, hol néhány magyarországi tájképet.

posta

 

Príma Primavéra

Még tavaly, mikor még úgy volt, hogy tavaly indulunk, akkor felkutattam az iwiw segítségével itteni magyarokat. Illetve, csak egyet, de őt bombáztam pár idióta kérdéssel az elmúlt 1 évben.

Erika kedves volt, mindig válaszolt a hülye kérdésekre. És a lelkemre kötötte, ha megjövünk hívjam, azonnal. Hát, nem hívtam rögtön, mert még nem rendeztük el a sorokat és olyan nem komfortos érzés van még bennem. De azért a második hét közepén csak megcsörgettem, hogy itt vagyunk és ragyogunk és majd jelentkezem, amint kicsit rendeződnek a sorok…

Ő meg nem tétlenkedett, rögtön kezébe vette az ügyet és elhívott egy Hungarian Cultural Festival-ra. Amire persze én rögtön igent is mondtam, mert miért ne?! És akkor végre találkozom vele is és esetleg más magyarokkal is.

A csütörtök esti film a Príma primavéra volt. A filmről nem tudok mit írni, csak annyit, hogy szerintem nagyon jó volt, és nagyon tetszett, a végén még el is pityeredtem. Nézzétek meg, ha van rá alkalmatok! (Az külön furcsa, hogy Joli (Vesela Kazakova) anyura emlékeztetett).

Az érkezés az kicsit furcsára sikeredett, mert a sofőr nem igazán tudta az utat, vagy legalábbis a házszámokkal bajban volt(unk) (és nem tuk-tukosról beszélek, hanem sofőrszolgálatról). Csak 1,5 óra volt az út, de sikerült találkozni Erikával és a filmet sem késtük le :)

Ami nagyon érdekes volt, hogy kb. 95%-ban megtelt a terem. Ezen egész végig agyaltunk, hogy kik azok, akik eljönnek megnézni egy magyar filmet?! Aztán a végén amikor felkapcsolták a villanyokat a kérdésre részben választ kaptunk, indiai férfiak.

Ha jól számoltuk 4, azaz négy nő volt a teremben. Erika és egy kolléganő, aki indiai, egy idegen, akit csak úgy láttunk meg én.

És a legjobb az egészben a film végén tapsoltak a nézők!!

Mit is mondhatnék mást, Príma Primavéra!

 

Pondicherry – levélrészletek

…. aztán indulás a szombati csúcsforgalomban. Itt sokan dolgoznak szombaton is, mint kiderült. A parti úton mentünk, egyszer megálltunk egy viszonylag tiszta parti részen, néhány kecskétől és pásztortól eltekintve csendes volt,  hullámokkal, 30 fokos vízzel…

…Kis pihenő után tovább, gyors stop egy útszéli boltnál életmentő víz és csoki miatt, végül 2 körül értünk P-be. Itt első utunk a Hotel du Parc éttermébe vezetett,

Ittebedeltunk 

ahol egy nagy mangófa alatt megebédeltünk, majd félholtan a melegtől és a sörtől sétálgattunk a városban, fagyiztunk, itt kicsit aggódtam, hogy vajon Gina nem itt kapott el valamit, amitől 3 napig agonizált, hát majd kiderül.

…nézegettünk boltokat, vettem képeslapot, meg millió mást lehetett volna, de hát erre még ráérünk. Aztán megáldott az elefánt, csak Amith pont takar a képen,

Elephantblessing

majd kiértünk a partra, ahol a rendőrzenekar játszott, így könnyedén lefotózhattam a francia mintájú sapikat.

Rendorzeneka

…fél 7 körül jött a sofőr, és kezdődött a halálvágta Chennaiba. Hát az a 150 km végtelen hosszúnak tűnt, főleg az összevissza előző-kóválygó mindenféle jármű miatt, meg hogy mindenki reflektorral jön, vsz nem is tudják, hol a kacsoló, meg melyik állás mit jelent, hát a sofőrnek biztos fóliázott a szeme is, mert én 5 perc után migrént kaptam az állandó fényártól. Persze a mi sofőrünket se kellett félteni, előzésnél lusta volt visszakapcsolni, így mi is játszottunk a sorssal. De végre megérkeztünk 2130 körül, gyors zuhany, aztán lementem inni pár pohár bort gyomorfertőtlenítőnek, meg harapni valamit…

Kapcsolódások:

Puducseri – majd a wiki megmondja (magyar)

Pondicherry.gov.in

Puducherry – majd a wiki megmondja

SMS

…itt pillangókeltető meleg van…

Levélrészletek …

….reggel egy kis Tata-autóval bevitt bennünket (Liz, Gina meg én) egy pici sofőr az irodába, útközben videóztam, majd meglátod.

A forgalom elég kaotikus, de nem annyira, mint a youtube-videókon láttuk. Pl: itt– ez nem Tib videója :)

Úgy látszik, nem használják a tükröt, mindenki csak előre néz, oldalra csak akkor, amikor már nagyon muszáj.

Aztán az irodában kaptunk Lizzel egy kis tárgyalót, amúgy mindenki a nagy nyitott térben van…

…ebédre lementünk a nagy össznépi kantinba, mert az cég csak 1 emelet a házban, szóval sokan mások is dolgoznak és ebédelnek ott.

Ettünk valami helyi specialitást, én karfiolos-sajtos töltött lapos kenyérkéket mindenféle csípős mártással… Jó dugító volt. Van egy szerény Pizza Hut stand is, de ott senki sem volt, az indiaiaknak a pizza nem elég tápláló ebéd. Mindenesetre fél óra volt, amíg elkészült az ebédünk, nem túl gyors…

Aztán munka tovább, 1745-kor meg jött a kis kocsi, és hazahozott. Kicsit furcsa volt kimenni a sötét melegbe, mert bent ugye nem érzékeltük annyira az idő múlását, ill. sokkal gyorsabban elment a nap, mint a UK irodában.

Ma nem esett, hétfő lévén még a nap is sütött!

Sajnos fotókat nem csináltam…