ooty kategória bejegyzései

Coimbatore

Jól befalatoztuk a dupla adag dosa-ból, de még korán volt ahhoz, hogy visszamenjük a szállásra. Igaz, az eső továbbra is szemerkélt, néha szakadt, de úgy voltunk vele, egyszer vagyunk Ooty-ban, nézzük meg, amit lehet.

OOty 728

Meg amúgy is le kellett járni az ebédet, így elindultunk a helyi botanikus kert felé. Igen, tudom, pár órája Coonoor-ban már bejártunk egy botanikus kertet, de hát miért ne lehetne még egyet megnézni. Jó, én valójában a rózsakertet szerettem volna, de valamiért nem oda mentünk :(

Kicsit járkáltunk a kertben, sajnos az eső nagyon rázendített és a végére már nyűgösek lettünk, ezért el is indultunk valami fedett helyre, majd vissza a szállásra.

Beugrottunk még egy közértbe is, hogy nézelődjünk, helyi készítésű csokit lássunk/vegyünk. És képzeljétek el T. Olvasók abban a közértben nem adtak reklámszatyrot!!! Nem bizony!! Papírzacskóba pakolták a szerzeményeinket, sőt lehetett kapni környezetbarát szatyrot is.

 OOty 776

Szállásunkra visszaérve gyorsan tűzet raktunk és kicsit melegedtünk a lángja mellett, majd átslattyogtunk meleg levest vacsorázni.

Reggel már nem esett, de amikor beültünk az autóba, akkor úgy gondoltuk, hogy csak kicsit akarunk már városnézést Ooty körül, mert az elmúlt 2 napban elég sokat láttunk. A sofőr még elvitt minket a St. Stephen’s Church felé, ahol egy kedves tanárnővel beszélgettünk kicsit.

OOty 824

Szomorúan mesélte, hogy a nagy esőzés miatt beázott több iskola is, így  a tanítás aznap elmaradt. Pedig csak 2 hete kezdődött el az új iskolai év és még nem is jött el az esős(ebb) időszak.

A templom után még lekanyarodtunk a helyi tóhoz, ahol csónakázni, lovagolni, dodzsemezni és horroros házba menni is lehetett volna. De mi inkább csak próbáltunk néhány érdekesebb virágmagot beszerezni az ottani kertészetekben, de nem jártunk sikerrel (nem volt érdekes virágmagjuk).

Végül elindultunk visszafelé a reptérre.

Nem semmi vezetéstechnikája volt a sofőrnek, még jó, hogy a kanyargós út miatt rávettem magam az alvásra, ezért csak félálomban éreztem a száguldást és a kielőzéset, satuféket és visszasorolás (sorozatosan)…

De szerencsésen megérkeztünk Coimbatore-ba, ahol nyoma sem volt az esők. Na, jó menet közben kaptunk egy kis nyári záport, de meleg volt (végre) és száraz lábbal tudtunk kiszállni az autóból, immáron szandálban.

Volt még pár óránk a repülőgép indulásáig, ezért jó alaposan bejártuk a várost. Meg kellett állapítanunk, hogy az is valamivel fejlettebb, szebb, tisztább, rendezettebb, városibb város Chennai-nál. Szomorú ez, de igaz! A házakat, utcákat elnézve, akár egy aprócska városban is lehettünk volna, mondjuk Horvátországban vagy Olaszországban.

 OOty 934

Egy vezetés alá tartozik, mégis valahogy más! Jó, Coimbatore gyárváros (textil, motor) de Chennai meg IT és autógyár -város és sok külföldi cég fektet be pénzt, mert kihelyezett irodákat tart itt fenn. Akkor miért másabb, hogy van ez?

 OOty 927 

Ebédeltünk egyet egy helyi csirkés gyorsétteremben (nem tudom a nevét, nem kfc), sétáltunk, nézelődtünk, sütit is ettünk majd tényleg elindultunk a repülőtér felé. A Kingfisher hozott vissza minket és meglepődtünk, mert kaptunk egy szendvicset is az úton. Ez nem igazán jellemző már Európában sem, hogy 1-1,5 órás repülési időre adjanak ételt/bármit, azért elfogadtuk (csak egyet) és befalatoztuk felesben.

Na, fellélegezhetsz T. Olvasó, sikerült befejeznem a 3 nap Nilgiri-ben témakört! Köszönöm a figyelmet!

Ha érdekel, pár fényképet még találsz a Coimbatore albumban.

Kapcsolódások:

Botanical Garden – otty.com (EN)

Lamb’s Rock

A Sim’s Parkban mászkálás után szükségesnek látszott egy kis  süteményszünet is és csak utána indultunk tovább.

OOty 600

Következő állomásunk a Lamb’s Rock volt, ahonnét nagyon jó kilátás tárult elénk, amikor éppen nem felhők takarták el. Elvileg belátni coimbatore-i síkságot és a környező teaültetvényeket is. A sofőr elvitt minket egy teaárushoz, ahol megkínáltak finom tejával :) (Tib csokisat kóstolt én meg masala-t). Vettünk is pár zacskóval és szegfűszeg olajra is képesek voltunk rábeszéltetni magunkat. Ezt nem ittuk (még akkor), hanem csak megvettük (fog- és szájápolásra jó).

OOty 640

Míg ott teázgattunk meg alkudoztunk, hogy a csomagok nagyok és vinnénk teát, ha kisebb kiszerelésben lenne, egy pillanatra eltűntek a felhők és tényleg csudi kilátás tárult elénk. Bár a fekvő hölgyet, amit a bácsi mutogatott egy fényképen, azt sehogy sem bírtam felfedezni, de én elhiszem, hogy ott feküdt (dombalakzat valahol jobbra,csak ez a képen nincs is rajta az a terült sem).

OOty 690

Megérkezett egy kupac helyi, vidám csákó is, akik rögtön neki is lendültek halom fotót készíteni sztár rólam és Tibről, valamint a boltos apró bácsiról is. Itt kicsit kiakadtam, mert mindenáron fel akarták szegénykét emelni, még annak ellenére is, hogy ő határozottan tiltakozott. Muszáj volt szólnom, hogy ez mennyire udvariatlan dolog, de nem vertek meg, sőt még egy kupac kép kattintgatásáig kellett velük pózolni újra, amin a bácsi is ott volt. Ő kérte, hogy velem, velem, velem legyen akkor a fotón. Az ott lévő székre mutattam, hogy üljön le és így egyszerűbb volt mellé leguggolni és talán nem érezte magát annyira kényelmetlenül. Szeretnénk majd valahogy eljuttatni neki a képet, csak itt nincs nyomtató, Tib irodájában is csak fekete-fehér.  De valahogy megoldjuk, biztos örül majd neki, vagy nem (bár ott voltak kitéve mindenféle róluk készéült képek).

OOty 1265

Amúgy nem tudom, mi volt aznap, de mindenki velünk akart fényképet. A srácoknak mondtam is, hogy 50 rúpia fejenként, de csak kacagtak, pedig nem viccből mondtam :)

Miután megittuk a teát, megvettük a teafüvet és sztárfotók sorozatát legyártották rólunk tovább is álltunk, de nem mentünk sokat, csak a közeli Viktória vízesésig.

OOty 664

Mondanom sem kell, az is csudi egy látvány volt. Itt ráadásul kis dilis majmok is voltak, akik az emberektől lopkodták a kaját. Egy szerencsétlenül megfogott, frissen vásárolt kukoricás edényt is kikaptak egy fiatalember kezéből és csak úgy tömték be a pofazacskójukba a falatokat. (láttunk szeretkező párt is, persze majmokból, a képek között ott van a Káma Szutra póz)

OOty 669

Vettünk még pár zacskó teát és házi készítésű csokoládét is, Tib tépett egy kis teavirágot, ami persze jázminszerű illatú volt, a legnagyobb meglepetésünkre. A sofőr megmutatta, hogy melyik levélből lehet teát készíteni. Én pedig sikeresen kifizettem pár rúpiát egy állva pisilésért. Eddig még Indiában nem fizettem sloziért, sőt máshol eddig volt lehetőség választani a csésze fölé guggolok – az állva pisilek variáció között. Itt csak a közül lehetett választani, hogy karámba állok-e be (ajtó nélkül) vagy az ajtós megoldást választom :) :)

Sikeresen megoldottam, nem lett koszos a nadrágszáram :) .

Visszakanyarogtunk Ooty-ba, ahol beültünk az előző napról ismert Nahar Étterembe és benyomtunk sok-sok dosa-t (természetesen kézzel, ahogy a helyiek is)…

OOty 718 A kép mögött a többit is megtalálod :)

Kapcsolódások:

Coonoor.com (EN)

Coonoor – majd a wiki megmondja (EN)

Travel247.tv – lamb’s rock (EN)

 

Játékos vonatos

Végül nem fagytunk meg reggelre annak ellenére sem, hogy a tűz  kialudt a kandallóban. Viszont volt forróvíz fürdéshez, bár  zuhanyzás után a nyirkos törülköző nem volt valami komfortos érzés. Tibnek hajszárítóval egy kicsit átmelegítettem a fürdőlepedőt, legalább neki legyen langyosabb. Igen, elszoktunk a hűvös, nyirkos időtől, március óta melegben éltünk és most fura volt ez az érzés. Én meg rájöttem, hogy a feltűrt halászfarmeromat le tudom hajtani, így lett majdnem-farmerom, ami azért melegebb a lenvászonnál.

A gyors készülődés és a meleg teás reggelitől átmelegedtünk és mire végeztünk a falatokkal, meg is érkezett a sofőr, hogy levigyen minket a pályaudvarra.

OOty 423

Rájöttünk, hogy  jól döntöttünk, amikor az utazási irodával rendeltettük meg a jegyet a Toy Train-re (kisvasút). Nagyon sokan álltak a pénztár előtt, nagyon, nagyon sokan.

OOty 420

Igazán kedvelt ez a kis játékvonat. A britek építették az 1900-as évek elején és ez Dél-India legmagasabban fekvő (2.600m)  vasútvonala (műemlék).  Évente kb. 500ezer utast szállít a maga a 12 km/órás sebességével a 46 kilométeres távolságon (az idei 500ezerben benne vagyunk mi is juhééé!!!).

Dízelmozdony húzza a játékvonatot a fenti szakaszon, a lejjebb lévő részeken van csak gőzmozdony. Szerencsések voltunk, mert május elseje óta jár újra itt a vonat, mivel  2009-ben súlyos károkat okozott az esőzés.

OOty 469

Szóval, átvergődtünk a tömegen és izgatottan vártuk, hogy beérkezzen a szerelvény.

 

OOty 1132

Aztán jobbra-balra futkostunk, mert gőzünk sem volt, hogy hova kéne leülni, vagy melyik ülést válasszuk. Az persze, a jegyekre rá volt nyomtatva, hogy melyik is a mi helyünk, de valahogy úgy viselkedtünk, mint akik életükben nem utaztak se vonaton, se buszon, se repülőn…(vagy utaztunk?)

OOty 1142

Mire kényelemben helyeztük magunkat, akkor jött a kaller és átvezényelt minket a saját helyünkre, ne foglaljuk másnak a másodosztályú helyét, ha nekünk az elsőre szól. Bár az igazat megvallva, első ránézésre egyforma volt a két hely teljesen(nekem).

Jöttek-mentek az emberek, mindenki keresgélte a helyét, szóval nem csak mi voltunk lököttek, izgatottak. A kocsink másik felében is ültek már és a mi részünknél lévő üres helyekre is becsatlakozott egy maláj család. Megint meg kellett állapítanom, nekik is kevert a nyelvük. Úgy látszik, ezeknek az ázsiai népeknek teljesen beleivódott a nyelvezetükbe az angollal kevert beszéd.

OOty 451

A vonat is elindult, az eső is elállt, a fiatalok is kurjongattak az alagutakhoz érve, a táj is szép volt, minden úgy egyben volt, jól éreztük magunkat. És még az én wellingtonom is ment a Wellington táblához (errefelé, mindennek megvan az angol neve, mert hát ugye a britek formálták, rendezgették a környéket).

OOty 1226

Végül 1-1,5 órás gyönyörködés a tájban, vonatablakon kibámulás után begördült a szerelvény az állomásra.

OOty 490

A kisvonatos képek a Coonoor tábla alatt vannak :)

Lekászálódtunk a kocsinkról, jól körbejártuk a mozdonyt és az állmást is. Majd elindultunk a következő élmény felé, ami szintén Coonoor-ban volt, csak kicsit arrébb…

folytatása következik.

 

Ooty

Miután felmelegedtünk az ebédtől, meg jól fel is öltöztünk, hát szépen elindultunk felfedezni a környéket. Mondjuk, nem értettük, miért néznek ránk a helyiek igen furcsán,  ezért mi meg rájuk néztünk furán, bosszúból!

Most nem azért, de logikus-e az, ahogy ők öltözködnek? Esőben szoknyában, lábujjközi papucsban és sapkában meg kesztyűben?!

 

OOty 270

OOty 198

 OOty 339

Most mondja azt valaki, hogy a miénk logikátlanabb öltözék!

 

OOty 177

Mondja csak bátran, elbírjuk :) Mi a ködösben edződött, nem érdekel, hogy hülyének néztek, de én azt veszem fel, ami nekem tetszik elv alapján élünk.

Valószínűleg a helyiek is így gondolják ezt :)

Ezt nagyon szeretem a ködösben, hogy az emberek vállalják esendőségüket és felvesznek bármit magukra, főleg, ha az védi őket az esőtől, széltől, esővízben úszó kakitól és szeméttől, megfázástól, akkor meg miért ne!? :)

Na, szóval, miután minden szembejövő szoknyás-sapkás férfi és száris-kardigános-sapkás nő megbámult minket, le is értünk a városba és bekanyarodtunk a viaszmúzeumba, hogy jól szemügyre vegyük, a helyi madám tüsszo alkotásokat hehhee, nem vagyok gonosz, de öltözékünk kikacagása vért kíván! :)

Érdekes volt a kiállítás, nem túl nagy, nem túl sok, de a legfontosabb indiai embereket bevették a listába. Bár fura volt, hogy Tamil Nadu miniszterét Dr. Kalaignar M. Karunanidhi,  és annak fiát Sztálint sem találtam meg… Pedig majd’ minden falra fel vannak festve (na, most egy fotót sem találok, ami ezt bizonyítaná). Mindenfelé őket lehet látni az egész államban, szóval miért ne járhatna akkor nekik viaszból is egy szobor!?

OOty 235

Volt egy kicsit vicces, kicsit szánalmas, drasztikus fotó is…erős idegzetűek klikkeljenek csak a kép megnézéséért :)

Majd a múzeumból kifelé menet találkoztunk két fura fazonnal, gőzöm sincs, kik is voltak, de nagy vidámsággal pózoltak nekünk.

OOty 255

Megtaláltuk a postát is, de képeslapot sehol sem lehetett kapni. Furán is néztek rám, mikor képeslapokat akartam venni és nem teát…

A nézelődés után beültünk dosa-t falatozni és megkóstoltam a csokis teát is. Hogy lejárjuk az uzsonnát sétáltunk a környéken megint egy kicsit és elindultunk haza, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk a hegyre.

Megvacsoráztunk és Tib igyekezet meleget csiholni. Valamiért nagyon hosszú fát adtak, de azért egészen jól égett és melegített kicsit a szobán. A paplannal viszont semmi gond nem volt, még pótplédet sem kellett kérnem…

OOty 389

a kép alatt néhány újabb fotó a kirándulásról :)

Kapcsolódások:
Manmohan Szingh – a miniszterenök, majd a wiki megmonjda (HU)

Udhagamandalam

Júniusban már nem egyszerű száraz területet találni, de azért nem adjuk fel, és semmi sem veszi kedvünket, megyünk és felfedezünk.

A monszun hozzánk (Chennai) csak szeptember végén érkezik, de e hatalmas ország többi részén már idő van az ázásra. Sőt több helyen korai esőzésről is írnak az újságok (ahogy nálunk is nagyon szokatlan időjárás volt az elmúlt napban, sok esővel és viharral, ami itt nem jellemző).

OOty 002

Az indiai monszun júniustól szeptemberig tart, és Nyugat- és Közép-India kb. 90%-át, Dél- és Észak-nyugat-India 50-75%-át érinti. Havonta min. 200-300 mm eső esik, júliusban és augusztusban esik a legtöbb. forrás:wikipedia.org

Volt pár ötletünk, merre is kellene elindulni, de az utazásszervező visszaírta, hogy oda, meg oda és oda sem ajánlatos ilyenkor menni…

Így hát marad a környék, ami nem annyira esős. Érdekességet meg mindenfelé találunk, keresni sem kell (ez itt India).

A környéken Tamil Nadu államot kell érteni, de  kinézett célponthoz repülőzésre van szükség. Nem gond, repülni szeretünk.

OOty 1037

Szombat reggel kivételesen az autó nem késve érkezett és igaz, hogy nagyon fura útvonalon közelítettük meg a repülőteret, azért nem késtünk el és túl is éltük.

Na, azt kell mondanom, hogy a múltkori repülésnél szerintem elfelejtették a bőröndöket lezárni, ahogy azt meg is jegyeztem (epésen). Mert most a SpiceJet ellenőrei bizony átvilágítás után körbetekerték egy műanyaggal, hogy utólag már semmi se kerüljön a bőröndbe.  Nekem mondjuk, ez logikus is, ha az átvilágítás és a leadás között métereket kell az utasnak vonszolnia a poggyászt.

OOty 084

A repüléssel minden rendben volt és szerencsésen megérkeztünk Coimbatore apró repterére. Annyira apró volt, hogy visszafelé gyalog küldtek ki minket a géphez.

OOty 054

Sajnos az eső esett, de ez nem volt nagy meglepetés, mert az elmúlt napokban Chennai is kapott rendesen vizet fentről, meg a neten is nézegettük az előrejelzést, így csomagoltunk melegebb ruhát is, gumicsimmát és esőkabátot is.

Egy kedves, kicsit szeleburdi sofőr várt minket a reptéren, valamit az autókkal is kavart, mert amihez odaráncigálta a bőröndöt, az nem az volt, amivel később elindultunk. Mindegy, megtalálta az autót és 3 óra múlva megérkeztünk a Ootyba (Udhagamandalam).

OOty 150

A szállás egy kicsit el volt dugva. Vagy lehet, hogy nem is, de a sofőr nem találta.  Pedig az ember azt gondolná, hogy egy arra szakosodott szállítócég alkalmazottja ismer minden szálláslehetőséget a városban, ahova fuvarozza az ügyfeleket. Mivel ő beszélte a helyi nyelvet, nem volt nehéz az útbaigazítást megérteni, így még egy kis plusz autókázás után meg is érkeztünk és eső ide, felhők oda, hűvös meg amoda, a kilátás az valami csudi-csudi-csudi volt!!

OOty 161

Ooty (Udhagamandalam) igen kedvelt volt az angolok körében. Sőt, annak idején  madras-i (chennai-i) (brit) kormány itt alakította ki a nyári rezindenciáját (vajon miért? költői kérdés ez csupán, de ha nem ugrik be a válasz, szólj és megírom).

A környéken szinte minden kicsit ködösbeli formára van kialakítva vagy legalábbis látszik az angol behatás. A lefolyócsövek is a házon kívül futnak, sőt házak is vannak. Vannak parkok és rendezettebb, tisztább, város(abb) Chennai-nál, pedig fenn van a hegyen. Az ember azt várná, hogy egy kis eldugott falucska várja ott a magasban, a felhőkön is túl. És elvileg műanyagmentessé próbálják tenni az egész környéket. Azért erre még várni kell, de alakul idővel biztos.

OOty 036

Úgy látszik, Chennai valamiért nem kívánja felvenni az európai formákat (ez nem a hagyományoktól való eltérés, ez a tisztaság, a rendezettség igénye lenne).

Kis nyomozás után megtaláltuk a panziót, aminek a neve Sherlock, csak, hogy stílszerűek legyünk. Előhalásztuk a melegebb göncöket a bőröndből, a gumicsimma, esőkabát, sál és sapka és farmerkabátka is felkerült ránk (megfejtés a tegnapi kérdéshez, mert Indiában sállal, kabátban fotózkodni, nem fura-e??).

OOty 175 

Vételeztünk egy forró ebédet, amire igen csak szükségünk volt, mert március 9-e óta nem volt részünk ilyen hidegben hhehehehehe majd neki is vágtunk felfedezni  a környéket. én mindig is mondtam, izzadni sokkal vidámabb dolog, mint fázni és meglepő módon Tib haloványan, de bólogatott. én láttttttammm!!

OOty 151további képek a virág alatt :)

Kapcsolódások:

Coimbatore – majd a wiki megmondja (EN)

Ooty.com (EN)

Sherlock Cottage (EN)