utazás kategória bejegyzései

Vegyes kirándulós

A 4 napos kirándulás után Tib sajnos visszatért a bányába, mi meg próbáltuk felfedezni Chennai környékét.

chennai-26

Buszoztunk egy sort, mert B nagy buszos és a helyi légkondis járatok ráadásul VOLVO járgányok.

Kocsiztunk is rendesen, Babu nagyon kedvesen és aránylag késésmentesen furikázott minket ide-oda. Igaz, Mamallapuram-ban, nem tudta, hogy merre van Krishna vajgombóca, golyója vagy labdája, vagy minek is nevezzem :) (Krishna’s Butterball) a főbb látványosság,

mamallapuram-26 

sőt sajnos a Shore Temple-t sem tudta elsőre megtalálni (telefonos segítségre volt itt is szüksége). De amikor a krokodilos parkba hívtuk, szívesen csatlakozott és jött megkuksizni a különböző fura hüllőszerzeteket is.

chennai-22

Megtalálta nekünk a Chennai legnagyobb (vagy legöregebb) fikuszfáját, amit ugyan én mutattam meg neki a térképen, hogy merre is van (azt hiszem, igazából nem tud térképet olvasni), viszont lelkes volt nagyon, amikor a Szent Tamás hegyre kértük, hogy vigyen fel. Mondjuk, a reptérre szombaton már nem ő vitte ki Kiviéket, mert a sofőrjét küldte maga helyett…

chennai-64

Mindegy, Babu ide, vagy oda, azt hiszem, egészen jól szórakoztunk, miközben Kiviékkel próbáltuk felfedezni a várost és  a környékét. Jókat ettünk, bejártuk, amit lehetett, láttunk katolikus esküvőt is, a kurtaárusok is vidámak voltak, amikor távoztunk üzleteikből (bár az elképzelhető, hogy nem mindig a bevételnek örültek, hanem inkább annak, hogy megszabadultak tőlünk).

chennai-39

Persze, nagy látványosságnak számítottunk Chennai utcáin, mert fotók sokasága készült velünk (megint). Bár ezt még ma sem értem, hogy mit kezdenek majd a fotókkal, amiken ott vigyorgunk (talán ők is blogot írnak rólunk) ?!

 mamallapuram-9

Így a 1,5 hét gyorsan elrepült és B meg édesanyja remek élményekkel, néhány színes kurtával és ilyen-olyan aprósággal megpakolva visszatértek Magyarországra.

Nekünk sem volt már sok vissza, a következő 20 nap arról szólt, hogy próbáljam összepakolni a kis életünket néhány bőröndbe és felkészülni a visszatérésre Európába… (meg persze ezerrel az ingatlanos oldalakat bújni)

mamallapuram-2 Babu alatt, további kirándulásos képet találtok ám :)

 

Önjáró bejegyzés, köszönjük, hogy itt jártál, a hozzászólásokat is megválaszolom majd ;)

 

Kapcsolódások:

Mahabalipuram (Mamallapuram) – majd a wiki megmondja (EN)

Reklámok

Qutab Minar

Szóval, a múltkor ott hagytam abba a 4 napos kirándulás elmesélését, hogy elhagytuk Agra városát,  remélem, van még érdeklődő így utólag is az élményekre… és irány a repülőtér. Ami mondjuk, még egy kicsit odébb volt, mert Agra és Delhi között közel 200 kilométert kellett még beszélgetnünk a sofőrrel, hogy egyben megérkezzünk a repülőtérre, sőt Tibnek még volt egy kívánsága aznapra.

QutbMinar

Szerette volna megszemlélni a híres, magas, nem rozsdásodó vasoszlopot, ami Qutab Minar (Qutub, Qutb) vörös homokkő torony mellett (közelében) áll. Mondjuk, az, hogy nem rozsdásodik, az csak részben igaz, de ezzel most nem foglalkozunk.

Az út alapvetően jól telt, egészen sok kérdést tudtunk összeszedni Tibnek, hogy a sofőrrel eltársalogjon. Megtudtunk pár érdekes dolgot a családjáról, az egészségügyi ellátásról, a kasztokról, az istenekről és már bele is kerültünk Delhi nagy csúcsforgalmába. Na, ott inkább csendben voltunk, hogy arra koncentráljon. Sajnos az út elég hosszú volt, az a 200 km valahogy elvette a napunk nagyobbik felét és a városi forgalom is vitt a maradék időnkből jócskán. Azért persze sikerült ellátogatni Qutb Minar környékére és jól körbe is tudtuk járni az első iszlám építményt Indiában.

QutbMinar-11

Qutb Minar, vörös homokkő oszlopa nem valami elkapkodott építmény, közel 200 évig tartott megépíteni és azóta háromszor ugyan felújították, de töretlenül áll és hirdeti az iszlám nagyságát, erejét, mindenhatóságát (vagy valami ilyesmit). Amúgy jó magas is, mert 72,5 méter, és ezzel a legmagasabb, téglából épült minaret.

A vasoszlop pedig, hát mit is mondhatnék róla, egy hatalmas, kicsit rozsdásodó oszlop, ami először elvileg egy csillagászati központban állt, később került csak át ide.  És ebből arra következtetnek, hogy Indiában már 400 körül volt esetleg csillagászkodás…

QutbMinar-13 

Megbámultuk jól a magas tornyot, oszlopot, a romokat és megint pár sztárfotót ellőttek velünk a helyiek, így kerek volt ez a délutáni látványosság is. A felhők viszont gyülekeztek az égen és a repülőt is el kellett érni, indulni kellett. Átvergődtünk a hétfői csúcsforgalmon, elbúcsúztunk a sofőrtől és megnyugodtunk, amikor mondta, hogy csak másnap hajnalban indul vissza Jaipur felé. Talán az éjjel kialudta magát és saját tempójában visszaért szerencsésen.

QutbMinar-32

Mi pedig kicsit elszédültünk, mert Delhi reptere olyan, mint egy igazi repülőtér (még Costa is volt, ahol jól bezabáltunk mindenféle finomsággal). Mire repülőre ültünk a vihar is kitombolta magát, már távolodott, ezért a gép simán felszállt és hazarepített minket Chennai kis szutykos repterére…

QutbMinar-15

Több fotót a kép alatt találsz, ha érdekel :)

Kapcsolódások:

Qutb Minar (épületek) – majd a wiki megmondja (HU)

Qutb Minar – majd a wiki megmondja (HU)

Qutb Minar – majd a wiki megmondja (EN)

 

 

Taj Mahal

Jól elaludtuk a spanyol – holland mérkőzést, egyszerűen nem tudtuk megvárni, hosszú, mozgalmas napok voltak mögöttünk. Sajnos az időeltolódás miatt az éjfél előtt 10 perccel kezdődő mérkőzések valahogy kiestek a látókörünkből, pedig nem vagyunk koránfekvő népség (általában). Hétfő reggel az volt az első, hogy a BBC-t bekapcsoltam és megnéztem a főhírt benne! Éljen, spanyoloknál a kupa!!!

Gyors reggeli után már indultunk is a fő-fő-fő attrakcióhoz, mert ugye, hogy is lehetne eltölteni Indiában bármennyi időt is, anélkül, hogy ne nézzük meg a Taj Mahal csodás épületét!?

A parkolóban itt is jól lecsaptak ránk a vegyünk ezt – vegyünk azt fickók. Az is ki van ám találva, hogy üzlet legyen abból is, hogy juthat el az emberfia-lánya a kijelölt parkolótól a kapuig. Nem kevesen akarták, hogy velük gördüljünk el a bejáratig. Végül egy lovas-hintót (szekeret, kocsit) fogadtunk fel, de az önkéntes idegenvezetőkből ismét nem kértünk. Ez leginkább időhiány miatt volt fontos, mert a magunk tempójában akartunk haladni, még hátra volt egy mutatvány Delhi külvárosában és a repülőt is el kellett érni…

Így hát gonosz, kényes európaiként nem fizettünk plusz idegenvezetőért, amit persze az orrunk alá is dörgöltek, hogy ilyen drága jegyet képesek vagyunk kifizetni, de vezetőt meg nem akarunk még pár rúpiáért?! A jegyért 750 rúpiát kellet fizetni fehér, kényes európaiként, a helyiek jegyárát nem néztük most kivételesen, de általában  250 aránylik a 20 vagy 10 rúpiához típus volt a különbség (ami ellen nincs is kifogásunk, mert tényleg nagy szegénység van, csak ne akarják megmondani, hogy még mire költsük a pénzünket).

TajMahal-9

Szóval, ültünk a szekéren, megálltunk jegyet venni, kaptunk hozzá cipőborítót és egy üveg ivóvizet, és már készen is álltunk a bebocsátásra. Ami nem volt annyira egyszerű, mert a kapuban teljes motozás volt, de annyira, hogy Kivi mini, becsomagolt szívószálja fennakadt a táskaellenőrzésen, B 3lábát (állványka a  fotógéphez)  el is vették rögvest az őrök, ami eléggé szájízromboló hatást gyakorolt ránk, pedig méretét tekintve kb. 15 cm sem volt. Ami marhára bosszantott minket, mivel volt pofám és az utánunk érkező, hatalmas fotóstáskát cipelő indiánt megkérdeztem és neki bezzeg nem vették el az állványát, sőt még ugye legalább tizedannyit sem fizetett a belépőért. Itt nem kicsit voltunk morcosak és felháborodottak, főleg, hogy kiírva sehol sem volt, hogy nem lehet bevinni egy mini tripodot (általában nem szeretjük a problémás ügyfeleket a reptereken sem, mert megérhető a szabályzat, de itt azt hiszem csak kekeckedésről volt szó).

Mindegy, bejutottunk és próbáltunk nem puffogni tovább.

TajMahal-10

A látvány mondjuk magáért beszélt, tényleg kitett magáért ez a szerelmetes Jahan sah, hogy legkedvesebb feleségének (Mumtaz Mahal) tett ígéretét megtartsa. Bár Tib szerint azért ezeket a régi indiánokat (is) érdemes lett volna valami pszichológiai teszt alá bevetni, mert amit műveltek, az azért eléggé nonszensz (persze, nem csak indiai uralkodókról beszélünk most, mindenhol vannak kicsit fura fazonok). Azért valljuk be, hogy meggyilkoltatni az építész feleségét azért, hogy az építész átérezze az asszonyka elvesztésével Jahan sah fájdalmának súlyát, azért az elégggggééé morbid (nem csak ő csinált ilyet, most itt őt említjük, mert Indiában vagyunk).

Megnéztük a csudi kifelé dőlő tornyokat, amik a szemben lévő épület kapujából pont olyanok, mintha valójában párhuzamosak lennének. Ezt úgy tudom elmondani, hogy ha két párhuzamost nézel, azok egy idő után kicsit közelednek, sőt elég messziről még talán össze is érnek. Na, ezek a tornyok, meg pont úgy állnak, hogy ne lásdt azt a párhuzamos közeledést (perspektíva).

 

TajMahal-19

Bementünk a mauzóleumba is, a mecsetet sem hagytuk ki, de nem, nem készítettünk a márványpadnál ülve fotót, mert mindenkinek, a világon mindenkinek, aki a Taj Mahal előtt fényképezteti magát van egy ilyen képe, nekünk ne legyen. Mert mi ilyen renitensek vagyunk.

TajMahal-31

Viszont megnéztük az oldalsó épületben lévő kis múzeumot, ahova szerintem a látogatók 15 %-a sem néz el (főleg, hogy külön pár fillért még fizetni kell érte). És elindultunk visszafelé az autóhoz, hogy csomagjainkat a szállodából felvegyük és újra az “ismerem én az utat, csukott szemmel” is típusú életérzés tartson minket picit rettegésben.

Nem hagytuk most annyiban, igyekeztünk Tibet ellátni mindenféle kérdésekkel, hogy a sofőr figyelmét az úton tartsa, de így is sikerült pár remek fotót készítenem a visszapillantóban…

TajMahal-82 Taj Mahal körüli kattogtatott pillanatokért a csukott szemű sofőrre klikkelés után juthatsz (ha el nem felejtettem kikapcsolni a nem nyilvános gombot az albumban)

 

Kapcsolódások:
Taj Mahal – majd a wiki megmondja (HU)

geographic.hu (Taj Mahal) (HU)

 

Hogy én mennyire kivagyok attól, ha úgy látom leírva, hogy Tádzs Máhal, pfu, elmondani sem tudom…

Agra Fort

Fatehpur Sikri-től már tényleg nem volt messze Agra. Szerencsésen megérkeztünk, a szállást is elfoglaltuk és gyors frissülés után már indultunk is felfedezni az erődöt.

AgraFort-1 igen, jól látod, az ottttt a nő kezében egy kisgyerkőc

Éppen csak beültünk a szállodánál az autóba az eső is megérkezett, de nem adtuk fel, ez nem is kérdés. Igaz, mindenünk vizes lett két pillanat alatt, ahogy kiszálltunk a kocsiból a Vörös Erődnél, pedig még esernyőnk is volt, sőt egyet a sofőrtől is kaptunk, de egy igazi felhőszakadás ellen nem sokat lehet tenni(még Indiában sem). És melegben egy kis eső, mit számít?

AgraFort-4

A  Vörös Erőd a Yamuna folyó partján áll és Akbar  (igen, a Fatehpur Sikri-t is építő Akbar) építtette vörös homokkőből meg mindenféle csudi márványból, szépséges díszítéssel tarkítva 1565-1573 között. Aurangzeb ide zárta el apját  Jahan sahot élete utolsó néhány évére, talán mert túl sokat költött a családi vagyonból a Taj Mahal-ra. A valódi ok valami mogulok közti viszálykodás, meg uralkodási nézeteltérés volt és családi veszekedés (részletek itt).

 Yamuna folyó

Persze, minket minden lenyűgözött, akármit is láttunk. Leginkább az erőddel átellenben álló nagy márvány hodály…:)

Elképesztő, hogy mennyi pénz volt itt régen. Valószínűleg most is sok pénz van az országban, csak nem arra költik, amire kellene.

Szóval, mi tátottuk a szánkat rendesen az erődöt körbejárva, a helyiek (indiaiak) meg tátották a szájukat, minket körbejárva. Megint készült néhány sztárfotó Kiviről, B-ről és rólam is idegenek társaságában, ki tudja, hol lesznek ezek a képek felhasználva. Mindenesetre mindenki nagyon vidám volt és mi is örültük ennek :)

AgraFort-80 

Mire benéztünk mindenhova, ahova csak bírtunk, már nem esett, ezért megkértük a sofőrt, hogy vigyen fel minket a helyi plázáig (nem röhög, van ilyen Agra városában, több is) és utána térjen pihenőre, mi majd hazasétálunk. Furán nézett, hogy plázázni akarunk, de sötétedés után már úgy sem nagyon lehetett mit látni, főleg, hogy a nevezetességek általában napnyugtával bezárnak.

Így a vasárnap esti vacsoránkat a helyi McDonald’s vegetáriánus és csirkés szendvicseivel ünnepeltük, majd kicsit még ismerkedtünk a helyi plázaélettel, de a holland-spanyol mérkőzést már nem bírtuk ébren megvárni…

Én igyekszem mindenhol (a világon mindenhol) kipróbálni a helyi mekit, mert igen is érdekes felhozatallal lehet találkozni. És a Big Mac Index úgy is a meki árai épül (részletek itt pl.)

 

Agra Fort

Több fotót képre kattintva találsz

Kapcsolódások:

Agra – majd a wiki megmondja (HU)

A vörös erőd – majd a wiki megmondja (HU)

Mogul Birodalom – majd a wiki megmondja (HU)

Big Mac Index. (HU)

Fatehpur Sikri

Vasárnap megint csak korán kellett kelni és indulni, de akkor kivételesen a sofőr volt az, aki kicsit eltolta az indulás időpontját. Mindegy, tudtunk várni rá és addig felfedezhettük a panziós család apró kertjét is.

Miután befészkeltük magunkat az autóba, a csomagok is a helyükre kerültek, elindultunk Fatehpur Sikri felé, ami nagyjából 5 órás utazásra van. Ezzel csak az a gond, hogy valóban hosszú volt az út, de nem azért, mert messze volt (200 km nagyjából), hanem mert nem mennek az autók itt messziföldön még az autópálya(szerűségen) sem gyorsabban 80-90 km/h sebességnél (de volt, amikor 40-50 volt az a sebesség). Ami mondjuk nem is baj, abban az esetben, ha a sofőr csukott szemmel is ismeri az utat, akarom mondani csukott szemmel vezet.

Én vettem észre, mert én ültem hátul (3. sor) abban a szögben, ahonnét a visszapillantóban pont látni lehetett a sofőr szemeit. Még szerencse, hogy éppen az egyik szünet előtt nem sokkal, mert kicsit le tudtam nyugodni, mielőtt visszaültünk az út további részére az autóba. Mert nem a meghalással van a baj, hanem azzal, hogy láttam, hogy meghalhatunk, mert csukva van a szeme.

Persze, kiderült, Tib, aki az anyósülésen ült, már korábban észrevette, hogy a sofőrünk elbóbiskol néha-néha, és meg is kérdezte tőle, hogy álljunk-e meg szünetre, de aztán valahogy nem folytatták a dolog megvitatását.

Fathepur_Sikri-7

Mindegy, megálltunk, ettünk, ittunk, tisztálkodtunk és próbáltuk rábeszélni Tibet, ha már ott ül mellette, akkor igyekezzen beszélgetni vele, mert azért az megnyugtatóbb lenne, ha ébren tudná tartani. Sajnos Tib nem egy beszédes alkat, de azért szerencsésen megérkeztünk  Fatehpur Sikri környékére és biztosítottuk a sofőrt, hogy most tud 1-2 órát nyugodtan pihenni, mert addig biztos nézelődünk majd.

Fathepur_Sikri-13

Amint kiszálltunk az autóból, rögtönk ránk is ugrottak a kisfiúk, hogy ezt vegyünk meg, azt vegyünk, meg a tuk-tuk sofőrök és a buszhoz iránytó népek is. Elég nehéz volt a döntés, hogy a parkolóból melyikkel is menjük fel a bejáratig, de döntenünk kellett, mert addig nem hagytak nyugton minket.

Tuk-tuk lett belőle, mert B és Kivi még korábban nem utaztak ilyennel, ezért hát azzal indultunk volna fel, ha utunkat nem állják a helyi önkéntes idegenvezetők. Mindenáron körbe akartak vezetni minket Fatehpur Sikri falain belül pár rúpiáért cserébe. De mi nem akartunk vezetőt, mert azzal más tempóban lehet halad, mást mutat meg és mi különben is jól elvagyunk egyedül. Persze, ezt megkaptuk a belépő megvásárlása után is, hogy ha már ennyi pénzt fizettünk jegyre, akkor miért nem tudunk még egy keveset áldozni a körbevezetésre is?! Mindegy, gonosz népek vagyunk mi, ezért magunk indultunk neki felfedezni a dolgokat.

Fathepur_Sikri-21

Fatehpur Sikri 1571 és 1586 között épült és fővárosa is volt 14 évig a Mogul Birodalomnak. Az iszlám és a hindu építészeti stílust alkalmazta Akbar ennél az építkezésnél is.

Ma már csak múzeumváros egyesek szerint szellemváros (meg UNESCO világörökség része is), ami elég népszerű, mert a nagy melegben is jöttek  a népek és próbálták megismerni a múlt egy darabkáját.

Fathepur_Sikri-34

Mi is jól körbejártuk, felmentünk és bementünk mindenhova, ahova csak tudtunk, de voltak olyan részek, ahol képtelenek voltuk megmaradni, mert addig ismeretlen szaggal találtuk szembe magunkat. Nem tudtuk, hogy denevérpisi és galambszar (kisállatok ürüléke stb)  keveréke a meleggel, vagy valami ezermillió éve rohadó kishullák szaga, de eléggé kellemetlen volt és gyomorfogató is. Ilyet még egyikünk sem érzett korábban, sehol…

Fathepur_Sikri-26

Kifelé jövet megint elkaptak a kiskölkök, és leginkább a belépőjegyek után érdeklődtek, hogy megkaphatnák-e?! Igazából nem tudták elmagyarázni, hogy miért kell nekik, de nagyon erőszakosan és elszántan a belépőjegyeket akarták megszerezni. Egyet adtunk nekik, nem tudom, hogy miért is nem adtuk nekik a többit is, de akkor nem voltunk olyan hangulatban. Most így visszagondolva már sajnálom, hogy nem adtuk nekik mindet, de hát ha elmagyarázzák, hogy pontosan miért is kell nekik annyira a mi jegyünk, akkor talán megértjük és könnyebben megválunk azoktól a jegyektől.

Visszavitt minket a tuk-tuk a parkolóba és már indultunk is tovább. Mivel nem sokat kellett menni egyenes, unalmas útszakaszon, nem aggódtam annyira az elalvó sofőr miatt és jó érzés volt tudni, hogy olyan sofőrünk van, aki csukott szemmel is ismeri a környéket

      Fathepur_Sikri-54

a kép mögött találsz még képeket a kirándulásról

Kapcsolódások:

Fatehpur Sikri – majd a wiki megmondja (EN)

 

City Palace

Juj, már mindjárt vége a második napnak! Igaz, az első elment a sok fel- meg leszállással, és egy kevéske városnézéssel. De ez a második nap egészen élménydús volt. Szelek Palotája, Amber Fort, Jantar Mantar, most még egy kis csudi palota van már csak vissza és vége is a szombatnak!

citypalace-8

A City Palace a XVIII. századtól Jaipur uralkodóinak székhelye, egy része ma már látogatható (mint City Palace Múzeum).

Itt találjuk meg (alvó őrök társaságában) azt a 2 ezüst óriáskorsót (Silver Jar), amiben II. Madho Singh Gangesz-vizet vitt magával Londonba (1901) mert mindig jól jön egy kis Gangesz-víz, ha van kéznél, ugye!?

   citypalace-43

Ezek a méretes edények még a rekordok könyvébe is belekerültek, mint a világ legnagyobb ezüst tárgyai.

Próbáltuk jól körbejárni a területet, de valahogy a meleg  nagyon ellenünk volt és ismételten bemenekültünk egy kis pihenésre a (palota)múzeum kávézójába.

Mindenki rajtam röhögött (Tib, B és Kivi is) mert a rendelt itókám úgy nézett ki, mint amit még a múlt(előtti) századból felejtettek volna itt. A társaság azon mulatozott, hogy mennyire örülhet a személyzet, hogy végre valaki megitta már a leltárban mindig gondot okozó, évezredet óta bontásra váró Pepsit.

Szerintem a többi asztalhoz sem mai formájú palackok kerültek, de hát úgy voltam vele, nem akarom kedvüket szegni.

citypalace-14

Kávézás és kacagás után még bejártuk a City Palace többi részét is, megnéztük a házon belüli árusokat és felfedeztünk egy kupac friss kismacskát is.

Jártunk egyet a városban és kértük a sofőrt, hogy vigyen el minket valami piacra, mert még szeretnénk árut tapogatni. Mindenáron lebeszélt minket az utcai árusokról, de ahova elvitt (gondolom részesedése cseppent volna) semmi olyan nem volt, amit szerettünk volna még venni.  Így rábeszéltük, hogy vigyen csak minket vissza a sima, egyszerű pólóárushoz, mert ott van az, amit mi akarunk.

citypalace-18

Miután végigtapogattuk kedvünkre a  sok csudi pólót  már véget is ért a nap. Kicsit mászkáltunk még a tetőn, aztán befalatoztuk a finom vacsorát és eltettük magunkat másnapra.

citypalace-44 

A képre kattintva további fotókat találsz.

 

Kapcsolódások:

City Palace – majd a wiki megmondja (EN)

II Madho Singh – majd a wiki megmondja (EN)

Jantar Mantar

Az erődben a sütis-kávés felfrissülés után még kicsit hadakozni kellett a helyi árusokkal, ami eléggé szomorúságosnak tűnt nekem (legalábbis).

Kínálgatták portékáikat, még árat is mondtak rá, aztán próbálták mindenáron rámtukmálni azt, amit amúgy sem akartam volna megvenni (még ha ingyen adják sem, mert nem). De szomorú volt, mert mire az autóhoz értünk pl. az 1200 rúpiás akármi már 150 rúpiáért is jöhetett volna velem. Nem hagytak békén, pedig egy szót sem szóltam, csak annyit, hogy nem, nem szeretnék ilyet, de az alkudozás az árus részéről egészen az autóig tartott. Még az ablakon is bemutatott, hogy 150-ért már az enyém lehet…

Én megértem, hogy el kell tartani a családot, meg hogy szegénység van, de az ilyen jellegű rámászást meg nagyon nem szeretem :(

JantarMantar-3

Kicsit még sétáltunk a városban és 1 órát a szállodában is pihentünk, hogy erőre kapva a nap hátralévő részét is a szikrázó nap alatt hőgutát kapva töltsük.

JantarMantar-7

A délutáni városnézést Jaipur csillagvizsgálójában kezdtük, amit 1727 és 1734 között II. Jai Singh Maharajah  építtetett.  Van még másik négy ilyen csillagvizsgáló Indiában, mert nagy hódolója volt a csillagvizsgálásnak :)

Kicsit ugyan futurisztikusnak néz ki az egész, Tib szerint akár beillene még a Star Trek-be is.

A maharadzsa azt gondolta, minél nagyobbak a műszerek, annál pontosabban lehet mérni velük. És valóban így is van, mert 20 másodperces pontossággal tudjuk az időt megállapítani a napórájával. Ez a makettje ni, a nagy valahogy nem fért el egy képen sem :)

JantarMantar-20

 JantarMantar-36

Egy kevés időt eltöltöttünk itt is, jól megfőttünk, de még mindig nem volt vége a napnak, mert célba vettük a szomszédos épületet; erről majd hamarost mesélek, addig nézegessétek T. Olvasók a Jantar Mantar képeit itt . 

 

 

Kapcsolódások:

Jantar Mantar – majd a wiki megmondja (EN)

jantarmantar.org (EN)