busz címkéhez tartozó bejegyzések

Az erőd

Miután szombaton kipróbáltuk és túléltük a buszos utazást a lakás és Chennai között, ezért úgy döntöttünk, hogy vasárnap is megpróbáljuk. egy életünk, egy halálunk, vagy ezt itt nem szokás mondani, mert újjászületés meg lélekvándorlás vagy ki tudja, mi??

Most már tudtuk, hol keressük a megállót, csak arra nem számítottunk, hogy az a menő, légkondis busz nem jön azonnal. Előző nap az 570-es járattal szerencsénk volt, mert elég hamar befutott. Most viszont a 21H-es járatot vártuk, ami a Broadway bus terminus-ra viszi a népet (meg minket is). Elvileg 9 percenként jár, csak éppen nem minden érkező busz volt a kényes ízlésünknek megfelelő. Mert azért a délelőtti napsütésben nem akartunk hőgutát kapni a buszon a 80-85  perces út alatt. Inkább az egyik bódébolt árnyékában megállóban  izzadtunk kicsit, hogy néhány buszt elengedve bevárjuk a hűvös és kényelmes, légkondis buszt (a zöldfehércsudit), nem sokat, úgy 15 percet talán.

IndiaApr 251

 

A felszállás után elég hamar bekapcsolta a sofőr az autórádióját és jó kis zene dübörgött a hangfalakszórókból.

A Chennai Mofussil Bus Terminus-hoz képest a Broadway egy eléggé lepukkant, kicsit kaotikus helynek tűnt. Fotókat nem készítettünk, mert nem!

Sőt a város azon részén, ahol a buszozás után sétáltunk legalább 1 órát, ott sem, mert egyszerűen nem bírtam felemelni a nyakamban lógó masinkát. Pedig fotótéma lett volna bőven, de valahogy nem ment, nem vitt rá a lélek (vagy nem tudom, hogy mi).

A lényeg, érdekes, nagyon érdekes volt a környék, vagy más szóval szívszaggató.

Kis apró utcák, házak és boltok. Az egyikben csupa papírbolt, a másikban sportszerek boltja, a harmadikban zöldségesek piaca és sorolhatnánk. És a boltok mellett, előtt, között sok szemét, fura szag és nagyon sok ott, az utcán élő ember volt. Mostak, mosogattak, gyerekek játszottak egy szál ingben (vagy anélkül), mezítláb és pucér fenékkel, kis koszosak, de mosolygós kölykök szaladgáltak fel-le az autók között. Páran aludtak itt-ott, ahol éppen lehetőség volt letelepedni és talán egy kényelmesebb fekhelyről álmodtak, bár lehet, hogy csak én hiszem ezt, néhányan a vasárnapi ebédet főzték és mindemellett tuk-tukok és kisbuszok, autók, motorok dudálása és száguldása adta hozzá a családi meghittség érzését háttérzajt.

Nem kell mindig és mindent fotózni, az ember lelkébe is felszívódnak a képek, amik talán sokkal tovább kísértik kísérik

Kicsit később már erőt vett rajtam a paparazzi mánia és 1-2 lopott pillanatot elhoztam azért.

IndiaApr 258

Bejártuk a környéket jól, nagyot sétáltunk a melegben és végre postát is találtam, csak éppen vasárnap zárva. Így a képeslapok egyik kupaca még mindig csúszásban van, a másik meg szerintem elveszett, de a harmadikból érkeztek meg darabok :(

Megnéztük a központi kórházat kívülről meg alaposan a térképet belülről és rájöttünk, hogy nem vagyunk messze a Szent György Erődtől, így gyorsan irányt is változattunk és felkerekedtünk, hogy megnézzük magunknak.

A kapunál név és telefonszám felírása után engedtek csak át bennünket, de a területre nem volt belépti díj. Ma is működő katonai bázist találtunk az angolok által hátrahagyott erődben. Mondjuk, a hatvanakármennyi év, amióta független India vigyázza az épületeket azért meglátszik rendesen.

IndiaApr 284

Kíváncsi vagyok, van-e ötlet, miért is mondhatom azt, hogy ezt a két képet elnézve, le sem tagadhatják, hogy jártak erre a ködösbeliek.

Kérem, angliai magyarok most kicsit ne válaszoljatok, másnak van-e ötlete???

IndiaApr 285 

Szóval bejártuk a rekkenő hőségben a Szent György Erődöt, amiről részletesebben írni nem fogok, mert ugye az ahhoz értők már megtették útleírásokban, könyvekben, interneten, akárhol. De az élmény megdöbbentő volt, hogy mennyire képes lepusztulni egy város(rész), ha nem foglalkoznak vele az ott élő népek.

IndiaApr 346

Megnéztük a Szent Mária Templomot és a múzeumot is (100 helyi pénz fejenként és szabad volt fotózni vaku nélkül) majd, hogy felfrissítsük magunkat fogtunk egy tuk-tukot és átutaztunk egy plázába és menet közben a menetszéllel szárítottuk izzadságtól nedves pólóinkat. Valami gyorskajával mérgeztük magunkat és utána a már szombatról ismert buszvégállomásra mentünk, hogy bevárjunk egy légkondis buszt. De közölték, hogy az csak este 8-kor indul legközelebb, ezért úgy voltunk vele, hogy a lenyugvó nap már nem forralja utazás közben a busz tetejét és az ablakok helyén úgyis csak rács van, nem halunk bele, ha megint sima busszal megyünk haza (ennek menetdíja 15 rúpia fejenként).

IndiaApr 417 

Vasárnap este nem volt olyan nagy a forgalom, mint szombaton, így valamivel hamarabb ért a busz velünk a megállónkba. 8 órakor már a ház felé bandukoltunk és örültünk, hogy nem vártuk be az a légkondis járgányt.

Jó kis napot tudtunk megint magunk mögött, érdemes az ilyen élményekért elindulni!!!!

Fényképeket a vasárnapi városfelfedezésről itt találsz!

 

Kapcsolódások:

 

Kislexikon.hu – Madras (HU)

Fort St. George – majd a wiki megmondja (EN)

Chennai.org.uk (EN)

Reklámok

Busz

 

bus (2)

bus (13)

Mi az öt, de leginkább egy hatalmas különbség a két kép között játékunk buszos variációját olvashatja a T. Olvasó….költői kérdés rovatunk (azon kívül, hogy az egyik kép egy kicsit homályos) 

A wiki azt mondja, hogy:

Az autóbusz olyan szárazföldi tömegközlekedési eszköz, amelyet erőgép hajt, magától helyváltoztatásra képes, egyterű és legalább 10 fő szállítására alkalmas. A busz szó a latin omnibus szóból ered, olyan közforgalmú közlekedési eszközként, amit „mindenki” használhat. forrás: wikipedia

Mindenki használhat, aki képes felkapaszkodni a csordultig megtelt tömegközlekedési eszközre. Mindenki, aki nem hullik alá vagy valami más alá…

De hogy ne legyünk ennyire gonoszok, vannak napszakok, amikor nem kell halálmegvető bátornak lenni az utazáshoz a buszon. És vannak olyan buszok is, amik bezárják az ajtókat is, tehát nem viszi az utasokat le a másik busz, amikor balról  előz (itt jobbról kéne előzni, de ez már más kérdés).

Na az úgy volt, hogy már egy ideje nézegettük a lakás ablakából az úton elsuhanó buszokat!

Tib szinte megszállottként fotózta (igen, őőőő) a járatokat és kukkerolta a számokat. Aztán megnéztük a helyi békávé oldalát és próbáltuk kisakkozni, hogy melyik mikor és hova is…

Persze, kényes európaiként úgy döntöttünk, hogy meg kéne talán próbálni először a légkondicionált járatokat, mert azért az a 37 fok, az akkor is 37 fok, ha én remekül elvagyok a lakásban, mindenféle fűtő, akarom mondani hűtő berendezés bekapcsolása nélkül is. De Tibre tekintettel, azért maradjunk inkább a légkondis járatok bevárásánál.

Miután megtaláltuk a neten a járatokra vonatkozó információt, már csak a helyi buszmegállót kellett megtalálni, ami egyszerű volt, mert itt volt kb. 15 lépésre a kaputól. Ez:

bus (15)

 

Ami persze túl szép lett volna, ha igaz lett volna, ezért tovább kellett egy kicsit még sétálni, úgy 10 percet, na jó, nyolcat és már ott is voltunk egy semmilyen jelzésnél, viszont álltak ott páran és az érkező buszok is lelassítottak megálltak.

Első buszos próbálkozásunk napja szombatra esett! Egy tavaszias langyos  (34) szombatra (jön még nyár májusban) és egészen sikeres volt, mert 5 perc várakozás után meg is érkezett a vágyott 570-es busz.

bus (17)

Leintettem, ez valahogy a ködösből beidegződésként van bennem, de azt hiszem a gyarmatosítás miatt, ez itt is működik. Más nem szállt fel és a sok-sok hely közül szinte alig tudtunk választani. Azért csak leültünk és vártuk a kallert, aki 70 pénzt kért a két jegyért (kb. 280-300 forint egy volvo /figyelsz 14,5éves????volvo/) ami a központi, akarom mondani Chennai Mofussil Bus Terminusra vitt be. (Én vagyok, aki marhára nem szereti összehasonlítgatni az árakat, de azért most messziföld esetében írom és fordítom is.)

Menetidő, tervezetten 100 perc körüli, de szerintem kilencvenvalahány elég volt a megérkezéshez. A távolság a felszállás és a leszállás között olyan 21-25 km. És nagyon kényelmesen utaztunk a szinte még ki sem csomagolt buszon.

bus (20)

Félúton egyszer csak bekapcsolódott a rádió is és remek helyi slágerlistát hallgathattunk a végállomásig. Egészen kellemes és hangulatcsináló zene volt.

 

bus (66)

Megérkeztünk a buszvégállomásra és nyakunkba vettük azt a környéket. Első körben rögtön ittunk és ettünk egy adag kókuszt majd felfedeztünk egy újabb plázát, ahol érdekes dolgokat találtunk, de erről majd a vásároljunk rovatunkban egyszer bővebben :). Én ott vágattam le a hajamat is remekül, ja és egy pizza hut ebédet is benyomtunk.

Este már kicsit kalandosabb volt a hazafelé út a busszal, mert mi csak vártunk és vártunk, de olyan vidám légkondis nem jött. Mivel vészesen sötétedett és nem akartunk éjszakába nyúlóan ácsorogni meg utazni, ezért felszálltunk egy akkor beguruló buszra. Szerencsénk volt, hogy az elsők között érkeztünk, mert indulásig annyian szálltak fel, hogy sok embernek állni kellett. Szóval, mi ültünk és szellőzni is tudtunk, mert ablak nem volt, csak rács az alsó részen és a menetszél néha homokot és tehénszart fújt a szemembe.

bus (88)

Az út kicsit hosszabb volt hazafelé, mert az esti csúcsforgalomban lassabban bírt haladni. A hathuszassal indultunk a városból és 8 óra után pár perccel már a lakásban is voltunk.

Azt, hogy mennyire koszos lettem az egész napos városban mászkálástól,  egy szalvétalenyomat bizonyítja.

  bus (109)

 

A buszokról még elég pár érdekességet kisilabizáltunk. Majd idővel azzal is fárasztjuk a T. Olvasót, de addig tessék néhány fényképet megnézni a szombati buszos felfedezésünkről, itt!