Az a probléma, hogy igazából még az életben nem költözködtem. Pedig már annyiszor, csak valahogy nem így.
Családilag költöztünk többször is, de akkor anyuék szervezték meg az egészet. Sőt, másodikos koromban, hogy ne is legyek láb alatt, megengedték, hogy teljesen egyedül felfedezzem a belvárosi utcákat, a környéket. Én ennek akkor sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottam, mert bejárni a környéket egyedül az elég királylányos érzés volt. Persze, most visszagondolva, talán jobb lett volna meglesni, hogy is kell csomagolni, költözködni.
Amikor kijöttünk a ködösbe, akkor sem volt nagyon nagy költözködés, mert a lakásban hagyhattunk otthon minden olyat, amire nincs szükségünk vagy majd valamikor később lesz csak.
Tib hozott egy bőröndnyi cuccot magával az elején, amire szüksége volt. Én meg apránként reptettem ki a dolgaimat, minden egyes utazás alkalmával jött velem valami. És mivel rendszeresen járunk kocsival haza, ezért konkrétan költözés és felpakolás nem is volt. Mindig hoztunk valamit, bár az utóbbi időben már egészen jól közlekedtünk csak kézipoggyásszal.
Most viszont mindent el kell pakolni, dobozolni, kidobni, elajándékozni, eltenni, eladni, hazaszállítani, stb. A lakást tisztán és üresen kell a főbérlőnek átadni, ezért most kicsivel jobban össze kell szednem csomagolási képességemet, mint bármikor az elmúlt években. Szerencsére van már néhány igazi dobozom is!!
Kapcsolódások:
Már vannak dobozaim
