Kanchipuram címkéhez tartozó bejegyzések

Kanchipuram

Varadarajar Temple fura visnu papja után kicsit rossz hangulatban mentünk tovább a várost felfedezni, mert azért bántott minket, hogy elégedetlenkedett a mi pénzünkkel. Juli is jól felhúzta magát ezen, de aztán kisétáltuk magunkból a mérget.

Kanchipuram 134

Körbejártuk Kanchipuram utcáit és örömmel fogadtuk a helyiek ismerkedését. Na, nem annyira ismerkedés volt ez, inkább csak bámulás, ahogy már korábban is “megszokhattuk”. Néhány kiskölyök jött és kezet fogott velünk, majd nagy boldogsággal futott vissza szülejéhez. Páran persze megint önkéntesként modellt álltak és boldogan fesztítettek a mobilozó mukás képhez.  :)

 Kanchipuram 164 Kanchipuram 204

A város nem volt tisztább vagy szebb Chennai-nál, bár látszott, hogy építkeznek, szépítgetik folyamatosan. Azért a patak partján itt sem szívesen játszottam volna.

Kanchipuram 151

Először a Kamakshi Amman Temple felé mentünk, utána az Ekambaranathar Temple irányába, de sajnos ezek zárva voltak napközben. Ezt mondjuk egyik könyv sem említette.

Kanchipuram 226  Kanchipuram 245

A hívők mindenhol a zárt kapuk előtt ücsörögtek a földön, újságpapíron, fűben; ettek, aludtak, játszottak vagy beszélgettek, türelmesen várták a nyitást.

Kanchipuram 266

Mi kicsit elcsigázottak voltunk a melegtől, a jóllakotttásgtól, mert közben beültünk egy kis falatozásra is, hogy teljen az idő és ne a tűző napon kelljen várni a nyitásra. De így is korán végeztünk az ebéddel, és csak kívülről tudtuk bejárni ezeket a templomokat.

Végül úgy döntöttünk, elindulunk a város szélén lévő  Kailasanathar Temple irányába, talán ott szerencsénk lesz és utána lassan haza is kell indulni, mert sötétedés után életveszély a közlekedés, mondhatni halál.

Kailasanathar Temple előtt kicsit az árnyékban elolvasgattuk az útikönyvet, egy kedves fiatal fiúcska hozzánk is verődött. Na, nem akartuk elhajtani, olyan jókat mondott a magyarok eredetéről, meg Amerikát is elég jól ismerte. Gondoltuk, legyen, legyen ő a kísérőnk, legyen ez egy ilyen nap!

Menet közben egy idős bácsika is csatlakozott hozzánk és mindketten felváltva meséltek a templomról. Igaz, a bácsi sokszor ismételte magát egy-egy szobor előtt, mintha elfelejtette volna időközben, hogy mit is mondott a mondat elején. De aranyos volt, lelkes, a fiú meg sokszor kisegítette kedvesen.

Kanchipuram 273

Míg a bácsi vagy a fiú mesélt, mi próbáltunk megállni a lábunkon, mert ugye, itt is le kellett venni a cipőt a templomba lépéskor és a mi kényes európai talpunk nehezen viselte a forró kőlapokat…

   Kanchipuram 293

Már majdnem végeztünk, amikor egy különös, ismerős alak bukkant fel a sarokban. Megtévesztő volt, mert ruhája a visnu papokéhoz egy kicsit sem hasonlított, de felismertük azonnal a pénzecskénket lekicsinylő embert. Ő is felismert, mert alapvetően folyamatosan próbált elkerülni minket. Most nem visnu pap volt, csak egy sima idegenvezető, amerikai vagy európai, vagy akárhonnét való turistáknak mutogatta Kanchipuram nevezetes templomait.

Na, de az ember többlábon kénytelen állni, nincs is ezzel gond, csak akkor vállalja fel magát és ne legyen telhetetlen sem…

Kanchipuram 348

Mi jót mosolyogtunk a sietős léptein, ahogy próbált állandóan olyan helyre kerülni, hogy ne lássuk.

Visszafordultunk a bácsihoz és a fiúhoz, hogy befejezzék a mesélést a templomról, majd szépen elköszöntek és eltűntek, mire előhalásztuk a pénzünket, amit a túravezetésért adni szerettünk volna.

Kanchipuram 282

A fiút egy árnyékos lépcsőn találtuk meg, egy könyvet olvasot (könyvelőnek készül) és elutasította a pénzünket, mondván, a bácsinak adjuk, őt illeti…

Kanchipuram1 A képre kattintva utazhatsz velünk!

Kapcsolódások:

Kanchi.tn.nic.in (EN)

 

Reklámok

Varadarajar Temple

Szóval május elsején elruccantunk kicsit kirándulni. Nem messze, csak 75 kilométerre Chennai-tól, hogy megnézzük a csudi-csudi EZER TEMPLOM VÁROSÁT.

Kanchipuram 005

Kanchipuram: csak pár szóban a városról, mert a többit már ugye megírták az erre szakosodott könyvekben, újságokban, akárhol.

A város volt a történelmi központja a Pallaváknak a VII – IX. század között. Kanchipuram, India hét szent városának egyike. Híres a kézi szövésű selymekről és szárikról. A szövők a legjobb minőségű selyemszálat és aranyszálat használják. Ezért  a Selyem városának is nevezik.

Kanchipuram 038

Közel 2 órás autókázás után érkeztünk Kanchipuram-ba és rögtön próbáltuk megtalálni az ezer templom közül az egyiket (na, jó ezer konkrétan nincs, de sok kis szentély tartozik egy-egy templomhoz, így jön ki az ezer).

Az első, amit megtaláltunk, nem volt nehéz, mert pont szemben volt, ahogy beértünk a városba, az a Varadarajar Temple volt, ami egy Visnu templom.

Erről érdemes tudni, hogy egy masszív építmény és 100 oszlopos terme van, ami híres a szép szobrairól is. A Vijayanagar időszakban építettek.

Kanchipuram 058

Persze, annak rendje és módja szerint szépen levettük a cipőnket a templomba menetel előtt és külön VIP részlegbe tették (nekünk bele egy nagy papírdobozba hármunkét). Aztán rögtön a bejárat előtt megtalált egy önkéntes idegenvezető, akit nem akartunk elhajtani, bár a bemutató végén kicsit felháborodtunk a viselkedésén. És akkor arról még nem is beszélek, hogy a nap végén mit fedeztünk fel róla. De menjünk csak szépen sorjában.

Cipő levesz, fényképezőgépért 5 rúpia, Juli videókamerájáért 100 rúpia befizet és már tárul is elénk a csudi épület.

Kanchipuram 066

Szembejött velünk ez a Visnu pap, akinek nagyon megörültünk, mert legalább majd tudjuk, hogy nézelődés közben mit lehet és mit nem. És mindenféle jó kis történetet elmesél a templomról meg úgy egyáltalán a vallásról. Szóval örömmel fogadtuk.

Mesélni mesélt, érdekest is, de sokszor még Juli, az angol anyanyelvű (amerikai) sem értette, és Tib is próbálta kihallani belőle, amit kell. Én nem is próbáltam, mert olyan szinten be volt gyulladva a fülem, hogy alapvetően azt sem hallottam, amit én mondtam a többieknek.

Megtudtuk azért, hogy ebben a 100 oszlopos csarnokban járnak az emberek házasságot kötni, 400 éves az épület. Gránitfaragásokkal van tele és szépen lehet őket “zenéltetni”, ha az ujjainkkal megkocogtatjuk.

Kanchipuram 086

Elmagyarázta a testén lévő 2 zsineg és azokon lévő csomók jelentőségét. Az egyik, hogy brahmana (pap), a másik meg, hogy házas.

A homlokán lévő jeleket is bemutatta, hogy készülnek.

Visnu inkarnációiról is mesélt és megtudtuk, hogy bizony  a templomi táncosok (call girls) is fontos szerepet játszottak a templom életében. Táncoltak, énekeltek és itatták a népet (bezzeg itt nem számított az érinthetetlenség..).

Bár ezt nem a vezetőtől hallottuk, de ezeket a lányokat devadasinak hívják. Kiskorúkban a templomhoz adták a szülők. Az “isten feleségei” a templomokban éltek és ott mindenféle zenélés, táncolás, vallási és szexuális tevékenység volt a feladatuk. Eleinte csak a felsőbb osztálybeli emberek szórakoztak a lányokkal, de később bárki, akinek pénze volt, az is igénybe vehette a szolgáltatásokat. Általában az érinthetetlenek közül kerültek ki ezek a lányok, furcsa, hogy szexelni nem voltak érinthetetlenek, de normális embernek nem tekintették őket.

Emberjogi aktivisták szerint még manapság is évente 15ezer lányt is felajánlhatnak ilyen “munkára” a szülők.

Ebből a szempontból nem szeretem Indiát, hogy mindenkit egyenlőnek tart, de mégse, mert ugye ott vannak a kasztok és azzal tönkreteszik az emberek életét. Még manapság is, pedig ez elvileg már hivatalosan nem létező dolog.

Kanchipuram 103

Na, de a vezetőhöz visszatérve, miután szépen körbejártuk a templomot, amit mi külföldiek, nem hinduk, is bejárhattunk szépen előadta, hogy mennyire nagy szüksége van a templomnak adományokra és a fenntartás költségei igen magasak. Természetesnek vettük, nem is gondolkoztunk azon, hogy ne adnánk adományt, főleg, hogy még külön hármunkat körbe is vezetett és mesével tette élménnyé a látogatást. De amikor pénzecskénket meglátta, közölte, hogy dollárt és vagy fontot, eurót sokkal szívesebben fogadna, valamint az adott összeget nagyon kevésnek tartotta, akkor elszomorodtunk.

Ezt azért furcsának találtuk, mert adunk, nagyon szívesen adunk, a 70 pénzes újságelőfizetésnél eszünkbe sem jut visszakérni a kifutófiútól a 30-at, ami visszajár. Mert öröm látni a szemében azt a kis boldogságot, amit az a 30 pénz jelent neki…

Ahol van, ott belépőjegyet fizetünk.

De ha nincs belépő és mi adunk (tisztességes összeget) akkor ne akarják még lehúzni rólunk azt is, amit nem szégyellnek lehúzni, főleg, ha a templomok nagy része a hajas bizniszből szépen kaszál, míg a szerencsétlen vallásuknak áldozó hívők mit sem tudnak ezekről…

Ezek olyan nagyon érdekes és kicsit rossz szájízt adó dolgok, bármerre is járunk a világban, mert nem csak itt Indiában vannak ilyen esetek sajnos :(

Kanchipuram 077

Ehhez a bejegyzéshez tartozó fényképeket a Kanchipuram fényképalbumban tudod megnézni, ha a képre kattintasz.

 

Folytatása következik…

Kapcsolódások:

Egy kis kirándulás

Devadasi – majd a wiki megmondja (EN)

Hinduizmus -majd a wiki megmondja (EN)

www.amrita-it.com/india/vallasok.htm (HU)

jeindia.hu (HU)

Kanchipuram (EN)

Kanchipuramsarees.com (EN)