kirándulás címkéhez tartozó bejegyzések

Vegyes kirándulós

A 4 napos kirándulás után Tib sajnos visszatért a bányába, mi meg próbáltuk felfedezni Chennai környékét.

chennai-26

Buszoztunk egy sort, mert B nagy buszos és a helyi légkondis járatok ráadásul VOLVO járgányok.

Kocsiztunk is rendesen, Babu nagyon kedvesen és aránylag késésmentesen furikázott minket ide-oda. Igaz, Mamallapuram-ban, nem tudta, hogy merre van Krishna vajgombóca, golyója vagy labdája, vagy minek is nevezzem :) (Krishna’s Butterball) a főbb látványosság,

mamallapuram-26 

sőt sajnos a Shore Temple-t sem tudta elsőre megtalálni (telefonos segítségre volt itt is szüksége). De amikor a krokodilos parkba hívtuk, szívesen csatlakozott és jött megkuksizni a különböző fura hüllőszerzeteket is.

chennai-22

Megtalálta nekünk a Chennai legnagyobb (vagy legöregebb) fikuszfáját, amit ugyan én mutattam meg neki a térképen, hogy merre is van (azt hiszem, igazából nem tud térképet olvasni), viszont lelkes volt nagyon, amikor a Szent Tamás hegyre kértük, hogy vigyen fel. Mondjuk, a reptérre szombaton már nem ő vitte ki Kiviéket, mert a sofőrjét küldte maga helyett…

chennai-64

Mindegy, Babu ide, vagy oda, azt hiszem, egészen jól szórakoztunk, miközben Kiviékkel próbáltuk felfedezni a várost és  a környékét. Jókat ettünk, bejártuk, amit lehetett, láttunk katolikus esküvőt is, a kurtaárusok is vidámak voltak, amikor távoztunk üzleteikből (bár az elképzelhető, hogy nem mindig a bevételnek örültek, hanem inkább annak, hogy megszabadultak tőlünk).

chennai-39

Persze, nagy látványosságnak számítottunk Chennai utcáin, mert fotók sokasága készült velünk (megint). Bár ezt még ma sem értem, hogy mit kezdenek majd a fotókkal, amiken ott vigyorgunk (talán ők is blogot írnak rólunk) ?!

 mamallapuram-9

Így a 1,5 hét gyorsan elrepült és B meg édesanyja remek élményekkel, néhány színes kurtával és ilyen-olyan aprósággal megpakolva visszatértek Magyarországra.

Nekünk sem volt már sok vissza, a következő 20 nap arról szólt, hogy próbáljam összepakolni a kis életünket néhány bőröndbe és felkészülni a visszatérésre Európába… (meg persze ezerrel az ingatlanos oldalakat bújni)

mamallapuram-2 Babu alatt, további kirándulásos képet találtok ám :)

 

Önjáró bejegyzés, köszönjük, hogy itt jártál, a hozzászólásokat is megválaszolom majd ;)

 

Kapcsolódások:

Mahabalipuram (Mamallapuram) – majd a wiki megmondja (EN)

Irány Kerala

A  kezdés alapvetően nem volt zökkenőmentes, mert a hajnali 4 órára rendelt autó, valamiért csak 4:25-re érkezett. Ez kicsit bosszantó volt, mert ugye a repzaj nem vár… de szerencsére mi mindig kicsit előbbre igazítjuk ezeket a dolgokat.

Chennai repülőtere (is) kicsit kaotikus. Most építik át, szépítik stb. A nemzetközi reptér eléggé egyszerű valami, a helyi járatok terminálja valami oknál fogva sokkal modernebb, felszereltebb (valószínűleg ezzel kezdték a munkálatokat), van üzletsor, kajálási lehetőség is az ellenőrzések előtt..

A csomagok  ellenőrzése úgy történik, hogy fogod és felpakolod a bőröndödet az átvilágítós gép futószalagjára és szépen megröntgenezik azt. Ha valami olyat látnak, ami nem oda való, akkor szólnak, ha minden rendben van, akkor egy öntapadós igazolóval leragasztják a zárját és mehetsz is becsekkolni. Na, már most én nem akarok semmit sem becsenni a bőröndbe ellenőrzés után, de azért a leadás és az átvilágítás között van lehetősége az embernek matatni, ha nagyon akar. A matrica elég könnyen lejár.

A második ellenőrzés az, amikor személyeket vizsgálnak át, meg ugye a kézipoggyászt világítják meg. Na, itt kicsit elszállt az agyvizem, mert nekem roppant módon zokon esik, ha a sorban elém tolakodnak az emberek. Tudom, ez rossz ködösbeli felvett szokás, de a sor, az sor! Én kivárom, ő kivárja, te is ki tudod várni a sorod! Bakker. Ez ami nagyon nincs kedvemre itt messziföldön, hogy az emberek bunkók, egyáltalán nincsenek tekintettel a másikra, ha sorban állásról van szó, vagy autóval száguldozásról.

Miközben morogtam magamban, még vagy négy kedves, száris nő betolakodott a nők részére fenntartott csipogós kapuhoz várók közé, elé, stb. Szerinted, mi miért állunk itt sorban? Mindegy, Tib már ott toporgott a túlparton egy ideje, mikor én még csak a kapu közelében sem voltam.

A váróterem eléggé lepukkant, koszos volt, étkezési lehetőség szinte semmi (na, nem mintha az ember folyton enni akarna, de azért repülés előtt ez valamiféle rituálé, hogy kis kávé, kis süti, kis ez-az).

Kerala 109

Hamarosan a busz is megjött és elvitt minket a gépig, a pilóta megszemrevételezte a propellereket és már indulhattunk is. Kellemes, zökkenőmentes út volt, kb. 1,5 óra sem. Az vicces, hogy maga a repülési idő rövidebb, mint a reptéren töltött várakozás ideje (ellenőrzés, becsekkolás, másik ellenőrzés, várakozás) így aludni nem sokat tudtam, de azért jól esett picit szundikálni.

Kerala 142

Leszállás után hamar megérkeztek a bőröndök és a sofőrre sem kellett várni. Próbáltunk vele beszélgetni, de valamiért nem mindig értette, amit mi kérdeztünk,  mi meg nem értettük, amit ő mond. 

Kerala 197

A szállásunkig csupán 5 órát autóztunk, de a látvány csudi volt, mintha tényleg nem is messziföldön lennénk.

Igaz, az utat annyira nem élveztem, mert a hegymenetek sajnos mindig szerpentinesek, de túléltem, csak kicsit koncentrálnom kellett a gyomrom egyben maradására. Még jó, hogy nem volt a reptéren étkezési lehetőség…

Az eső esett, de a táj így is csudi, csudi volt és mire a szálláshoz értünk már kiürültek a felhők, tudtunk kicsit sétálgatni ebéd után a környéken.

   Kerala 222

 Kerala 224

A helyi fűszerkertet is bejárhattuk rendesen, ahol egy vidám, száris fiatalasszonyka vezetett körbe és kóstoltatott mindent meg velünk, de túléltük a nyers zöld növények és/vagy fűszerek rágcsálását, szagolgatását heheheh.

Kerala 235

Képzeld el T. Olvasó, minden csupa zöld volt! Ez kicsit sokkolt minket, mert március óta nem láttunk ennyi zöldet egy kupacban.

Annyi érdekes növényt láttunk, hogy elmondani sem tudom, például a korábban említett padlizsánnak is megtaláltuk a többi változatát, amit láttam már itt  a zöldségesnél is, csak még nem próbáltam ki.

Kerala 208

A méregkóstolgatás fűszeres kertben sétálás után visszamentünk kicsit ledőlni, valamiért  a hegyi levegő, a hajnali kelés meg úgy egyáltalán minden elnyomott minket, szükségünk volt 35 perc alvásra, hogy az esti programot kicsit felfrissülve élhessük át, de erről majd később.

Addig is nézegessetek pár fényképet itt!

Egy kis kirándulás

Lassan megkezdjük a harmadik hónapot és még igazából semmit sem láttunk Indiából. Na, jó azért élmények kerültek a tarsolyba, a fotómasinka is dolgozott rendesen, de úgy igazából még nem mozdultunk ki.

Miért is?

Ja, mert az első 2 hét lakásügyintézéssel telt, aztán a környék felfedezésére szántuk az időt (boltok felkutatása, Chennai bebarangolása), majd Tib elveszett 2 hétre, mert a hülye vulkán hazavágta a légteret Amerika és messziföld között.

Viszont most végre elindultunk egy kicsit. Ha nem is messzire, mert csak 75 km-t mentünk, amihez  közel 2 (!!) óra kellett, hogy megtegyük, de hát a helyi közlekedési és útviszonyok ezt teszik csak lehetővé. És nem álltunk meg pislini,kakilni csak egyszer rizsfölden dolgozókat fotózni.

riszveto

Ébredéskor egy kicsit megrémültem, hogy a végre betervezett kirándulást elmossa az eső, de megbeszéltük nem vagyunk cukorból, egy kis víz nem számít. Julit is vittük magunkkal, mert a férje egész hétvégén dolgozott.

9 órakor indultunk és 11 körül már ott is voltunk.  ;)

Szerencsére az eső is elállt, szóval nagyon rossz döntés lett volna, ha lefújjuk a kirándulást.

Sok csudi-csudi dolgot láttunk és tudtunk meg.

Járunk egy vasúti útkereszteződésnél, ahol a sínek bizony nem voltak szintben az úttal.

atkeles

És vonatot ugyan a járművekkel lévők megvárták, kénytelenek voltak, mert sorompó zárta el az utat. Amint felnyílt a sorompó azonnal és iziben mindenki a másik oldalon akart már lenni. Eléggé félelmetes volt, főleg, hogy a sofőr is többször körbenézett, hogy  meggyőződjön, nem jön-e a következő vonat míg mi ott zsúfolódunk a kereszteződésben.

kirandulasos2

Fura, mert egy nyugodt, ráérünk még arra népnek ismertük meg az indiaiakat. Mert ugye bármit kértünk eddig, az napokba, hetekbe került, volt olyan is, ami 1 hónapba (hehe, nem annyira vicces, de tény), hogy meglegyen. Ja, nem az áramlekapcsolás az már másnap sikerült nekik. De a közlekedésben valahogy türelmetlenek nagyon és nem ismernek istent, embert meg főleg nem. A gyalogosok gondolkodás nélkül futkostak át a zárt sorompó ellenére a síneken. Erről láttam egy filmet, nem egyszerű a masiniszták lelkivilága, évente több embert gázolnak halálra…

Elvileg volt ott egy felüljáró is, ami éppen építés alatt állt, ezért akkora kerülőt kellett tenni a kis mellékutakon, hogy néha azt hittük az indica elsüllyed a víz-sár-lyukban. Illetve olyan utcákban jött velünk szembe másik autó, ahol nem is tudom, hogy bírták kikerülni egymást.

kirandulasos

Alapvetően épül-szépül minden, de fura olyan úton közlekedni, ahol a szembejövők sávjában kell haladni, mert a te sávod még nem készült el.

Tehát nem is kell  csodálkozni azon, hogy a 75 kilométert miért is 37 km/órás átlagsebességgel bírtuk megtenni.

De szerencsésen megérkeztünk a célállomásra és onnét haza is, de erről majd még bővebben hamarost :)

india