kult címkéhez tartozó bejegyzések

Milyen hajad van?

-Mit készítenek belőle? – kérdezte Óm kételkedve.

-Különböző dolgokat. Leginkább hordják. Néha színesre festik: pirosra, sárgára, barnára, kékre. A külföldi nők imádják mások haját hordani. A férfiak is, különösen, ha kopaszok. Külföldön félnek a kopaszságtól. Külföldön olyan gazdagok, hogy megengedhetik maguknak, hogy mindenféle buta dolgoktól féljenek.

India, India – Rohinton Mistry (Fordította: Csikós András)

Volt itt ez a múltkori Tudtad- hajas bejegyzés és már nagyjából van is rá válasz, egészen pontosan a ködösből érkezett pár youtube videóra mutató link formájában.

Én meg mellékelem az egyik videót, később majd mutatom a többit is, de csak apránként!

Tessék megnézni! Sok mindent meg lehet tudni belőle!

Remélem, megnyitható a videó ott is, ahol éppen a T. Olvasó próbálja megnézni. Azt tudom, hogy Skóciában és itt Chennaiban engedélyezi a youtube.

Ha a videóra kattintás után hibát ír ki, próbáljatok azért még 1x a videóra kattintani, vagy itt a közvetlen link a youtube-hoz, esetleg katt ide!!

 

Dakshina Chitra

2010. március 14.

Miután szombaton késő este értünk az új szállásunkra, már nem volt időnk bejárni a környéket. Persze ez nem is igaz, mert későnek nem volt éppenséggel késő, de este 6 óra után már marha setét van, szóval csak a vacsorahelyig másztunk el.

Vasárnap meg azzal töltöttük a napunk nagyobbik felét, hogy kipihentük az előző napi városnézéssel egybekötött tuk-tukozást, meg a miniszterelnök látogatásának köszönhető hazabattyogásunk fáradalmait.

Tib próbált rákokat fogni, hogy pár portfolió kép után visszatehesse őket a tengerbe. Én meg jót hevertem, olvastam az árnyékban a parton.

csipet-csapat is itt van

 

rak

Azért nem mentünk a vízbe, mert tilos volt a fürdés, illetve alá kellett volna írni a recepción egy cetlit, hogy “csak saját felelősségre mész be a vízbe és tudsz úszni”, de lusták voltunk felmenni a recepcióig.

tilalomfa

Délután egy kicsit elindultunk a környékre is és rájöttünk, hogy pont a szomszéd MGM Dizee World mögött pár perc sétára van Dakshina Chitra.

Igaz, Tib novemberben már járt a skanzenben, de akkor esett is meg nem is tudott ilyen jó képeket gyártani mint én, ezért hát bementünk kicsit. A zárásig 3 óránk volt még.

Most mesélhetnék a skanzenről, de akkor sosem lenne vége ennek a bejegyzésnek. El kell jönni és meg kell nézni, szállást tudunk biztosítani, akit érdekel, jelentkezzen az ismert elérhetőségeken!

Két sorban annyit, hogy a dél-indiai népek életmódját ismerhetjük meg, ha körbejárunk a területen.  Láthatjuk a  gazdag és tehetős kereskedők házait, valamint az egyszerűbb papok, földművesek és kézművesek otthonait. Megnézhetjük az Ayyanar szentéjt és kézműves bemutatón láthatjuk, hogy is munkálkodnak az üvegfúvók, selyemszövők, hennafestők és beszerezhetünk mindenféle nélkülözhetetlen dolgot, pl.   100 évig is kitartó, pálmalevélből készült képet is (ami alapvetően egy igazi kis remekmű).

Ittunk kókuszlét és azután befalatoztuk a megköhögött belét is a kettévágott dióból (lesz egyszer köhögős videó is, de addig a kép alatt találtok még pár fotót a skanzenről ha érdekel bárkit is).

DakshinaChitra  

 

Kapcsolódások:

Dakshina Chitra (EN)

Príma Primavéra

Még tavaly, mikor még úgy volt, hogy tavaly indulunk, akkor felkutattam az iwiw segítségével itteni magyarokat. Illetve, csak egyet, de őt bombáztam pár idióta kérdéssel az elmúlt 1 évben.

Erika kedves volt, mindig válaszolt a hülye kérdésekre. És a lelkemre kötötte, ha megjövünk hívjam, azonnal. Hát, nem hívtam rögtön, mert még nem rendeztük el a sorokat és olyan nem komfortos érzés van még bennem. De azért a második hét közepén csak megcsörgettem, hogy itt vagyunk és ragyogunk és majd jelentkezem, amint kicsit rendeződnek a sorok…

Ő meg nem tétlenkedett, rögtön kezébe vette az ügyet és elhívott egy Hungarian Cultural Festival-ra. Amire persze én rögtön igent is mondtam, mert miért ne?! És akkor végre találkozom vele is és esetleg más magyarokkal is.

A csütörtök esti film a Príma primavéra volt. A filmről nem tudok mit írni, csak annyit, hogy szerintem nagyon jó volt, és nagyon tetszett, a végén még el is pityeredtem. Nézzétek meg, ha van rá alkalmatok! (Az külön furcsa, hogy Joli (Vesela Kazakova) anyura emlékeztetett).

Az érkezés az kicsit furcsára sikeredett, mert a sofőr nem igazán tudta az utat, vagy legalábbis a házszámokkal bajban volt(unk) (és nem tuk-tukosról beszélek, hanem sofőrszolgálatról). Csak 1,5 óra volt az út, de sikerült találkozni Erikával és a filmet sem késtük le :)

Ami nagyon érdekes volt, hogy kb. 95%-ban megtelt a terem. Ezen egész végig agyaltunk, hogy kik azok, akik eljönnek megnézni egy magyar filmet?! Aztán a végén amikor felkapcsolták a villanyokat a kérdésre részben választ kaptunk, indiai férfiak.

Ha jól számoltuk 4, azaz négy nő volt a teremben. Erika és egy kolléganő, aki indiai, egy idegen, akit csak úgy láttunk meg én.

És a legjobb az egészben a film végén tapsoltak a nézők!!

Mit is mondhatnék mást, Príma Primavéra!

 

Szári, meg a többi

Tudod, milyen hosszú az anyag, ami a száriban van? Eléggé anyagigényes egy jószág ez..

Az elmúlt hetekben több helyről is megkaptuk azt a diavetítős fotóalbumot, amiben csudiszép lányok és szárik láthatók /aki kéri elküldöm neki :) :)/.

Megtaláltam az interneten a képek eredeti helyét is és ezzel együtt rögtön halom érdekességre bukkantam a  www.seasonsindia.com oldalon (érdemes klikkelni,  a baloldali sávban lehet válogatni a lehetőségek között kultúra, iskola, karrier, stb. – angolul van).

Bár szerintem a képeken a lányok kicsit “nyújtva” vannak, de azért tényleg remek kis göncök ezek (és a mai divat szerint,  nem is olyan anyagigényes, ha jól látom).

fotókredit: www.seasonsindia.com

Aki többet szeretne megtudni a száriról, az a Kapcsolódások alatt felsorolt linkek megnyitása után olvasgathat ezt-azt.

És a fenti kérdésre a válasz:

A klasszikus szári közel hat méter hosszú, és több, mint egy méter széles természetes alapú pamut, vagy selyem anyagból készül. Hagyományos földműves viselet. A mai, jelenszázadi nők egészítették ki egy 2,5 méter anyagigényű "alsószoknyával" és egy kb. 1 m anyagszükségletű kis blúzzal. Ezt a két kiegészítő darabot azonban az öregasszonyok nem hordják, így oldalról a szárijuk alá teljesen belátni…

Az idézet származási helye: Szári – az indiai nők népviselete – harmonet.hu

Kapcsolódások:

Ihletője India – nlcafe.hu

A szári felvétele – jeindia.hu

Szári nélkül , szabadon – borsa.hu

Dupatta – majd a wiki megmondja (HU)

Salwar Kameez – majd a wiki megmondja (HU)

Sari – majd a wiki megmondja (EN)

Csudi jégtáncos

 

 

Könyves

Azért ez érdekes, eddig még egyszer sem bírtam magam rávenni, hogy elolvassak egy könyvet végre angolul. Igen, képes voltam eddig úgy élni itt a ködösben, hogy otthonról hozott, rendelt könyveket olvastam. Elég rendszeresen.

Nem mondhatom azt, hogy ne vettem volna eddig egyet sem angolul, azzal a lelkesedéssel, hogy majd ezt kiolvasom, mert már olvastam magyarul is, szóval, jó lesz nekem. Aztán azzal a lendülettel, ahogy kinyitottam az első oldalon, általában vissza is csuktam a tetejét. Nem, egyszerűen nem bírtam magam rávenni, pedig Joanne Harris-től beszereztem pár olvasmányt, ami otthon nagy kedvencem volt, pl. a Szederbor vagy az Ötnegyed narancs (szerencsére olcsón a charity boltokból), meg Tony Parsons-tól is megvettem a  My Favourite Wife című,  Tib szerint egészen remek könyvet, teljesen újonnan a WHSmith-ben. Persze, hogy remek, mert a többi írását is nagyon szerettem. Paulo Coelho-tól is találtam egy könyvet, a lépcsőházban kitették, hogy akinek kell, elviheti A Zahir-t.

És akkor nem beszélek a számtalan használtan beszerzettről, (Jules Verne: Around the World in Eighty Days, vagy Stephen Clarke: A Year in the Merde és további Merde események) szerencsére némelyik 1 pénz alatti vétel volt. Most már mind szépen kupacban, spárgával átkövetve várja a sorsát, hogy raktárba tegyük majd, ha elindulunk…

Persze, olvastam pár bekezdést, 1-1 érdekesebb fejezetet innét-onnét (is). Ahogy a pár hete megvett Culture Shock-ban is találtam érdekes oldalakat, meg belelapozva, belefeledkeztem, de egyik könyvvel sem ültem még le úgy, hogy, na akkor ezt most kiolvasom, ha vért kell izzadjak, akkor is!!

Most úgy döntöttem, kivételt teszek, illetve megpróbálok tenni, Will Randall: Indian Summer.  Indulunk haza 3 hétre, nettelen leszek, jobban rá tudom venni magam az esti órákban, hogy olvassam.

Persze, ehhez az kell, hogy könyvesbolt felé ne járjak az elkövetkezendő napokban, mert biztos találok valami érdekes könyvet, magyarul… (mondjuk: Bengáli tűz)

Teliholdas

Én mindig is szeretettem a holdat, a telit meg még annál is jobban. Aki ismer, tudja, varrott holdam is van.

Az egyik blogon olvastam egy indiai teliholdhoz kapcsolódó ünnepségről, aztán a neten is találtam hozzá ezt-azt.

Egyes források szerint a Holi, a tél végének és a tavasz eljövetelének ünnepe. Általában (februárban) márciusban, teliholdas napon ünneplik. Vízzel és porfestékkel szórják be egymást, valamint nagy tábortüzet gyújtanak és vidám utcai mulatozásba kezdenek.

Érdekes, itt a ködösben ezt novemberben teszik (bár akkor nem vizezik a másikat, meg festéket sem szórnak) amikor megünneplik a meg nem valósult robbantást a Bonfrire Night -  Guy Fawkes-t.  November 5-én (környékén) óriási tábortüzet raknak és vidámkodnak a népek, bábokat égetnek, előtte és utána napokig petárdákat robbantanak, valamint színes tűzijáték világítja be az éjszakát.

Otthon nem is tudom, mikor gyújtanak tábortüzet ünnepségek alkalmából? Talán júniusban engem Szent Ivánt ünnepelve? Meg táborok utolsó estéjén…

Kapcsolódások:

Vallásforum – Holi

Majd a wiki megmondja – Bonfire Night

Ünnep.mentha.hu – június