Periyar_Wildlife címkéhez tartozó bejegyzések

Hajóka a Periyar tavon

A pénteki hajnali ébredés, utazás, a délutáni fűszerkert és Kathakali drámatánc után tényleg nem kellett ringató egyikünknek sem, sőt még vacsorázni is elfelejtettünk olyan fáradtak voltunk. Csak letettük a fejünket, becsuktuk a szemünket és már szombat is volt. Na jó, talán nem ilyen gyorsan, de hamar jött a reggel, és jót is aludtunk (legalábbis én). Valami távoli esőt hallottam, de nem tudom biztosra, hogy álmodtam-e vagy tényleg szakadt az égből.

Szombaton egy szomorú katasztrófával nyitottuk a napot, legalábbis a tévében minden csatornán az AirIndia lezuhant gépét láttuk. A legrosszabb az volt, hogy a keralai csatornákon sokkal kevesebb angollal kevert mondatot hallottunk és egyáltalán semmit sem értettünk a hírből, csak a képeket láttuk…Szomorú dolgok ezek.

 

 

De hát azért nem szomorkodhattunk ott egész nap roncsot bámulva a tévé előtt, elmentünk megnézni a reggelizőt.

Helyes kis banánkarikákat kaptunk első fogásnak, aztán egy kupac gyümölcsös muffint banánlekvárral, illetve rántottát pirítóssal. Jól esett a falatozás, főleg, hogy péntek délutántól nem ettünk.

Elvitt a sofőr minket a Periyar Wildlife (Vadrezervátum) bejáratához, ami nem volt messzebb 3 percnél autóval, megvettük belépőket és már gurultunk is alá a tóhoz. A kapunál az őrök nem biztattak semmi jóval, azt állították, hogy minden jegy elkelt már a hajókra, de azért a tó melletti pénztáraknál kígyózó sorok egyikébe beálltunk és szerencsére még nekünk is jutott jegy; egy 1,5 órával később induló hajóútra.

Mondjuk, a sorban állással most kivételesen nem volt gond, mint általában, de ez csak annak köszönhető, hogy “a népet a rácsok közé” volt a sorállás elnevezése :) Olyan szűk helyen kellett állnunk, hogy tűz és egyéb pánik okozta menekülés alkalmából biztos agyon tapostuk volna egymást…

Kerala 414

A kasszához közeledve ez a szűk rácsos út még keskenyebb lett, pontosan olyan keskeny, hogy csak élünkre fordulva tudtunk a pénztároshoz eljutni. Az összes adatunkat fel kellett írni a jegyigénylőre (születés, nem, lakcím, telefonszám, nemzetiség). Bár az nem egészen világos, hogy egy estleges vízbe fulladás alkalmából miért is volt lényeges, hogy tudják a mi telefonszámunkat, mert akkor már ugye hívhatták volna…vagy, ha csak partra sodródunk, azért napok múlva biztos kiszárad a készlék és utána már hívhatók leszünk.

Mindegy, megvettük a jegyeket, nézelődtünk kicsit és indultunk a hajóhoz, de a jegykezelő mondta, hogy fotós jegy is kell. Na, akkor kicsit ideges lett Tib is, pedig ő aztán végtelenül nyugodt egy lélek. Mert miért is nem tudták ezt a pénztárnál mondani, akkor is ott ficegett a nyakamban a masinka?

Még visszarohantunk fotós jegyet is venni és már nem volt más hátra, csak a beszállás és kezdetét is vehette a hajókázás a Periyar tavon. Ja, de volt, nem ülhettünk oda, ahova a jegyünk szólt, szigorúan csak az alsó részen lehetett leülni és szigorúan magunkra kellett kötni a mentőmellényt.

Kerala 489

A helyünkön ülve nézelődhettünk és néha felállhattunk fényképezni, de vezényszóra vissza kellett térni a helyünkre. Na, én itt nem is kattintottam sokat, ültem a helyemen és duzzogtam, Tib igyekezett a vadvilágot elkapni a gépemmel.

Láttunk pár kígyómadarat, valami fehéret is, meg ki tudja milyet, sörmadarat, akarom mondani Kingfisher-t :), antilopot, vaddisznót és egy darab elefántot is, de tigrist azt egy szálat sem.

Kerala 439

Kellemes kis hajókázás volt. Partraszállás után még bejártuk kicsit a parkot majd elindultunk egy újabb kalandra…

Kerala 543nézzzzddd hogy ugrik a kislurkó!!! :)

Kapcsolódások:

A többi képért katt ide, ha érdekel!

IndianWildlifeportal.com (EN)