Thekkady címkéhez tartozó bejegyzések

Thekkady

Azt hiszem az idő szépíti meg a dolgokat, de így 1,5 héttel az elefántos utazás után, egyre jobban azt érzem, hogy nem is tudom, mit kellett ott annyit rinyálni. Tényleg mit is??! Jó, nem rinyáltam, mert ahogy beállt elém az a monstrum felültem a hátára iziben, és nem kezdtem el sikongatni, hogy jajajajaj, ezt nem akarom, meghalok, meghalok!!!

Kerala 072

Csak az a frusztráló érzés ne lett volna végig bennem leesünk, meghalunk, agyon is nyom. De túléltem, lehet, hogy nem ülök többet elefántra, viszont kár lett volna kihagyni! Sőt megkockáztatom, 1 év múlva már mindenkinek azt fogom mondani, hogy királylányos élmény volt, mert valójában az volt :) :)

Aki teheti, próbálja csak ki, mert csudi, félelmetes, de csudi. Bár lehet, hogy más bátrabb, eleve.

Kerala 617

Hogy levezessem a “stresszt” kiszálltunk a városka szélén az autóból és gyalogosan jártuk jól körbe.

Találtunk postát, ahol megint sikerült pár kupac bélyeget beszerezni.

Láttuk a határt, a mi megyénk (Tamil Nadu) és Kerala között.

Kerala 629

Minden szabad tuk-tukos minket akart felvenni.

Megkóstoltuk a helyi forrócsokit és megtaláltuk a helyi italboltot is. Kicsit ez is rendezettebben van megoldva, mint mifelénk (TN). Nem egymást agyonnyomva küzdenek az alkeszek az emberek az italért, hanem korlátok közé van rendezve a sor.

Kerala 661

Mi is jól beálltunk, hogy majd beszerzünk egy kis mérget, de elhajtottak minket a helyiek… ok, nem elhajtottak, de azt tanácsolták, álljunk a közvetlen ablakhoz. Amit én eléggé kínosnak éreztem, hogy miért kéne nekünk a sort megkerülve vásárolni, de ha a helyiek ezt mondták, hát így csináltuk és sorállás nélkül vettünk egy kis piát (valami helyi bort meg egy kis indiai viszkit). Bár az is kínos volt, ahogy ott lestek bele az arcunkba, amíg a vártunk a sorunkra.

Kerala 678

Az összes kasmír (ezt hogy írják pontosan kamíriai? vagy hogy?) boltos nekünk akarta eladni az összes portékáját. Meg a legtutibb ajánlatot mondogatta mindenre, olyan nehezen értették meg, hogy ha üveggolyójuk nincs  akkor se sál, se sapka, se kisköves gyűrű, se nagyköves, se halom ruha, se ez, se az nem kell, csak egy gatyót vettem.  Főleg, hogy egy kisbőrönddel mentünk, nem is tudtuk volna hogy visszahozni Chennaiba, bár táskát is tudtunk volna venni, azt hiszem.  Eléggé zokon vették, de hát ez van, nem költünk, nem veszünk semmit. Általában mi ilyen zsugori népség vagyunk hehehe

Kerala 670

Vacsorára visszamentünk a forrócsokishoz és olyan nagy dosa-t ettünk, még a tányérról is lelógott, hogy lejárjuk a falatokat megint kicsit mászkáltunk a városban és igyekeztünk eltenni magunkat vasárnapra, mert egy újabb csudi élmény várt ránk reggeltől…

thekkady

Addig is pár kép Thekkady környékéről a fotóalbumban, ha van kedved a fotóra kattintás után nézelődhetsz. Egészen másfajta házak vannak házak és rendezettség van arrafelé.

Kapcsolódások:

Thekkady – majd a wiki megmondja (EN) 

Dosa – majd a wiki megmondja (EN)

Indiai

Kerala 595

Vagy legalábbis ázsiai…

Megmondom az igazat, bátrabbnak képzeltem magamat :)

Azért túléltem, de nem tudom, hogy akarnék-e újra felülni egy több tonnát nyomó, járó földrengésre. Nem hiába van az msn üzenőfalon kint nekem ez az idézet már évek óta és azt hiszem, örökre fent is hagyom, hehehe:

Az elefánt az egyetlen szárazföldi emlős, amelyik nem tud ugrani. És jobb is ez így…

Hát azt kell mondanom, valóban jobb :)

Na, de hogy ne nyöszögjek már annyit, alapvetően nagyon jó volt, csak az a tenyérizzadás, meg gyomorremegés  ne lett volna ott végig kísérője az útnak.

Meg valahogy nyomasztott az érzés, hogy néha megállt és akkor azzal a fura pálcával ütögették.

Egyszer tojni is megállt. Nem semmi illat vett körbe minket utána, uppsz, közölte a bácsi most vécézik heheh, ha nem mondja, akkor is rájövünk…

Kerala 596

Találkoztunk egy párral az úton visszafelé, nekik például csak 1 vezetőjük volt a úton, meg agyara is volt annak a fáninak, vajon miért? Ez is aggasztott. Ok, ha azért adtak nekünk kettő kísérőt, mert fehérek vagyunk és fizessünk több baksist, akkor megnyugodtam (volna, ha mondják előre, de ilyet nem mondanak). De így csak arra gondolhattam, hogy veszélyes egy állat, amin éppen lovagolunk, akarom mondani elefántogolunk (vagy mi).

Kerala 587

Annyira meg voltam illetődve, hogy még szerencsétlen pára nevét is elfelejtettem/tük megkérdezni, pedig akkor talán kicsit személyesebb, közvetlenebb lett volna ez az egész élmény. Tudtam volna a fülébe énekelni, hogy

drága kicsi xyz-ke le ne dobj, mert akkor nagyon szomorúságos lesz az életünk legvége, de ránk se feküdj, mert az sem lesz jobb salalalala.

Ott kezdődik, hogy tériszonyom is van és ott folytatódik, hogy egy mozgó, akár saját akaratát is érvényesítő, nagytestű elefánton ültünk 30 percet (kb). Azt néztem, hogy melyik faágra tudnék átrepülni, ha esetleg arra kerülne a sor Amikor leszálltam, már nagylegénylány voltam. Azt mondom, kár lett volna kihagyni az élményt, de azt hiszem, többet nem biztos, hogy akarnék elefánton utazgatni.

Kerala 597 zsebbe való a zsebbevaló :)

Tib élvezte. Meg olyanokat mesélt, hogy képzeljem el, milyen remek lehetett, amikor Hannibálék a harci elefántokkal keltek át az Alpokon marhára nem akartam elképzelni

Na, ennyit a mai nyöszögésről! Azért kár lett volna kihagyni!!!

elefani többi kép a kollázs mögött, ha érdekel :)

Kapcsolódások:

Ázsiai elefánt – majd a wiki megmondja (HU)

Kurrenstörténelem.org – Hannibál (HU)

 

Hajóka a Periyar tavon

A pénteki hajnali ébredés, utazás, a délutáni fűszerkert és Kathakali drámatánc után tényleg nem kellett ringató egyikünknek sem, sőt még vacsorázni is elfelejtettünk olyan fáradtak voltunk. Csak letettük a fejünket, becsuktuk a szemünket és már szombat is volt. Na jó, talán nem ilyen gyorsan, de hamar jött a reggel, és jót is aludtunk (legalábbis én). Valami távoli esőt hallottam, de nem tudom biztosra, hogy álmodtam-e vagy tényleg szakadt az égből.

Szombaton egy szomorú katasztrófával nyitottuk a napot, legalábbis a tévében minden csatornán az AirIndia lezuhant gépét láttuk. A legrosszabb az volt, hogy a keralai csatornákon sokkal kevesebb angollal kevert mondatot hallottunk és egyáltalán semmit sem értettünk a hírből, csak a képeket láttuk…Szomorú dolgok ezek.

 

 

De hát azért nem szomorkodhattunk ott egész nap roncsot bámulva a tévé előtt, elmentünk megnézni a reggelizőt.

Helyes kis banánkarikákat kaptunk első fogásnak, aztán egy kupac gyümölcsös muffint banánlekvárral, illetve rántottát pirítóssal. Jól esett a falatozás, főleg, hogy péntek délutántól nem ettünk.

Elvitt a sofőr minket a Periyar Wildlife (Vadrezervátum) bejáratához, ami nem volt messzebb 3 percnél autóval, megvettük belépőket és már gurultunk is alá a tóhoz. A kapunál az őrök nem biztattak semmi jóval, azt állították, hogy minden jegy elkelt már a hajókra, de azért a tó melletti pénztáraknál kígyózó sorok egyikébe beálltunk és szerencsére még nekünk is jutott jegy; egy 1,5 órával később induló hajóútra.

Mondjuk, a sorban állással most kivételesen nem volt gond, mint általában, de ez csak annak köszönhető, hogy “a népet a rácsok közé” volt a sorállás elnevezése :) Olyan szűk helyen kellett állnunk, hogy tűz és egyéb pánik okozta menekülés alkalmából biztos agyon tapostuk volna egymást…

Kerala 414

A kasszához közeledve ez a szűk rácsos út még keskenyebb lett, pontosan olyan keskeny, hogy csak élünkre fordulva tudtunk a pénztároshoz eljutni. Az összes adatunkat fel kellett írni a jegyigénylőre (születés, nem, lakcím, telefonszám, nemzetiség). Bár az nem egészen világos, hogy egy estleges vízbe fulladás alkalmából miért is volt lényeges, hogy tudják a mi telefonszámunkat, mert akkor már ugye hívhatták volna…vagy, ha csak partra sodródunk, azért napok múlva biztos kiszárad a készlék és utána már hívhatók leszünk.

Mindegy, megvettük a jegyeket, nézelődtünk kicsit és indultunk a hajóhoz, de a jegykezelő mondta, hogy fotós jegy is kell. Na, akkor kicsit ideges lett Tib is, pedig ő aztán végtelenül nyugodt egy lélek. Mert miért is nem tudták ezt a pénztárnál mondani, akkor is ott ficegett a nyakamban a masinka?

Még visszarohantunk fotós jegyet is venni és már nem volt más hátra, csak a beszállás és kezdetét is vehette a hajókázás a Periyar tavon. Ja, de volt, nem ülhettünk oda, ahova a jegyünk szólt, szigorúan csak az alsó részen lehetett leülni és szigorúan magunkra kellett kötni a mentőmellényt.

Kerala 489

A helyünkön ülve nézelődhettünk és néha felállhattunk fényképezni, de vezényszóra vissza kellett térni a helyünkre. Na, én itt nem is kattintottam sokat, ültem a helyemen és duzzogtam, Tib igyekezett a vadvilágot elkapni a gépemmel.

Láttunk pár kígyómadarat, valami fehéret is, meg ki tudja milyet, sörmadarat, akarom mondani Kingfisher-t :), antilopot, vaddisznót és egy darab elefántot is, de tigrist azt egy szálat sem.

Kerala 439

Kellemes kis hajókázás volt. Partraszállás után még bejártuk kicsit a parkot majd elindultunk egy újabb kalandra…

Kerala 543nézzzzddd hogy ugrik a kislurkó!!! :)

Kapcsolódások:

A többi képért katt ide, ha érdekel!

IndianWildlifeportal.com (EN)