utazás címkéhez tartozó bejegyzések

Azért volt még pár szép napunk

Na, azért nem temettük magunkat az utolsó néhány napban sem. Ugyan egyre üresebb lett a lakás és egyre nagyobbak lettek a kupacok, amik már nem fértek bele 1-1 bőröndbe, de majd a másikba bepréselem valahogy címke alá kerültek. A hétvégéken még mentünk erre is és arra is felfedezni.

Éppen csak feltettem Kiviéket a repzajra, már indultunk is neki a városnak, hogy az addig kimaradt főmúzeumot bejárjuk. Igaz, Babu sofőrjének gőze sem volt, hogy merre is van a Government Museum, de Babuval való gyors smsváltás után már oda is talált a srác. Vicces volt, hogy térképet olvasni ő sem tudott, viszont remekül kérdezett vissza többször is, hogy “why, sir?”. Azt mondjuk, nem értettük, miért lényeges tudnia, hogy miért akarunk múzeumba menni és miért fontos, hogy megtudja, miért kapcsoltatjuk ki a légkondit. És azt sem értettük, miért kell tudnia, hogy miért megyünk ügyet intézni az internetszolgáltatóhoz. Mindegy, vidám volt, hogy megtalálta a múzeumot nekünk és attól is, hogy megmondtuk neki, hogy a házisárkány fázik, ezért kell kikapcsolni a légkondit (kezdődő csúnya vírusos torokgyík már akkor éreztette hatását rajtam). Attól pedig sokkal boldogabb volt, mikor a múzeumba érkezés után mondtuk neki, hogy nyugodtan menjen haza, innét kezdve a helyi bkv járatait használjuk és élvezze a szombat délutánját kiscsaládjával.

Bejártuk a múzeumot, bár elég elkeserítő volt a látvány;  lepukkant épületek, jobb időket látott szobrok, de kétséget kizáróan remek gyűjteményt halmoztak fel (annak idején).

chennaijuly-53 chennaijuly-61 chennaijuly-62

És még ellátogattunk Pondicherry-be is, hogy finom indiai borokat is tudjuk a bőröndbe préselni és néhány Kingfisher sörrel is mérgezhessük magunkat. Persze, a botanikus kertben látott, szomorúságos élményről már írtam korábban, de azért összességében Pondicherry csudi egy kisváros.

Az utolsó 1,5 hét(vége) pedig a várostól búcsúzás és a csomagolás jegyében telt tényleg…

Vegyes fotókat a Chennai.bengal picasa oldalon találtok, az utolsó néhány albumra kattintva… (pl. Pondicherry album)

 

IndiaJulius 208 IndiaJulius 211

Önjáró bejegyzés, köszönöm, hogy benéztél, hozzászólásokra igyekszem válaszolni.

Vegyes kirándulós

A 4 napos kirándulás után Tib sajnos visszatért a bányába, mi meg próbáltuk felfedezni Chennai környékét.

chennai-26

Buszoztunk egy sort, mert B nagy buszos és a helyi légkondis járatok ráadásul VOLVO járgányok.

Kocsiztunk is rendesen, Babu nagyon kedvesen és aránylag késésmentesen furikázott minket ide-oda. Igaz, Mamallapuram-ban, nem tudta, hogy merre van Krishna vajgombóca, golyója vagy labdája, vagy minek is nevezzem :) (Krishna’s Butterball) a főbb látványosság,

mamallapuram-26 

sőt sajnos a Shore Temple-t sem tudta elsőre megtalálni (telefonos segítségre volt itt is szüksége). De amikor a krokodilos parkba hívtuk, szívesen csatlakozott és jött megkuksizni a különböző fura hüllőszerzeteket is.

chennai-22

Megtalálta nekünk a Chennai legnagyobb (vagy legöregebb) fikuszfáját, amit ugyan én mutattam meg neki a térképen, hogy merre is van (azt hiszem, igazából nem tud térképet olvasni), viszont lelkes volt nagyon, amikor a Szent Tamás hegyre kértük, hogy vigyen fel. Mondjuk, a reptérre szombaton már nem ő vitte ki Kiviéket, mert a sofőrjét küldte maga helyett…

chennai-64

Mindegy, Babu ide, vagy oda, azt hiszem, egészen jól szórakoztunk, miközben Kiviékkel próbáltuk felfedezni a várost és  a környékét. Jókat ettünk, bejártuk, amit lehetett, láttunk katolikus esküvőt is, a kurtaárusok is vidámak voltak, amikor távoztunk üzleteikből (bár az elképzelhető, hogy nem mindig a bevételnek örültek, hanem inkább annak, hogy megszabadultak tőlünk).

chennai-39

Persze, nagy látványosságnak számítottunk Chennai utcáin, mert fotók sokasága készült velünk (megint). Bár ezt még ma sem értem, hogy mit kezdenek majd a fotókkal, amiken ott vigyorgunk (talán ők is blogot írnak rólunk) ?!

 mamallapuram-9

Így a 1,5 hét gyorsan elrepült és B meg édesanyja remek élményekkel, néhány színes kurtával és ilyen-olyan aprósággal megpakolva visszatértek Magyarországra.

Nekünk sem volt már sok vissza, a következő 20 nap arról szólt, hogy próbáljam összepakolni a kis életünket néhány bőröndbe és felkészülni a visszatérésre Európába… (meg persze ezerrel az ingatlanos oldalakat bújni)

mamallapuram-2 Babu alatt, további kirándulásos képet találtok ám :)

 

Önjáró bejegyzés, köszönjük, hogy itt jártál, a hozzászólásokat is megválaszolom majd ;)

 

Kapcsolódások:

Mahabalipuram (Mamallapuram) – majd a wiki megmondja (EN)

Qutab Minar

Szóval, a múltkor ott hagytam abba a 4 napos kirándulás elmesélését, hogy elhagytuk Agra városát,  remélem, van még érdeklődő így utólag is az élményekre… és irány a repülőtér. Ami mondjuk, még egy kicsit odébb volt, mert Agra és Delhi között közel 200 kilométert kellett még beszélgetnünk a sofőrrel, hogy egyben megérkezzünk a repülőtérre, sőt Tibnek még volt egy kívánsága aznapra.

QutbMinar

Szerette volna megszemlélni a híres, magas, nem rozsdásodó vasoszlopot, ami Qutab Minar (Qutub, Qutb) vörös homokkő torony mellett (közelében) áll. Mondjuk, az, hogy nem rozsdásodik, az csak részben igaz, de ezzel most nem foglalkozunk.

Az út alapvetően jól telt, egészen sok kérdést tudtunk összeszedni Tibnek, hogy a sofőrrel eltársalogjon. Megtudtunk pár érdekes dolgot a családjáról, az egészségügyi ellátásról, a kasztokról, az istenekről és már bele is kerültünk Delhi nagy csúcsforgalmába. Na, ott inkább csendben voltunk, hogy arra koncentráljon. Sajnos az út elég hosszú volt, az a 200 km valahogy elvette a napunk nagyobbik felét és a városi forgalom is vitt a maradék időnkből jócskán. Azért persze sikerült ellátogatni Qutb Minar környékére és jól körbe is tudtuk járni az első iszlám építményt Indiában.

QutbMinar-11

Qutb Minar, vörös homokkő oszlopa nem valami elkapkodott építmény, közel 200 évig tartott megépíteni és azóta háromszor ugyan felújították, de töretlenül áll és hirdeti az iszlám nagyságát, erejét, mindenhatóságát (vagy valami ilyesmit). Amúgy jó magas is, mert 72,5 méter, és ezzel a legmagasabb, téglából épült minaret.

A vasoszlop pedig, hát mit is mondhatnék róla, egy hatalmas, kicsit rozsdásodó oszlop, ami először elvileg egy csillagászati központban állt, később került csak át ide.  És ebből arra következtetnek, hogy Indiában már 400 körül volt esetleg csillagászkodás…

QutbMinar-13 

Megbámultuk jól a magas tornyot, oszlopot, a romokat és megint pár sztárfotót ellőttek velünk a helyiek, így kerek volt ez a délutáni látványosság is. A felhők viszont gyülekeztek az égen és a repülőt is el kellett érni, indulni kellett. Átvergődtünk a hétfői csúcsforgalmon, elbúcsúztunk a sofőrtől és megnyugodtunk, amikor mondta, hogy csak másnap hajnalban indul vissza Jaipur felé. Talán az éjjel kialudta magát és saját tempójában visszaért szerencsésen.

QutbMinar-32

Mi pedig kicsit elszédültünk, mert Delhi reptere olyan, mint egy igazi repülőtér (még Costa is volt, ahol jól bezabáltunk mindenféle finomsággal). Mire repülőre ültünk a vihar is kitombolta magát, már távolodott, ezért a gép simán felszállt és hazarepített minket Chennai kis szutykos repterére…

QutbMinar-15

Több fotót a kép alatt találsz, ha érdekel :)

Kapcsolódások:

Qutb Minar (épületek) – majd a wiki megmondja (HU)

Qutb Minar – majd a wiki megmondja (HU)

Qutb Minar – majd a wiki megmondja (EN)

 

 

Kochi

Este villámlás és mennydörgés volt a kísérője a vacsoránknak, ami kicsit sem szokatlan, mert Kerala államban júniustól van monszun. Igaz, mi május végén voltunk, de az idei év kicsit bolondos és hamarabb érkezett.

Kerala 1286

Az utaskísérő azt mondta, keljünk korán, mert akkor szép napfelkeltét láthatunk. Hát nem keltem korán, mert hallottam az ablakon az esőcseppeket és gondoltam, hogy a napfelkelte az most máshol szép, de nem ott, ahol éppen vagyunk…

Kerala 1353

A napocska kegyes volt hozzánk, mert reggelihez mosolygott nekünk  egyet és csak a kikötés környékén kezdett újra sírni az ég. Kutyafuttában elköszöntünk és megköszöntük a három segítőnknek a hajóút alatti minden jót, és beugrottunk a kiscsónakba, ami kivitt minket az autóhoz.

Nem idegeskedtünk, várt ránk 1,5-2 órás kocsikázás :) Kochi-ig, tudtuk, hogy nem eshet egész nap az eső ha már egyszer nyaralni vagyunk.

Kerala 1369

Mire begurultunk az autóval a zsidónegyedbe, már megint 7ágra sütött a napocs(k)a és nem kicsit izzadtunk le pillanatok alatt az autóból kiszállva.

Külön-külön bementünk megnézni a zsinagógát, mert hisztis európai lévén nem szívesen hagytam a táskámat, útlevelemet, fotómasinkámat, pénztárcámat és minden egyebemet az utcán egy őr felügyelete mellett, mert bevinni nem lehetett. Vesse rám bárki a követ, én hisztis egy dög vagyok, ha az útlevelemről és fotómasinkáról van szó, meg máskor is ezért maradtam a táska mellett és inkább egy könyvesboltban nézelődtem és álltam valami ventilátor alá. :)

Kerala 1376

Próbáltunk nem meghalni a forróságtól, de a Holland Házban is igyekeztünk úgy állni és olvasni az információt, hogy valahol a közelünkben legyen egy ventilátor. De nem csak mi voltunk ennyire bénák, mások is eléggé nehezen viselték a forróságot, fülledtséget az épületben, pedig ők helyieknek néztek ki.

Kerala 1391

A sofőr körbekanyargott velünk a városkán, megmutatta a legrégebbi keresztény templomot és az első postaépületet Indiában. Megállt, hogy kicsit sétálhassunk az Arab-tenger partján és a kikötőt is jól körbejártuk, ahol a kínai halászhálókat láttuk. Hogy ezt használják a halászok, annak az éhes madarak nagyon örülnek, mert ebédkéjük így könnyebben beszerezhető.

Kerala 1410

Láttunk filmforgatást (mondjuk elég sokat látunk ilyet, itt nagy divat ez), ettünk-ittunk finomat és csudi házakat is próbáltam még a reptérre vezető úton fényképezni.

A repülőtéren két dologtól is meglepődtem kicsit, az egyik ütötte a másikat. Kényelmes várótermi fotelek fogadták az utasokat, viszont a vészkijárat mindenhol le volt lakattal zárva.

A gépünk sajnos késéssel indult, de ilyen apróságok nem számítanak, mikor csudi 4 napot tölthettünk Kerala hegyén-völgyén-vizén…

     Kerala 1579 A kirándulás utolsó napjáról a fenti képre kattintva nézhetsz még pár képet meg :)

Kapcsolódások:

mapsofindia.com – synagogue (EN)

Cochin.org- tourism (EN)

Közlekedés éjszaka

boros

Hosszú, hosszú tervezés, tologatás után végül csak eljutottunk Pondicherry-be. Remélhetőleg a beszerzett 4 üveg indiai bor és a vadonatúj 6%-os Kingfisher blue a várakozásnak megfelel majd, mert azért eléggé hajmeresztő élmény volt az út visszafelé …

soros

Továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy nem vagyunk alkeszek, csak Tib szereti a vörösbort én meg a seritalt  :)

 

Itt éppen egy előzés látható a mi részünkről, meg egy kis éjszakai égessük ki a szembejövő szemét típusú forgalom (amit mondjuk egyáltalán nem értünk, hogy amikor nem jön senki szembe, miért nem használják a reflektort és amikor meg jön, akkor miért is? vagy túl zavaros, amit kérdezek???)

A kirándulásról hamarost lesz élménybeszámoló és fotótenger is.

Addig is szép napokat!

 

Backwaters

Vasárnap reggel félálomban elég furcsa zajokat hallottam, de túl lusta voltam ahhoz, hogy kimásszak az ágyból. De miután visszaalvásból is arra ébredtem, hogy ezek a zajok nem csitulnak, fogtam magam, kikászálódtam az ágyból és kilestem az ablakon. Vittem természetesen a fotómasinkát, mert akkor már kezdtem gyanítani, hogy ezek a fura hangok csak is  a szomszéd Periyar kertből átkirándult játékos majmoktól származhatnak. Hát nem is tévedtem. Ott ugráltak a teraszon, játszottak, verekedtek. A farkuk pedig ugrálás közben a rácsnak csapódott, ez volt az a fura hang, amire felébredtem (Tib persze nem).

Kerala 698

 Kerala 701

Aztán addig matattam a szobában, mire csak sikerült őt is felébreszteni, de akkor már az óra is majdnem csörgött :)

Kerala 705

Gyorsan szépítkeztünk, megreggeliztünk és már intettünk is búcsút az elmúlt napok helyszínének. Igaz, eddig nem beszéltem róla, de csudi jó hely volt.  A szállás nevét tessék megjegyezni, ha esetleg erre jársz T. Olvasó mindenképpen javasolt betérni a Wildernest Panzióba. Igaz, van mellettük mindenféle puccos szálloda is, de szerintem a vadregényes helyhez, vadregényes szállás jár. Tiszta és rendezett volt a szoba, a reggelivel is mindkét nap meg voltunk elégedve. A személyzet kedves és figyelmes volt, szóval mi más kellhet még egy kis kiránduláshoz, amit egy szálloda többet/jobban tud adni??

 

Kerala 713

Ahogy elhagytuk a városkát, kezdődött a szerpentines út ismét, így gyorsan alvásba menekültem, mert nem akartam a sofőrnek kellemetlen perceket okozni azzal, hogy hányni lát a visszapillantóban…hehehe

Alvás előtt azért még kattogtattam párat, mert egyszerűen annyira fura volt, hogy pár kilométerre Tamil Nadu határától teljesen más környezet vesz körbe. Különböző házak és elrendezések vannak, hogy csak pislog az ember. Viskóházakat sem láttunk, illetve itt a szegények házai sem furnérból vagy palából, bádogból vagy papírlapból, függönyből készülnek, hanem mondjuk téglából. Azokat már nem is lehet viskóházaknak nevezni, ezért itt tényleg nincsenek.

hazak

3,5 órás kanyargás után megérkeztünk Ammu-hoz, a hajóhoz, ami hétfő reggelig az új szálláshelyünk volt.

Erről igazából nem is tudok többet írni, mert az túlságosan giccses lenne, mert tényleg az volt.

Ülni a hajón, nézni a tájat, ahogy elúszunk mellette, figyelni a környéken élő embereket, akik a vízben, a vízből, a víz mellett, a vízzel élnek.

elnek

 

Vidáman visszaintegetni a többieknek.

 

integet

 

Finom falatokkal tömni a bendőnket és csak simán átengedni magunkat a csodának.

Kerala 881

a kép alatt sok hajós fotót találsz :)

Kapcsolódások
Wildernest Kerala – Thekkady – ajánlott szállás (EN)

KeralaBackwater.com (EN)

Kerala Backwaters – majd a wiki megmondja (EN)

Houseboat – majd a wiki megmondja (EN)

Thekkady

Azt hiszem az idő szépíti meg a dolgokat, de így 1,5 héttel az elefántos utazás után, egyre jobban azt érzem, hogy nem is tudom, mit kellett ott annyit rinyálni. Tényleg mit is??! Jó, nem rinyáltam, mert ahogy beállt elém az a monstrum felültem a hátára iziben, és nem kezdtem el sikongatni, hogy jajajajaj, ezt nem akarom, meghalok, meghalok!!!

Kerala 072

Csak az a frusztráló érzés ne lett volna végig bennem leesünk, meghalunk, agyon is nyom. De túléltem, lehet, hogy nem ülök többet elefántra, viszont kár lett volna kihagyni! Sőt megkockáztatom, 1 év múlva már mindenkinek azt fogom mondani, hogy királylányos élmény volt, mert valójában az volt :) :)

Aki teheti, próbálja csak ki, mert csudi, félelmetes, de csudi. Bár lehet, hogy más bátrabb, eleve.

Kerala 617

Hogy levezessem a “stresszt” kiszálltunk a városka szélén az autóból és gyalogosan jártuk jól körbe.

Találtunk postát, ahol megint sikerült pár kupac bélyeget beszerezni.

Láttuk a határt, a mi megyénk (Tamil Nadu) és Kerala között.

Kerala 629

Minden szabad tuk-tukos minket akart felvenni.

Megkóstoltuk a helyi forrócsokit és megtaláltuk a helyi italboltot is. Kicsit ez is rendezettebben van megoldva, mint mifelénk (TN). Nem egymást agyonnyomva küzdenek az alkeszek az emberek az italért, hanem korlátok közé van rendezve a sor.

Kerala 661

Mi is jól beálltunk, hogy majd beszerzünk egy kis mérget, de elhajtottak minket a helyiek… ok, nem elhajtottak, de azt tanácsolták, álljunk a közvetlen ablakhoz. Amit én eléggé kínosnak éreztem, hogy miért kéne nekünk a sort megkerülve vásárolni, de ha a helyiek ezt mondták, hát így csináltuk és sorállás nélkül vettünk egy kis piát (valami helyi bort meg egy kis indiai viszkit). Bár az is kínos volt, ahogy ott lestek bele az arcunkba, amíg a vártunk a sorunkra.

Kerala 678

Az összes kasmír (ezt hogy írják pontosan kamíriai? vagy hogy?) boltos nekünk akarta eladni az összes portékáját. Meg a legtutibb ajánlatot mondogatta mindenre, olyan nehezen értették meg, hogy ha üveggolyójuk nincs  akkor se sál, se sapka, se kisköves gyűrű, se nagyköves, se halom ruha, se ez, se az nem kell, csak egy gatyót vettem.  Főleg, hogy egy kisbőrönddel mentünk, nem is tudtuk volna hogy visszahozni Chennaiba, bár táskát is tudtunk volna venni, azt hiszem.  Eléggé zokon vették, de hát ez van, nem költünk, nem veszünk semmit. Általában mi ilyen zsugori népség vagyunk hehehe

Kerala 670

Vacsorára visszamentünk a forrócsokishoz és olyan nagy dosa-t ettünk, még a tányérról is lelógott, hogy lejárjuk a falatokat megint kicsit mászkáltunk a városban és igyekeztünk eltenni magunkat vasárnapra, mert egy újabb csudi élmény várt ránk reggeltől…

thekkady

Addig is pár kép Thekkady környékéről a fotóalbumban, ha van kedved a fotóra kattintás után nézelődhetsz. Egészen másfajta házak vannak házak és rendezettség van arrafelé.

Kapcsolódások:

Thekkady – majd a wiki megmondja (EN) 

Dosa – majd a wiki megmondja (EN)

Indiai

Kerala 595

Vagy legalábbis ázsiai…

Megmondom az igazat, bátrabbnak képzeltem magamat :)

Azért túléltem, de nem tudom, hogy akarnék-e újra felülni egy több tonnát nyomó, járó földrengésre. Nem hiába van az msn üzenőfalon kint nekem ez az idézet már évek óta és azt hiszem, örökre fent is hagyom, hehehe:

Az elefánt az egyetlen szárazföldi emlős, amelyik nem tud ugrani. És jobb is ez így…

Hát azt kell mondanom, valóban jobb :)

Na, de hogy ne nyöszögjek már annyit, alapvetően nagyon jó volt, csak az a tenyérizzadás, meg gyomorremegés  ne lett volna ott végig kísérője az útnak.

Meg valahogy nyomasztott az érzés, hogy néha megállt és akkor azzal a fura pálcával ütögették.

Egyszer tojni is megállt. Nem semmi illat vett körbe minket utána, uppsz, közölte a bácsi most vécézik heheh, ha nem mondja, akkor is rájövünk…

Kerala 596

Találkoztunk egy párral az úton visszafelé, nekik például csak 1 vezetőjük volt a úton, meg agyara is volt annak a fáninak, vajon miért? Ez is aggasztott. Ok, ha azért adtak nekünk kettő kísérőt, mert fehérek vagyunk és fizessünk több baksist, akkor megnyugodtam (volna, ha mondják előre, de ilyet nem mondanak). De így csak arra gondolhattam, hogy veszélyes egy állat, amin éppen lovagolunk, akarom mondani elefántogolunk (vagy mi).

Kerala 587

Annyira meg voltam illetődve, hogy még szerencsétlen pára nevét is elfelejtettem/tük megkérdezni, pedig akkor talán kicsit személyesebb, közvetlenebb lett volna ez az egész élmény. Tudtam volna a fülébe énekelni, hogy

drága kicsi xyz-ke le ne dobj, mert akkor nagyon szomorúságos lesz az életünk legvége, de ránk se feküdj, mert az sem lesz jobb salalalala.

Ott kezdődik, hogy tériszonyom is van és ott folytatódik, hogy egy mozgó, akár saját akaratát is érvényesítő, nagytestű elefánton ültünk 30 percet (kb). Azt néztem, hogy melyik faágra tudnék átrepülni, ha esetleg arra kerülne a sor Amikor leszálltam, már nagylegénylány voltam. Azt mondom, kár lett volna kihagyni az élményt, de azt hiszem, többet nem biztos, hogy akarnék elefánton utazgatni.

Kerala 597 zsebbe való a zsebbevaló :)

Tib élvezte. Meg olyanokat mesélt, hogy képzeljem el, milyen remek lehetett, amikor Hannibálék a harci elefántokkal keltek át az Alpokon marhára nem akartam elképzelni

Na, ennyit a mai nyöszögésről! Azért kár lett volna kihagyni!!!

elefani többi kép a kollázs mögött, ha érdekel :)

Kapcsolódások:

Ázsiai elefánt – majd a wiki megmondja (HU)

Kurrenstörténelem.org – Hannibál (HU)

 

Hajóka a Periyar tavon

A pénteki hajnali ébredés, utazás, a délutáni fűszerkert és Kathakali drámatánc után tényleg nem kellett ringató egyikünknek sem, sőt még vacsorázni is elfelejtettünk olyan fáradtak voltunk. Csak letettük a fejünket, becsuktuk a szemünket és már szombat is volt. Na jó, talán nem ilyen gyorsan, de hamar jött a reggel, és jót is aludtunk (legalábbis én). Valami távoli esőt hallottam, de nem tudom biztosra, hogy álmodtam-e vagy tényleg szakadt az égből.

Szombaton egy szomorú katasztrófával nyitottuk a napot, legalábbis a tévében minden csatornán az AirIndia lezuhant gépét láttuk. A legrosszabb az volt, hogy a keralai csatornákon sokkal kevesebb angollal kevert mondatot hallottunk és egyáltalán semmit sem értettünk a hírből, csak a képeket láttuk…Szomorú dolgok ezek.

 

 

De hát azért nem szomorkodhattunk ott egész nap roncsot bámulva a tévé előtt, elmentünk megnézni a reggelizőt.

Helyes kis banánkarikákat kaptunk első fogásnak, aztán egy kupac gyümölcsös muffint banánlekvárral, illetve rántottát pirítóssal. Jól esett a falatozás, főleg, hogy péntek délutántól nem ettünk.

Elvitt a sofőr minket a Periyar Wildlife (Vadrezervátum) bejáratához, ami nem volt messzebb 3 percnél autóval, megvettük belépőket és már gurultunk is alá a tóhoz. A kapunál az őrök nem biztattak semmi jóval, azt állították, hogy minden jegy elkelt már a hajókra, de azért a tó melletti pénztáraknál kígyózó sorok egyikébe beálltunk és szerencsére még nekünk is jutott jegy; egy 1,5 órával később induló hajóútra.

Mondjuk, a sorban állással most kivételesen nem volt gond, mint általában, de ez csak annak köszönhető, hogy “a népet a rácsok közé” volt a sorállás elnevezése :) Olyan szűk helyen kellett állnunk, hogy tűz és egyéb pánik okozta menekülés alkalmából biztos agyon tapostuk volna egymást…

Kerala 414

A kasszához közeledve ez a szűk rácsos út még keskenyebb lett, pontosan olyan keskeny, hogy csak élünkre fordulva tudtunk a pénztároshoz eljutni. Az összes adatunkat fel kellett írni a jegyigénylőre (születés, nem, lakcím, telefonszám, nemzetiség). Bár az nem egészen világos, hogy egy estleges vízbe fulladás alkalmából miért is volt lényeges, hogy tudják a mi telefonszámunkat, mert akkor már ugye hívhatták volna…vagy, ha csak partra sodródunk, azért napok múlva biztos kiszárad a készlék és utána már hívhatók leszünk.

Mindegy, megvettük a jegyeket, nézelődtünk kicsit és indultunk a hajóhoz, de a jegykezelő mondta, hogy fotós jegy is kell. Na, akkor kicsit ideges lett Tib is, pedig ő aztán végtelenül nyugodt egy lélek. Mert miért is nem tudták ezt a pénztárnál mondani, akkor is ott ficegett a nyakamban a masinka?

Még visszarohantunk fotós jegyet is venni és már nem volt más hátra, csak a beszállás és kezdetét is vehette a hajókázás a Periyar tavon. Ja, de volt, nem ülhettünk oda, ahova a jegyünk szólt, szigorúan csak az alsó részen lehetett leülni és szigorúan magunkra kellett kötni a mentőmellényt.

Kerala 489

A helyünkön ülve nézelődhettünk és néha felállhattunk fényképezni, de vezényszóra vissza kellett térni a helyünkre. Na, én itt nem is kattintottam sokat, ültem a helyemen és duzzogtam, Tib igyekezett a vadvilágot elkapni a gépemmel.

Láttunk pár kígyómadarat, valami fehéret is, meg ki tudja milyet, sörmadarat, akarom mondani Kingfisher-t :), antilopot, vaddisznót és egy darab elefántot is, de tigrist azt egy szálat sem.

Kerala 439

Kellemes kis hajókázás volt. Partraszállás után még bejártuk kicsit a parkot majd elindultunk egy újabb kalandra…

Kerala 543nézzzzddd hogy ugrik a kislurkó!!! :)

Kapcsolódások:

A többi képért katt ide, ha érdekel!

IndianWildlifeportal.com (EN)

 

Kathakali

Ez a neve annak a csudi-fura táncnak, amit sikerült elcsípnünk megérkezésünk napján Thekkady-ban. Köszönhető ez a kedves, rendes sofőrünknek, aki ajánlgatta az esti programlehetőségeket ;)

Miután a fűszerkóstolgatás után kialudtuk magunkat (30-35 perc) még kicsit sétáltunk a városkában, felfedeztük a házi készítésű csokoládékat, meg a fűszerboltokat, megcsodáltuk az európai/portugál stílusú épületeket (amikhez hasonlót mifelénk nem igen látni) és találtunk egy remek kis könyvesboltot is, szóval majdnem lekéstük az előadás előtti készülődést.

Kerala 297

Főleg, hogy ahova mentünk a jegyünkkel az nem az a hely volt, ahol a műsor megnézhető, szóval még kampajogni kellett pár percet, hogy a város szélére kibotorkálva megtaláljuk az épületet, ahol az előadást tartották. És életünkben először találkoztunk messziföldön egy becsípett bácsival, aki végig eljött velünk az épületig. Mondjuk, erről senki sem informált minket a jegy vásárlásakor, hogy majd este ne ide jöjjünk ám vissza. Mindegy, megtaláltuk, nem késtük le a készülődést és a műsort sem!

30-35 perc (úgy látszik ez most ilyen visszatérő időegység) volt a készülődés, vagy legalábbis nem kevesebb, de lehet, hogy több…

Kerala 321

Valamit elvétettem, mert nem jöttem rá, hogy ebből a kis sovány srácból, hogy lett a végén egy pufi fejű alak?? Mert az ok, hogy a ruháktól lett akkora testileg, de az arcát előttünk festette ki és igaz, hogy nincs róla kép, de elhihetitek kedves T. Olvasók, hogy nem ilyen duci feje volt neki maszkírozás előtt.

Kathakali

Mindegy, a lényeg, hogy ott előttünk készülődtek, öltözködtek, majd egy ajtó mögött eltűntek. Kicsit később jött egy bácsi, aki elmesélte a (dráma)tánc történetét és megkezdődött az előadás. Először ez a bácsi énekelt egyet majd jött egy kis zenei hangulatkeltés:

 

Majd folytatódott egy kis zenével összekötött szemtestbeszéd bemutatással:

És végül a főműsor is elkezdődött:

A tánc és a történet tényleg drámai, érdekes és félelmetes volt; egy szerelmi szálon futott, aminek természetesen szomorú vége lett. Ahogy ez mindig is lenni szokott, előbb-utóbb valaki meghal a kapcsolatban, vagy így, vagy úgy…

Kerala 399

Az előadás végén oda lehetett állni a táncosok mellé és fényképeket kattintgatni, de valahogy béna voltam és nem álltam oda. Természetesen, Tib sem kapható ilyenre, így nem lett közös kép a csudi táncosokkal (persze, így utólag már bánjuk) és sajnos úgy az egész este képei kicsit homályosak és bénák lettek :(

Hazafelé akció várt ránk, mert a sötétben kellett visszabotorkálni a főutcáig, azon a területen nem volt világítás, ahol az a kis épület állt. Persze volt velünk zseblámpa, a szállodában hagytuk, mert ki gondolta, hogy kiserdő-mező-kavicsút-árokpart-bokorugrás lesz az egyik esti programunk. hehehe

Nem kellett ringatni minket, nagyon hamar elaludtunk.

Kathakali drámatáncról a kapcsolódásoknál lévő hivatkozásokban lehet bővebben olvasni, fotókat itt találsz még és lehet, hogy majd a többi videót is felteszem a youtube oldalra (vagy nem).

Kapcsolódások:

Kathakali – indiaitanc.hu (HU)

Kathakali – majd a wiki megmondja (EN)

India táncművészete – geographic.hu (HU)