zagyvaság címkéhez tartozó bejegyzések

Közlekedjünk

Tisztességgel igyekeztek betartani a nagy hirdetőtáblák utasítását: “Gyalogosforgalom a járdán!” Ám a járdákon megtelepedett számtalan árus miatt ennek nehéz volt eleget tenni. Így aztán a többi gyalogossal együtt az úttesten mentek, rémülten ugráltak az autók és buszok elől, ámulattal nézték a forgalmat fürgén követő tömeget, hogy milyen érzékkel térnek ki az emberek a veszély elől, amikor a helyzet úgy kívánja…

India, India – Rohinton Mistry (fordította Csikós András)

Közlekedési lehetőség az van bőven, kérdés, melyik módszer a leginkább alkalmas a túlélésre, európai közlekedéskultúrához szokott emberként?!

Párszor már járkáltunk a környéken és a városban is, itt van  néhány gondolat róla. És rögtön meg is jegyzem, én nagyon élvezem az itteni napokat és semmi negatív, rossz hangsúlyt nem akarnék a sorokkal a helyi dolgokról írni, egyszerűen csak azt mutatom be, amit mi átél(t)ünk, tapasztal(t)unk csak legfeljebb nem mindenki ismeri fel a sorokból a fanyar humorunkat

Járda, az nincs a ház környékén (beleértve 15 kilométeres körzetet is), (Chennai-ban bent van, illetve akad).

India3 018

Ellentétben a helyiekkel, mi a forgalommal szemben haladunk, mert szeretjük látni az érkező eszközöket, de arra is vigyázni kell, mikor mibe ne lépjünk bele (itt Tib hozzáfűzné, hogy hátulról még így is meglephet minket 1-1 motoros, tuk-tukos, biciklista, de azért a többség szemből jön).

Szóval legalább 3 szemed legyen, ha gyalog indulsz neki az útnak. Mi eddig vasárnap indultunk neki, akkor nincs nagy forgalom a környéken.

Az egyikkel figyeld az út azon felét, ahol jönnek szembe veled a közlekedőedények. Mert több sávosan áramlanak, ott is, ahol mondjuk nincs 1 sávnál több(felfestve).

 

India3 068

A másodikkal az állatokat/embereket/likakat nézd, hogy kerülgethesd azokat és/vagy arra figyelj, hogy nehogy összetörd magad az út szélén, miközben arra ügyelsz, hogy el ne csapjon valami, ami száguld feléd.

A harmadikkal pedig az ürüléket lesd, hogy ne kelljen egy kis környékjárás után nagytakarítást végezned magadon. A nedves foltok sem minden esetben víznyomok, szóval, ha nem muszáj, abba se lépj bele (még akkor sem, ha felvettük a helyiek szokását és még a lépcsőházban levesszük a cipőnket).

Ha ezt a három feladatot sikeresen teljesíted folyamatosan, akkor már csak élvezni kell a sétát és néha kirúgni a szandálkádból a törmeléket és egyéb homokot és kipislogni szemedből  a port, amit a menetszél fúj bele és otthon meg majd jól lemosni, amit a (forró)levegő rátapaszt az arcodra…

De természetesen lehetőség van még kipróbálni másfajta közlekedési formát is, buszt, villamost, ja az nincs, vonatot, szekeret, tuk-tukot, kocsit és motort vagy biciklit. Vonattal, tuk-tukkal és autóval már van tapasztalat, a többivel valószínűleg nem is lesz. Busszal már van, de arról később és bővebben a T. Olvasó zsibbasztása érdekében!

India3 142

Mikor megemlítettem Tibnek, hogy motorozni kéne, akkor valami olyat magyarázott, hogy valószínűleg az első út alkalmával beszorulnánk 2 busz közé és szörnyet is halnánk azon nyomban.

De akkor eszembe jutott, hogy lehetne kerékpárral is menni, szemben a forgalommal, mert legalább úgy látjuk az érkezőket, ahogy gyalog is és ki tudjuk kerülni (esetleg) a dolgokat. Erre már nem mondott semmit, csak elém tett egy üveg vizet és megkért, hogy igyak többet, mert a melegtől fura mondatok hagyják el a számat.

Néhány közlekedési fotóért ide kéretik kattintani.

 

Reklámok

Mert elmegyünk az élet mellett is…

“Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?”

Kapcsolódások:

Youtube video

Budapest Tavaszi Fesztivál

Értelmetlen bele is kezdeni a magyarázásba…

…ha valaki nem hajlandó, csak a saját igazát fújni, akkor felesleges akár felháborodott, akár kedves levélben tudtára adni részletesen bármit is.

Egyszerűen vannak emberek, akik nem képesek nyitni, szemellenző nélkül látni, csak (luxus)utazások szintjén mérik az élményt. Pedig lehet, ha mernének emberként lealacsonyodni az ÉLETHEZ ÉS HALÁLHOZ,  akkor akár másképpen is láthatnák a világot, akár IGAZI élményeket is átélhetnének, akár új emberré is válhatnának…

És milyen igaz az alábbi pár sor, amit egy kedves, élményeket átélt embertől kaptam:

…Ne izgassa magát barátnője megjegyzésén. Feltehetően -ha nem volt Indiában- tájékozatlan, ha volt, akkor intoleráns, nem befogadó, hanem kirekesztő…

Mert alapvetően nem kell az embereknek 100%-ban egyetérteni a másikkal, de meg kell tanulni elfogadni döntéseit. Illetve, meg kell tanulni kifejteni az ellenérveinket is.

uff.

 

Csomagolás

Az a probléma, hogy igazából még az életben nem költözködtem. Pedig már annyiszor, csak valahogy nem így.

Családilag költöztünk többször is, de akkor anyuék szervezték meg az egészet. Sőt, másodikos koromban, hogy ne is legyek láb alatt, megengedték, hogy  teljesen egyedül felfedezzem a belvárosi utcákat, a környéket. Én ennek akkor sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottam, mert bejárni a környéket egyedül az elég királylányos érzés volt. Persze, most visszagondolva, talán jobb lett volna meglesni, hogy is kell csomagolni, költözködni.

Amikor kijöttünk a ködösbe, akkor sem volt nagyon nagy költözködés, mert a lakásban hagyhattunk otthon minden olyat, amire nincs szükségünk vagy majd valamikor később lesz csak.

Tib hozott egy bőröndnyi cuccot magával az elején, amire szüksége volt. Én meg apránként reptettem ki a dolgaimat, minden egyes utazás alkalmával jött velem valami. És mivel rendszeresen járunk kocsival haza, ezért konkrétan költözés és felpakolás nem is volt. Mindig hoztunk valamit, bár az utóbbi időben már egészen jól közlekedtünk csak kézipoggyásszal.

Most viszont mindent el kell pakolni, dobozolni, kidobni, elajándékozni, eltenni, eladni, hazaszállítani, stb. A lakást tisztán és üresen kell a főbérlőnek átadni, ezért most kicsivel jobban össze kell szednem csomagolási képességemet, mint bármikor az elmúlt években. Szerencsére van már néhány igazi dobozom is!!

Kapcsolódások:

Már vannak dobozaim

Tudni kell kezelni a dolgokat…vagy nem

Miután hétfőn nyöszögtem egy kicsit a vízumos papírokkal kapcsolatban, kikapcsolódásnak elővettem a könyvet nézegetni, olvasgatni. Csak úgy valahol, ahol kinyílik alapon szoktam belelapozni.

Na, erre hol nyílik ki? Annál a fejezetnél, ahol Gita arról ír, hogy milyen nehézkes elintézni az indiai vízumot a torontói nagykövetségen (is). Kicsit bosszankodik, de  szembetalálja magát egy üzenettel:

If you can’t handle this, maybe a trip to India is not for you.

Jó ez az idézet, és amúgy is apróságokon nem szabad bosszankodni, mert akkor lehet, hogy tényleg nem nekünk való az utazás (élet) a messzi, távoli országba, ha már az elején nyöszögünk :)

Kapcsolódások:

Mormozsák

CultureShock – India

Új szokások…

Még jó, hogy a SKY-hoz tartozik néhány nemzetközi csatorna is. Arab, kínai, török, orosz, muszlim, francia, német, spanyol. Természetesen halom indiai műsort sugárzó állomást is lehet  nézegetni és akkor még nem is beszéltem a zenei csatornákról.

Kánaán van, most, hogy lassan lemondjuk a szolgáltatást, most kerül igazából kihasználásra…

Kapcsolódások:

Star Plus

Star One – majd a wiki megmondja

Házhoz jönnek…

 

… az ismeretterjesztő műsorok. Ma a Watch-on ment egy érdekes, ételes, indiás…

forrás: youtube and uktv food

Kapcsolódások:

Gary Rodes.com

Rhodes Across India

Watch – majd a wiki megmondja