Kezdjük azt gyanítani, hogy néhányan nem is veszik észre, hogy az angol, amit használnak a mindennapokban, a mondataikban, az angol.
Most nem viccelek!
Ugye, írtam arról a múltkor, hogy mennyire sok angol szó van jelen a beszédben. És most kezdjük azt gondolni, hogy sokan ezt tamilnak vagy legalábbis saját nyelvnek hiszik.
Történt, hogy odaállt elém egy kislány a parton és lelkesen beszélgetni kezdtünk. Megörültem neki, hogy tud angolul, kicsit én is, szóval lesz ebből valami 5 perces csacsogó-barátság.
Valahogy így zajlott le:
-szia, hogy vagy, hogy hívnak?
-szia, köszönöm jól, timinek, és te hogy vagy? mi a neved?
-jól köszönöm és…na, ezt nem értettem, ezt nem angolul mondta hehehe
-már szünet van az iskolátokban? – kérdeztem
-igen, nyári szünet van
-van testvéred?
-van – mondta kurtán
-idősebb vagy fiatalabb?
-egy idősebb és egy fiatalabb
-mennyi idősek? – kérdeztem
-6 és 14 aztán mondta és mondta és mondta….
Na, de ezt már egyáltalán nem értettem. És ő is csak nézett rám furán, hogy miért nem értem, ha az előbb értettem, amit mondott.
Tib is jött, hogy mi a fura fejtartásomnak az oka? Már teljesen a kislány szájában volt a fülem, de nem értettem. NEM ÉRTETTEM!!
Aztán Tib megnyugtatott, persze, hogy nem értettük, mert nem angolul beszélt.
Bakker, ilyenek vannak itt.
Az, hogy odafutnak és közlik, hogy szia, hogy vagy – ez valami alapnyelvkincs lehet, de onnét kezdve azt hiszem nem tudatosan használják az angolt.
Tegnap is sétáltunk egyet a ház körül. Egy kisfiú kiabált a testvéréhez valamit, amit nem értettünk, majd annyit mondott:
-ez lesz az utolsó kör
és utána megint nem értettük…
Akkor kezdtem rájönni, hogy ez lehet a felállás, nincsenek tudatában annak, hogy ők angolul beszélnek (félig).
Mert a szia, hogy vagy, köszi, bocsánat, kérem, hölgyem, uram, ígéret, és sorolhatnám szavak alapnyelvkincsnek mondhatók, csak kérdés, hogy melyiknek…
BENGÁL-ÖBÖL 