furaságok címkéhez tartozó bejegyzések

A nyelvezet

Kezdjük azt gyanítani, hogy néhányan nem is veszik észre, hogy az angol, amit használnak a mindennapokban, a mondataikban, az angol.

Most nem viccelek!

Ugye, írtam arról a múltkor, hogy mennyire sok angol szó van jelen a beszédben. És most kezdjük azt gondolni, hogy sokan ezt tamilnak vagy legalábbis saját nyelvnek hiszik.

Történt, hogy odaállt elém egy kislány a parton és lelkesen beszélgetni kezdtünk. Megörültem neki, hogy tud angolul, kicsit én is, szóval lesz ebből valami 5 perces csacsogó-barátság.

Valahogy így zajlott le:

-szia, hogy vagy, hogy hívnak?

-szia, köszönöm jól, timinek, és te hogy vagy? mi a neved?

-jól köszönöm és…na, ezt nem értettem, ezt nem angolul mondta hehehe

-már szünet van az iskolátokban? – kérdeztem

-igen, nyári szünet van

-van testvéred?

-van – mondta kurtán

-idősebb vagy fiatalabb?

-egy idősebb és egy fiatalabb

-mennyi idősek? – kérdeztem

-6 és 14 aztán mondta és mondta és mondta….

Na, de ezt már egyáltalán nem értettem. És ő is csak nézett rám furán, hogy miért nem értem, ha az előbb értettem, amit mondott.

Tib is jött, hogy mi a fura fejtartásomnak az oka? Már teljesen a kislány szájában volt a fülem, de nem értettem. NEM ÉRTETTEM!!

Aztán Tib megnyugtatott, persze, hogy nem értettük, mert nem angolul beszélt.

Bakker, ilyenek vannak itt.

Az, hogy odafutnak és közlik, hogy szia, hogy vagy – ez valami alapnyelvkincs lehet, de onnét kezdve azt hiszem nem tudatosan használják az angolt.

Tegnap is sétáltunk egyet a ház körül. Egy kisfiú kiabált a testvéréhez valamit, amit nem értettünk, majd annyit mondott:

-ez lesz az utolsó kör

és utána megint nem értettük…

Akkor kezdtem rájönni, hogy ez lehet a felállás, nincsenek tudatában annak, hogy ők angolul beszélnek (félig).

Mert a szia, hogy vagy, köszi, bocsánat, kérem, hölgyem, uram, ígéret,  és sorolhatnám szavak alapnyelvkincsnek mondhatók, csak kérdés, hogy melyiknek…

 

Reklámok

Milyen hajad van?

-Mit készítenek belőle? – kérdezte Óm kételkedve.

-Különböző dolgokat. Leginkább hordják. Néha színesre festik: pirosra, sárgára, barnára, kékre. A külföldi nők imádják mások haját hordani. A férfiak is, különösen, ha kopaszok. Külföldön félnek a kopaszságtól. Külföldön olyan gazdagok, hogy megengedhetik maguknak, hogy mindenféle buta dolgoktól féljenek.

India, India – Rohinton Mistry (Fordította: Csikós András)

Volt itt ez a múltkori Tudtad- hajas bejegyzés és már nagyjából van is rá válasz, egészen pontosan a ködösből érkezett pár youtube videóra mutató link formájában.

Én meg mellékelem az egyik videót, később majd mutatom a többit is, de csak apránként!

Tessék megnézni! Sok mindent meg lehet tudni belőle!

Remélem, megnyitható a videó ott is, ahol éppen a T. Olvasó próbálja megnézni. Azt tudom, hogy Skóciában és itt Chennaiban engedélyezi a youtube.

Ha a videóra kattintás után hibát ír ki, próbáljatok azért még 1x a videóra kattintani, vagy itt a közvetlen link a youtube-hoz, esetleg katt ide!!

 

Haladnak a dolgok…

Aztán egy szerencsés napon elszakadt a szattyánbőr szíj. Ibrahim bemutatta a roncsot a háziúr irodájában. A hivatalnok megvizsgálta, megerősítette a természetes elhalálozás tényét, és kitöltötte a megfelelő kiutalási nyomtatványt. Ibrahim kapott egy darab madzagot addig, amíg a formaságok elintéződnek.

Kéthetes késéssel megérkezett az új dosszié. Ez kanavásszal erősített kartonpapírból készült, s nagyon csinos volt, a legújabb modell, színét tekintve umbra-barna. Ibrahim el volt ragadtatva. Kezdte optimistán megítélni a kilátásait…

India, India – Rohinton Mistry (fordította Csikós András)

Valószínűleg, amikor megérkeztünk mi is Ibramhim optimista megítélésével láttuk a világot. De azért ez nem teljesen volt így.

Nem panasz, de hogy ne csak a jó oldalát lássuk a dolgoknak tudni kell, hogy nem rajtunk múlott, hogy ennyi ideig nem volt lakásunk, hogy ennyi ideig nettelenek voltunk ésatöbbi. Alapvetően kicsit el is voltunk keseredve, hogy valahogy olyan nehézkesen mennek a dolgok, vagy csak a hőmérséklet, az időeltolódás, a külföldön levés az oka, hogy kicsit megszeppenve, kicsit ingerülten éljük a napjainkat és vártuk a megoldásokat, míg a többiek Pató Pál munkamódszere alapján élték életüket.

A lakást már az első hét csütörtök estéjén kiválasztottuk! Tehát a harmadik napon, amit messziföldön töltöttünk. Az, hogy miért nem intéződtek a papírok el és hogy miért is kellett a következő hét péntekén már kicsit hisztis idegállapotban követelni a kulcsot, azt nem tudjuk. Főleg, hogy a cég tavaly év elejétől tudta, jön egy muksó a feleségével és lakni akar, majd valahol. Az már más kérdés, hogy az itteni vezetőség a ködösbeli aláírásokra mutogatott, a ködösbeliek az írekre, az írek meg nem tudom, hogy kikre, de gyomorforgató volt és idegesítő, hogy nem rajtunk múlik itt semmi, mi csak bábok vagyunk, pedig azért súlyos rúpiaezrekbe kerül a szállás a szállodákban és a lakásbérlés is. (A ködösben sem egyszerű a lakások bérlési procedúrája, de ott azért segítség nélkül is képesek voltunk intézni, itt segítséggel is csak kínlódással ment.)

Az, hogy csak egy sima feltöltős telefonkártyát vegyél, hogy legyen helyi mobilszámod, ahhoz útlevélre, útlevél másolatra, külön igazolványképre és születési anyakönyvi kivonatra is szükséged van. Amit persze nem tudtunk előre, csak amikor ott álltunk az egyik ilyen telefonos bódé előtt, de persze másológépük és a plázában igazolványképet gyártó szolgáltatás az nincs. Mindegy, egy útszéli bódéban némi mosollyal és viccelődéssel vegyített csevegés után bírtunk venni egy kártyát , még nagy kincs volt a kézfogásom, amit a kis barna fickók nagyon, nagyon vágytak.Eladott Tib egy mobilkártyáért hehehehe

Az még külön kérdés, hogy a céges mobilt, miért is csak a 20. nap után kapta meg Tib. Nem távolsági hívásokat akart bonyolítani, de ha azt mondják, hogy nem akarnak adni, azzal sem lett volna gond, mert már tudjuk, hogy is kell mobilhoz jutni, megoldottuk volna, de ezek olyan kis apró fura dolgok.

Belépőkártyája még mindig nincs…

Bankszámlát is kezdett intézni, de néhány e-mail után úgy volt vele, hogy most már nem zargatja a helyi bankos fickót, majd idővel csak meglesz a “két munkanap alatt nyitunk önnek számlát” alácitibank alapvetően csak tizensokéve van náluk számlája.

Még jó, hogy az internetes fickó bankszámla nélkül is hajlandó volt segíteni, igaz 2db igazolványkép, az útlevélmásolat meg a vízummásolat és az útlevél külön bemutatása is kellett még  hozzá és közel 2,5 órájába telt Tibnek a mutatvány, hogy belekerüljön a szatyrába a kis photon+ elnevezésű internetkütyű, meg 72 órás ellenőrzési procedúra után lesz (remélem, lesz!!) csak végleges internet (tényleg Tib-e a Tib, ott dolgozik-e, ahol mondta, barna-e a szeme és mekkora a cipőjének a mérete).

Aztán ott van még az a bizonyos regisztrációs folyamat, amit elvileg a 14. napig el kellene intézni, annak aki 180 napnál tovább marad. De a repülőgépen kitöltött papírok alapján 180 napnál rövidebb időre érkezőknek nem kell és blabla.

Persze, ezt senki sem tudja egészen pontosan, még a regisztrációs ügyosztályon is 3 felé futottak az ügyintézők, amikor Tib személyesen több órás soronülés után feltette a kérdést nekik, hogy akkor most mi is van pontosan? Írt az internetes oldalon talált címre, is, hogy akkor jó lenne most már tudni/választ kapni, hogy mit is és hogyan intézzünk, mert össze-vissza, de nagyon beszél mindenki és legfőképpen teljesen mást.

http://india.gov.in/overseas/passport/foreigners_registration.php

All foreigners including foreigners of Indian origin visiting India on long term (more than 180 days) Student visa(S) (including those coming for study of Yoga, Vedic Culture, Indian system of dance and Music), Research Visa(R), Employment Visa (E) and Missionary Visa (M) will be required to get themselves registered with concerned Registration Officer within 14 days of his/her first arrival, irrespective of the duration of their stay.

Foreigners coming to India on Medical Visa (M) or Medical Attendant (MX) Visa are also required to register themselves with the concerned Registration Officer within 14 days of arrival irrespective of the duration of stay.

Foreigners visiting India are required to register within 14 days in case of stipulation/ observation/ Special endorsement made by Indian mission/ Embassy on the Indian Visa.

Foreigners visiting India on other categories of long term visa including business/Entry(X) visa would not require registration with the concerned FRROs/FROs if , repeat if duration of his/her stay does not exceed 180 days on a single visit. In case a foreigner intends to stay for more than 180 days on a single visit he should get himself registered well before the expiry of 180 days.

Pakistan Nationals are required to register within 24 hours and Afghanistan Nationals are required to register within 7 days of their arrival in India.

Registration facilities are not provided at the airport and are carried out in the office of FRROs or District Superintendents of Police (FROs).

Children below 16 years of age do not require Registration, on any type of VISA.

Szóval, nem egyszerű, nem egyszerű, de azért jól vagyunk és mire augusztusban megyünk haza, akkora minden elkészül (remélhetőleg)…legfeljebb Tibet nem engedik ki az országból, vagy nem tudom……

Test-beszéd

Nem szeretnek NEM-et mondani. Azt szeretik mondani, amit hallani akarsz (ezért is került Tib ide, mert telefonba a vezetőség felé mindig azt mondták az irodai állapotokról, amit elvártak a vonal végén, de az elvárt munka meg nem volt elvégezve…).

Otthon is van olyan köztes ‘oké-oké’, ‘persze-persze’ vagy valami hasonló, amit akkor mondunk és ahogy mondjuk,  amikor nem biztos, hogy igazat adunk a másiknak, de semmiképpen sem akarunk összebalhézni vele. Illetve már rég le szerettük volna zárni a beszélgetés azon részét, ami esetleg kényes.

Na, ez itt is működik, főleg, hogy nem szeretik a NEM-et kimondani, meg elhajtani az embert sem (persze, ezt az első hét első napjaiban nehéz egyértelműen kimondani). De azt hiszem, vagyis úgy gondoljuk mindketten, hogy a ‘sure-sure-sure’ (kicsit elhadarva, susogósan mondva valahogy így ssössössö)  és mellé a kis fejbillegtetés oldalra, az egyik formája ennek a jólvanjólvanúgyvanahogytemondod-nak – szerintünk.

Nekem mindenesetre nagyon tetszik!! Jópofa, ahogy ingatják a fejüket. Tibnek egészen jól megy már, nekem majd inni kell pár pohár Kingfisher-t hozzá, de idővel anélkül is menni fog, talán.

Hogy milyen ez? A legkisebb gúnyolódás nélkül mondom, vedd elő a bólogatós kiskutyád a kocsi ablakából és kicsit lökd meg oldalról a fejét….na, megvan? Pont olyan! NAGYON JÓ! Annyira tetszik, hogy nagyon!!!

U.i: alapvetően elképzelhető, hogy nem így van, ahogy mi gondoljuk, de idővel majd kitapasztalom és elmesélem, ha érdekel. De nekem nagyon tetszik ;)

Mindenki másképp csinálja…

A csomagolás mellett, amikor tehetem, igyekszem könyvből, internetről, levelezésből megismerni az indiai szokásokat.

Nem egyszerű, lesznek furaságok, már előre látom! Szemeinknek, füleinknek, lelkünknek biztos megrázó lesz néhány dolog, de azt hiszem, a nyitottságunk majd átsegít ezeken a nehézségeken (vagy nem).

Ezért most nem is szeretnék beszámolni arról, hogy milyen  érdekességeket olvastam, hallottam, tudtam meg innét és onnét az indiai szokásokról, majd akkor elmesélem, ha konkrétan átéltem egy-egy ilyen rácsodálkozást.

De hol nincs fura szokás? Mindenhol vannak, az érkezőnek, a másik országban élőnek szájtátásra okot adó érdekességek – szerintem. Nem??

Nem is kell messzire menni, elég, ha arra gondolok, hogy az európai emberek elfelejtették,  bizony az autókkal a XX. század elején majd’ mindenki a baloldalon közlekedett. Még most is sokszor azzal viccelődnek ismerőseim is, hogy az angolok, milyen különcök ezzel a közlekedéssel. Pedig, ha csak egy kicsit megnéznék a régi magyar fotókat, akkor bizony láthatnák, hogy otthon is baloldalon folyt a közlekedés. A HÉV (Gödöllő) még most is azon az oldalon fut. És ez akkor még nem is olyan nagyon eltérő, megrázó kulturális sokk…DSC02947

Ahogy hallunk mindenféle fura büfögési, orrszívási  és nem fújási szokásokról a kínai, japán és egyéb ázsiai országok kultúrájának részekénk, vagy meglepődünk, azon, hogy a perui börtönökben nem használhat a szakács chilit, mert afrodiziákumként hatna az. Ahogy egy spanyoloknak nem illik dicsérni a tulajdonát, mert azt gondolja, nagyon szeretnéd magadévá azt a valamit. Vagy egyes országokban nem fogják egymás kezét a párok, míg máshol a nyilvános helyen ölelkezés sem okoz gondot.

És elhihetjük,  hogy ugyanúgy furának tartják a hozzánk érkezők, a mi étkezési, párkapcsolati, higiéniás elvárásainkat, szokásainkat (hisztinket).

Meg kell tanulni elfogadónak lenni, hogy ott úgy szokás, itt meg így. Valószínűleg mindenkinek a saját jól bejáratott mindennapi életéhez az tartozik hozzá, amit kicsi gyermekkorából hozott, vagy amit felvett időközben…

 

Kapcsolódások:

Bengál-öböl – 2009.02.12. Culture Shock

Szokatlan szokások

Majd a wiki megmondja – kulturális sokk

National Geographic – Magyarország és a baloldali közlekedés

Origo.hu – autó, közlekedés