Tudtad? – XVIII.

Bal, mint bal kéz használata Indiában.

Gondolom, ezt is sokan tudják, de azért írok róla, mert hogy néz ki egy kis indiai élménybeszámolós blog ezen alaptétel nélkül?!

Bal kézzel nem fogjuk meg a pénzt, különösen nem adjuk, ha mi vagyunk az első vásárlók aznap a boltos (bácsinál-néninél-fiúnál). Rossz (bal)szerencsét hoz.

Ahogy azt tudjuk, Indiában még ma is sok helyen kézzel esznek az emberek (nem használnak evőeszközt). A jobbikkal esznek a balt meg az asztalon pihentetik vagy a combjukon.  Fura, mert itt Dél-Indiában még a tányért fogni sem “illik”  a balabbik kezével az embernek.

És hogy miért is nem?

Hát mert tisztátalan az a bal kéz. Ahogy az ablakon kinézek a szomszédos mezőre, látom, ott gugolnak az emberek és végzik a kis-nagydolgukat. Mivel papírt nem használnak, leginkább a kezüket használják, meg egy kis vizet. Na, de ebbe most ne menjük jobban bele. A lényeg az, a bal kéz az tisztátalan, másra való, nem evésre és nem pénzfogásra…

Aki meg balkezesnek született, hát annak is ajánlott nyilvános helyen a jobbikkal enni, de természetesen nem vágják le a kezét, ha ballal eszik (remélhetőleg, ennek nem tudtam utána járni).

Én mondjuk ettem együtt egy balkezes hölggyel, nem zavartatta magát, sőt csak azt a kezét használta.

Most nem akarok itt szemérmetlenkedni, de én pl. a jobb kezemet használom arra, amire a helyiek a balt (jó, én használok papírt is).

És alapvetően látens balkezes vagyok, minden után a ballal nyúlok először, a konnektorból kihúzni a dugót is. A falatokat is azzal szeretem a számba tenni, mert általában a kanál/villa van a jobbikban és így a bal az szabad további matatásra az asztalon, az ételek között. De alapvetően minden után első körben a ballal nyúlok…(itt marha ciki  gyorsan visszakapni a kezemet,  mert alapból mindenért azzal nyúlok. Nem tudom, hogy mikorra vetkőzném le ezt).

Balszerencse, balegyenes, balsors, balsejtelem, baleset, bal lábbal kel fel, kétbalkezes…otthon is van a balságnak egy kis negatív visszhangja (vagy valami ilyesmi). Édesanyámat leszoktatták a balkezességről és szerintem sokan vannak így vele, hogy át lettek “nevelve”.

Te, kedves T. Olvasó, melyik kezedet használod és mire?

Kapcsolódások:

Házipatika.hu – Add a szép kezed (HU)

Etiaquette of Indian dining – majd a wikipedia megmondja (EN)

Tudtad? – XVII.

Buszmegállókban, parkokban és itt-ott van ingyenes vízhez jutási lehetőség. Nagy meleg van, vízhiány van, de azért arra figyelnek, hogy az ember, ha nincs is pénze palackozott vizet venni (vagy kis zacskósat), azért valamilyen formában ivóvízhez jusson.

Ha figyelmesen megnézzük azokat  a nyilvános vízmerítési helyeket, amikhez most egy jó fotót sem találok, pedig biztos, hogy van pár, akkor meglátjuk, hogy 1 db pohár oda van készítve még a sima csaphoz is, hogy abból igyon a jóember (általában lánc is van hozzá, hogy nehogy elvesszen).

Igen, mindenki egy pohárból iszik errefelé, kérem szépen.

Nem, nem kell megbotránkozni, mert itt nem cuppannak rá az üveg szájára, sőt a pohár szélére sem az emberek (üdítő és víz esetéről beszélek a sört, bort, pálinkát nem tudom, hogy isszák).

 forrás: /img2.photographersdirect.com/

Kinyitják szájukat, nyakukat kicsit hátradöntik és öntenek, pont úgy mint mi, csak éppen nem érinti a szájukat a pohár vagy az üveg és nyelnek.

Ezért van lehetőség arra, hogy egy pohárból igyon mindenki. Először fura volt látni, de végül is mi a baj vele? Semmi. Merít, dönt, önt, nyel és visszateszi a poharat és a következő használhatja megint. Inkább örülni kell annak, hogy van lehetőség vízhez jutni a nagy melegben.

Mi próbáltunk így inni, nem egyszerű. Voltak már nálunk szerelők, akiknek adtunk vizet, ők is pont így ittak a pohárból gondolkoztam azon, hogy elmossam-e utánuk a poharat, csak felesleges mosószerfogyasztás :)

Lakhsmi is ivott már párszor főzés közben, és ő is így belelöttyinti a szájába a vizet. :)

Azért is fura, amikor a plakátokon meg a tévében a reklámok egészen másféle technikát mutatnak az üvegből ivásra…

 

T.Olvasó, te hogy iszol az üvegből/pohárból?

Egy indiai és egy nem indiai így:

Nicole Kidman így:

Remélem, a bejegyzés megjelenésekor a videók még megtalálhatók lesznek. Amennyiben nem indul el, kétszer kell kattintani és a youtube oldalon megnyílik (remélhetőleg).

Önjáró bejegyzés, ha visszatértünk a kirándulásra a hozzászólásokat is megválaszoljuk. JÓ gyakorlást és várom a videókat, fotókat az új ivási módszerről!!! :)

Tudtad? – XIII.

VALAMI, AMI JÓ

Ez a jelentése annak a jelnek, amit ha magamra öltenék otthon, akkor lehet, hogy nagyon csúnyán néznének rám, sőt akár még eljárás is indulna ellenem vagy megdobálnának vagy akármi, mivel Magyarországon tilos a használata…

Pedig én most vettem egy blúzt, amin bizony rajta van, nem is egyszer. Még nem vagyok biztos benne, hogy utcán is fogom hordani, de a lényeg, én tudom, az eredeti jelentését, ha agyonvernek is érte.

 

A “szerencsét hozó dolog” ábráját nem biztos, hogy Európában is szerencsés lenne hordani.

A fénykép a cochin-i zsidónegyedben készült, ahol jól megfért a Dávid csillag mellet a szvasztika is.  Bár, ha jól tudom a Dávid csillag eredetileg mezopotámiai és a zsidóság csak később vette át.

És, ha figyelmesen nézegettétek T. Olvasók a pondicherry-i fényképeket, akkor ott is észre kellett vegyétek, hogy S bizony horogkersztes szvasztika jeles ingben pózolt a fotókon (pl. itt ni).

Persze Hitler megfordította, meg el is forgatta, de a mai ember, ha meglátja az eredeti formát (alsó kép Ganesh istennel az ingen) akkor nem a nap megszemélyesítése vagy a végtelenség, esetleg a tízezres szám jut eszébe.

kép forrása: wikipedia

Ázsiában, Polinéziában és Amerikában már sokkal korábban napszimbólumként használták a szvasztikát, ennek megfelelően gyakran arany színben ábrázolták, illetve valamilyen pozitív dolgot – például termékenységet – jelképező díszítésként szolgált. Buddhista emlékeken, műtárgyakon, szobrokon is sokszor feltűnik a szvasztika, de a hindu Ganesa istennel is összefüggésbe hozható. Forrás:geographic.hu

És az a kedves bácsi Kanchipuramban is, aki körbevezetett minket az egyik templomban, megmutatta, hogy a táncoló istenség alakja is a szvasztika formáját próbálja követni. Az más kérdés, hogy én nem látom benne, de a bácsi azt mondta, akkor biztos így van…

Önjáró bejegyzés, hozzászólásokra majd akkor tudunk válaszolni, ha visszaértünk a 3 napos kirándulásunkról. De ez ne vegye kedvedet, szólj hozzá bátran T. Olvasó…

Szép napokat addig is!

Nem fura? Ez a 13. Tudtad? bejegyzés (ha nem számoltam el)és 2010. június 13-a van (mik vannak, jelek, szimbólumok, véletlenek).

Kapcsolódások:

Szvasztika – majd a wiki megmondja (HU)

Honnan ered a horogkereszt? – geographic.hu (HU)

Magyar Televízió – Zsidó jelképek videótár (HU) (több filmből álló érdekes műsor, sajnos az én internetem csak 1-1 percet bír el…)

Dávid csillag (HU)

A pötty a fejen – bindi és más – Tudtad? XII.

A fhanszia gyarmat

Amióta megérkeztünk messziföldre (március 9.), azóta terveztük, hogy átkirándulunk Pondicherry-be.  Valahogy, valamiért mindig elmaradt, igaz novemberben Tib már járt ott, áprilisban én is voltam, ha nem is a városban, de arrafelé, így kicsit tolódott…

De most a hétvégén végre összeszedtük magunkat és elmentünk. Jött Tib egyik igen vidám indiai kollégája is S, ez sokat javított a hangulatunkon, már az út legelején be is kapcsolta a remek zenéket a telefonján és 2,5-3 órán keresztül mindenféle dalocska bömbölt a hangszóróból (mert közben arra is csatlakoztattuk a telefont).

Első állomásunk Auroville volt.

a világ egyik legismertebb spirituális központja. A település egyben olyan jövőváros, ahol több mint harminc éve azon dolgoznak, hogy megalkossák az élet, a létezés új modelljét. A planetáris tudat regionális központjában az egyetemes emberiséghez szóló üzenetként, példamutatásként fogják fel, amit megteremtenek, ezért is nevezik az új települést így: Auroville Universal City. Mira Alfassa – akit később inkább Mother-ként, azaz Anyaként ismertek – alapította a várost 1968-ban. A városalapítási kísérlet célja az emberi egység és a megértés, az új tudatosság és a fenntartható fejlődés elősegítése Forrás: wiki

Nem is tudok hirtelen, meg nem hirtelen sem erről a helyről mit mondani. Igazából S miatt kicsit rohantunk, de talán még lesz lehetőségünk egyszer újra körbejárni. Érdekes volt látni a halom fehér “zarándokot”, bukósisak nélkül a robogókon száguldozni arrafelé (felénk nem nagyon vannak bátor, fehér motorosok). Na, jó, nem csak ez volt érdekes, de úgy látszik ezt a helyiektől már nagyon jól átvették a külföldiek is és ez már jele annak, hogy működik a dolog, vagyis “…célja az emberi egység és a megértés…” (hö)

Bejártuk a területet, megnéztük az ismeretterjesztő videójukat is, de haladni kellett tovább, mert az idő gyorsan futott.

Beautóztunk Pondicherry-be, na onnét kezdve a két pasi (Tib és S) meg akart halni a melegtől. (S északi legény, ő sem bírja a meleget). És be kell valljam, valóban marha meleg volt még rólam is ömlött a víz. Főleg, hogy nálunk (Chennai) napok óta hűvösebb idő volt és hol esik, hol nem, de enyhébb a hő. A városban sétálás első állomása a La Café volt, kis felfrissülés reményében (legalább árnyék volt).

Falatoztunk egyet, Tib benyomott két sütit (mi mást?) meg egy fahéjas-citromos kávét.

S egy adag grillezett pipicicit,  én meg egy kis francia quiches-t akartam, ha már francia területen vagyunk, de az pont nem volt, így pizza szelet és french fries :) meg egy kis csíra volt az ebédem.

Bár a tengerpart ott volt mellettünk, nem kaptunk szellőt, ami lehűtött volna minket, ezért eléggé nyűgösre vettük a figurát. Nem szoktunk mi ilyen nyűgösek lenni, de tényleg meleg volt. Kicsit sétáltunk a városban, megnéztük jól az épületeket, a parkot, aminek egy bejárata van csak (a többi le van lakatolva, jó indiai szokáshoz híven). Mindenfelé árnyékban pihegő ember volt.

A múzeumot is nagy nehezen, többszöri eligazítás után, találtuk csak meg. Pedig előre megnéztük a térképen, de valahogy nem ott volt, ahol lennie kellett volna… Mindegy, megtaláltuk és vidáman izzadtunk az épületben, míg néztük a múltat.

A kulturálódás után egyenest beültünk az egyik szálloda bárjába és kicsit lehűtöttük magunkat seritallal. Persze, nekem reklamálni kellett, mert az én kingfisherem eléggé meleg volt bár én amúgy is mindig reklamálók valamiért, ezt Smicitől tanultam. És azt is megtudtuk, hogy a Beck’s az indiai ital :) :) Most komolyan!!! :) rá is volt írva a papírra, hogy indiai termék. A felsorolásban is az indiai sörök közé lett mondva. Fura.

 

Kicsit még sétáltunk a sétányon (hol máshol, ez a neve), kézművesek boltjait nézegettük, beszereztünk néhány üveg indiai bort és ezt-azt. Mivel Pondicherry nem Tamil Nadu megyéhez tartozik, illetve földrajzilag igen, de szövetségi területként Delhi felügyeli és kormányozza és nem a környéki erős kéz. Így más adó van pl. az italokon is. És amint látjátok T. Olvasók, az italbolt az egy üzlet, nem egy bódé, ráccsal elzárva az alkoholra szomjas nép elől.

Teljesen más hangulata van a városnak, a házak is franciásak (Kerala portugálos volt, Chennai meg indiai, vagy mi).

Miután felszerelkeztünk némi borral, jól elrejtettük a kocsiban, mert esetlegesen elvehetik a határon, így elmentünk még indulás előtt egy kis áldásért az elefánthoz (Ganesh), hogy tuti szerencsésen érjünk haza a  fura éjszakai forgalomban. 

Mondjuk, kicsit béna voltam, mert gőzöm sem volt, hogy hova is tegyem az elefántnak az aprót, de mondták, hogy nyugodtan bele az orrának a likába. Hát én beletettem és akkor láttam, hogy ott már gyűlik a sok fémpénz, de akkor is fura érzés volt odatenni a fillérkét…

Az út alapvetően zökkenőmentesen zajlott le, egyszer hittem csak, hogy most vége!

2 sávos út – odafelé

Mondjuk, azt sem értettem, hogy miért nem azon az úton jöttünk visszafelé is, amint mentünk. Mert reggel pl. nem használhattuk az ECR-t, valami engedélyezési problémák miatt (nem csak mi, mások sem). De visszafelé már használhattuk. Amúgy, amin reggel mentünk nekem sokkal szimpatikusabb volt, mert 2 sáv volt irányonként és volt egy járdasziget szerűség, ami elválasztotta a 2-2 sávot. Szóval nagyon tetszett, olyan főút jellege volt (a száma is azt jelezte 45), de hát nem ott jöttünk vissza, mert lehetett ezt a másikat is használni már…vagy mi.

A lényeg, jót kirándultunk, S mesélt remek dolgokat Indiáról, az utazást is túléltük, szóval minden jó, ha a vége jó!

Pondicherry-be és Auroville-be is vissza kéne még menni, kicsit jobban bejárni

A kirándulásról fényképeket a Pondicherry albumban találhat a T.Olvasó itt ni!

Az útról a videó, meg már látható volt korábban.

 

Kapcsolódások:

Auroville – majd a wiki megmondja (HU)

Pondicherry – Puducseri – majd a wiki megmondja (HU)

Tudtad? – XII.

Bindi..

Na, erről szerettem volna írni valami érdekeset, de ááááááá akárkit megkérdeztem a környezetemben, azoktól teljesen mást hallottam. Azt meg képtelen voltam összerakni…

A bindi, vagyis a pont hagyományosan a házasság jelképe.

Azt is hallottam, hogy a foglaltság jelét is mutatja. Szóval kislányokon is látható, akiket már szülei eladtak, eljegyeztek.

Meg persze egyre több fiatalon látni, mert divat hordani.

A bindi a hagyományok szerint a házas hindu nők homlokának közepén, a szemöldökökhöz közel, az ún. hatodik csakra helyén elhelyezett festett piros pont (alapanyaga az ún. szindur por). Fekete változata a hajadon lányok homlokát díszíti. Hitük szerint a bindi amellett, hogy családi állapotukat jelzi, távol tartja viselőjétől a gonosz szellemeket is.

Forrás: geographic.hu

Tamil Naduban nagyon sok emberen látjuk. Férfiakon, nőkön, fiatalokon. De egyszerűen képtelen voltam tőlük kideríteni, hogy miért is van rajtuk. Az egyik azt mondja, mert házas, a másik azt mondja, mert “GOD” miatt, a harmadik csak néz rám…aztán a többiek meg még annyit sem értenek a kérdésemből. :(

Kerala államban például a sofőr elmondta, hogy nincs hagyománya a pöttynek. Valóban nagyon kevés emberen láttunk. Igaz, Keralában elég sok keresztény van.

Szóval, én most teljesen össze vagyok zavarodva, hogy pontosan mi is ez, és miért is hordják. A neten is mindenfélét hordanak össze erről, és még akkor ott van az a Tilaka nevű jel is, amit a test 11 különböző pontjára is fel kell rajzolni, szóval az valami egészen más…

Nehéz, hogy mi nem beszéljük a helyi nyelvet, az itteniek angolja meg ugye olyan, mintha a saját nyelvükön beszélnének, és nem értik, hogy miért nem értjük, de mondjuk ők sem értik, amit kérdezünk.

Netről meg mindenki össze tudja olvasni, amit meg akar tudni erről a pöttyről.

 

Kapcsolódások:

Házassági szokások – Tudtad? – XI.

Freeweb.hu – érdekességek – bindi (HU)

Egy egészen hosszú leírás a bindiről – zona.hu  (HU)

Bindi – majd a wiki megmondja (EN)

Tilaka – majd a wiki megmondja (EN)

Tudtad? – XI.

Maradjunk még egy kicsit a házasságnál, ha már múltkor esküvőről beszéltünk.

Találtam egy könyvet, amiben azért megnyugtató információ volt, hogy a házasság 8 típusa között található egy olyan is, ami kölcsönös szerelmen alapul. A szülőknek nincs szerepe a házasság létrehozásában, sőt még a házasság előtti szex szeretkezés sincs tiltva.

..ez nem akadály a későbbi házasságra. Káma Szutra szerint ez az  ideális házasság. – részlet a könyvből

Mondjuk, arról nincs kimutatásom, hogy mennyi szerelemből köttetett házasságot tartanak nyilván. Ha csak azt nézem, hogy a héten megint hivatalosak lettünk volna egy esküvőre, ahol a vőlegény iskolázott (doktori végzettségű, legfelsőbb kaszthoz tartozó legény), de ez is elrendezett házasság volt(lett). Sőt, a fiatalember még munkáját is feladta és hamarosan Amerikába költöznek, hogy a feleség ott megkezdett karrierjét jobban lehessen építgetni.

Többek között a kölcsönös szerelem – házasságon kívül volt/van még olyan hogy;

-gyermekházasság, ami a lány 4 éves korától volt lehetséges,

-a lányt elrabolták, míg családtagjai aludtak,

-a feleség fiatalabb férjhez ment hozzá és míg az fel nem nőtt, addig a család többi tagját kellett “szolgálnia” az asszonynak.

 

Kapcsolódások:

Elrendezett házasság – Tudtad? X.

Kathakali

Ez a neve annak a csudi-fura táncnak, amit sikerült elcsípnünk megérkezésünk napján Thekkady-ban. Köszönhető ez a kedves, rendes sofőrünknek, aki ajánlgatta az esti programlehetőségeket ;)

Miután a fűszerkóstolgatás után kialudtuk magunkat (30-35 perc) még kicsit sétáltunk a városkában, felfedeztük a házi készítésű csokoládékat, meg a fűszerboltokat, megcsodáltuk az európai/portugál stílusú épületeket (amikhez hasonlót mifelénk nem igen látni) és találtunk egy remek kis könyvesboltot is, szóval majdnem lekéstük az előadás előtti készülődést.

Főleg, hogy ahova mentünk a jegyünkkel az nem az a hely volt, ahol a műsor megnézhető, szóval még kampajogni kellett pár percet, hogy a város szélére kibotorkálva megtaláljuk az épületet, ahol az előadást tartották. És életünkben először találkoztunk messziföldön egy becsípett bácsival, aki végig eljött velünk az épületig. Mondjuk, erről senki sem informált minket a jegy vásárlásakor, hogy majd este ne ide jöjjünk ám vissza. Mindegy, megtaláltuk, nem késtük le a készülődést és a műsort sem!

30-35 perc (úgy látszik ez most ilyen visszatérő időegység) volt a készülődés, vagy legalábbis nem kevesebb, de lehet, hogy több…

Valamit elvétettem, mert nem jöttem rá, hogy ebből a kis sovány srácból, hogy lett a végén egy pufi fejű alak?? Mert az ok, hogy a ruháktól lett akkora testileg, de az arcát előttünk festette ki és igaz, hogy nincs róla kép, de elhihetitek kedves T. Olvasók, hogy nem ilyen duci feje volt neki maszkírozás előtt.

Mindegy, a lényeg, hogy ott előttünk készülődtek, öltözködtek, majd egy ajtó mögött eltűntek. Kicsit később jött egy bácsi, aki elmesélte a (dráma)tánc történetét és megkezdődött az előadás. Először ez a bácsi énekelt egyet majd jött egy kis zenei hangulatkeltés:

 

Majd folytatódott egy kis zenével összekötött szemtestbeszéd bemutatással:

És végül a főműsor is elkezdődött:

A tánc és a történet tényleg drámai, érdekes és félelmetes volt; egy szerelmi szálon futott, aminek természetesen szomorú vége lett. Ahogy ez mindig is lenni szokott, előbb-utóbb valaki meghal a kapcsolatban, vagy így, vagy úgy…

Az előadás végén oda lehetett állni a táncosok mellé és fényképeket kattintgatni, de valahogy béna voltam és nem álltam oda. Természetesen, Tib sem kapható ilyenre, így nem lett közös kép a csudi táncosokkal (persze, így utólag már bánjuk) és sajnos úgy az egész este képei kicsit homályosak és bénák lettek :(

Hazafelé akció várt ránk, mert a sötétben kellett visszabotorkálni a főutcáig, azon a területen nem volt világítás, ahol az a kis épület állt. Persze volt velünk zseblámpa, a szállodában hagytuk, mert ki gondolta, hogy kiserdő-mező-kavicsút-árokpart-bokorugrás lesz az egyik esti programunk. hehehe

Nem kellett ringatni minket, nagyon hamar elaludtunk.

Kathakali drámatáncról a kapcsolódásoknál lévő hivatkozásokban lehet bővebben olvasni, fotókat itt találsz még és lehet, hogy majd a többi videót is felteszem a youtube oldalra (vagy nem).

Kapcsolódások:

Kathakali – indiaitanc.hu (HU)

Kathakali – majd a wiki megmondja (EN)

India táncművészete – geographic.hu (HU)

Kanchipuram

Varadarajar Temple fura visnu papja után kicsit rossz hangulatban mentünk tovább a várost felfedezni, mert azért bántott minket, hogy elégedetlenkedett a mi pénzünkkel. Juli is jól felhúzta magát ezen, de aztán kisétáltuk magunkból a mérget.

Körbejártuk Kanchipuram utcáit és örömmel fogadtuk a helyiek ismerkedését. Na, nem annyira ismerkedés volt ez, inkább csak bámulás, ahogy már korábban is “megszokhattuk”. Néhány kiskölyök jött és kezet fogott velünk, majd nagy boldogsággal futott vissza szülejéhez. Páran persze megint önkéntesként modellt álltak és boldogan fesztítettek a mobilozó mukás képhez.  :)

 

A város nem volt tisztább vagy szebb Chennai-nál, bár látszott, hogy építkeznek, szépítgetik folyamatosan. Azért a patak partján itt sem szívesen játszottam volna.

Először a Kamakshi Amman Temple felé mentünk, utána az Ekambaranathar Temple irányába, de sajnos ezek zárva voltak napközben. Ezt mondjuk egyik könyv sem említette.

 

A hívők mindenhol a zárt kapuk előtt ücsörögtek a földön, újságpapíron, fűben; ettek, aludtak, játszottak vagy beszélgettek, türelmesen várták a nyitást.

Mi kicsit elcsigázottak voltunk a melegtől, a jóllakotttásgtól, mert közben beültünk egy kis falatozásra is, hogy teljen az idő és ne a tűző napon kelljen várni a nyitásra. De így is korán végeztünk az ebéddel, és csak kívülről tudtuk bejárni ezeket a templomokat.

Végül úgy döntöttünk, elindulunk a város szélén lévő  Kailasanathar Temple irányába, talán ott szerencsénk lesz és utána lassan haza is kell indulni, mert sötétedés után életveszély a közlekedés, mondhatni halál.

Kailasanathar Temple előtt kicsit az árnyékban elolvasgattuk az útikönyvet, egy kedves fiatal fiúcska hozzánk is verődött. Na, nem akartuk elhajtani, olyan jókat mondott a magyarok eredetéről, meg Amerikát is elég jól ismerte. Gondoltuk, legyen, legyen ő a kísérőnk, legyen ez egy ilyen nap!

Menet közben egy idős bácsika is csatlakozott hozzánk és mindketten felváltva meséltek a templomról. Igaz, a bácsi sokszor ismételte magát egy-egy szobor előtt, mintha elfelejtette volna időközben, hogy mit is mondott a mondat elején. De aranyos volt, lelkes, a fiú meg sokszor kisegítette kedvesen.

Míg a bácsi vagy a fiú mesélt, mi próbáltunk megállni a lábunkon, mert ugye, itt is le kellett venni a cipőt a templomba lépéskor és a mi kényes európai talpunk nehezen viselte a forró kőlapokat…

  

Már majdnem végeztünk, amikor egy különös, ismerős alak bukkant fel a sarokban. Megtévesztő volt, mert ruhája a visnu papokéhoz egy kicsit sem hasonlított, de felismertük azonnal a pénzecskénket lekicsinylő embert. Ő is felismert, mert alapvetően folyamatosan próbált elkerülni minket. Most nem visnu pap volt, csak egy sima idegenvezető, amerikai vagy európai, vagy akárhonnét való turistáknak mutogatta Kanchipuram nevezetes templomait.

Na, de az ember többlábon kénytelen állni, nincs is ezzel gond, csak akkor vállalja fel magát és ne legyen telhetetlen sem…

Mi jót mosolyogtunk a sietős léptein, ahogy próbált állandóan olyan helyre kerülni, hogy ne lássuk.

Visszafordultunk a bácsihoz és a fiúhoz, hogy befejezzék a mesélést a templomról, majd szépen elköszöntek és eltűntek, mire előhalásztuk a pénzünket, amit a túravezetésért adni szerettünk volna.

A fiút egy árnyékos lépcsőn találtuk meg, egy könyvet olvasot (könyvelőnek készül) és elutasította a pénzünket, mondván, a bácsinak adjuk, őt illeti…

A képre kattintva utazhatsz velünk!

Kapcsolódások:

Kanchi.tn.nic.in (EN)

 

Paneer Kurchan

Apró hasonlóság van az indiai és a magyar konyha között, mégpedig a csípős fűszerek, néhány alapfűszer és a paprika használata, és talán ebben ki is merül.

Hogy melyik finomabb, csípősebb, azt mindenkinek magának kell eldönteni, de én mindkettőt kedvelem (Tib a vadfűszeres dolgokat nem annyira szereti), sőt a ködösbeli falatokat is kedvelem, pedig sokan arra semmi szépet nem mondanak. Meg lehet találni ott is a finom ebédet, reggelit, vacsorát, de most maradjunk az indiai ízeknél, ha most éppen India az aktuális szállásadónk.

Együnk egy kis panirt :)

Na, nem kell megrémülni, nem a liszt-tojás-zsemlemorzsa kombinációra gondoltam, bár az sem rossz, hanem egy sajtszerűségre, ami itt elég népszerű. Majdnem olyan mint a tofu, csak nem szójatejből készül. De most nem akarnék a paneer készítésébe belemenni, arról esetleg majd később (vagy nem).

A Culturama magazinban találtam a receptet és alig vártam, hogy elkészítsem.

Paneer Kurchan

-800g felkockázott paneer (panir – sajtfajta) (csak 400 grammot tettem bele)

-1 kanál aprított fokhagyma

-2 felszeletelt hagyma

-felszeletelt kaliforniai paprika (eredetileg felet írnak, de az szerintem nagyon kevés én kettőt tettem bele)

-150 ml paradicsompüré

-2 kanál hagyma és paradicsom por (na, ilyet nem tettem bele)

-csipet garam masala por

-apóra vágott koriander levél

-só ízlés szerint

-2 kanál olaj

A felmelegített olajhoz öntöm az összeaprított fokhagymát és kicsit pirítom, hozzáadom a hagymát, a paprikát majd párolom, pirítom amíg világosbarna színe nem lesz.

Ráöntöm a paradicsompürét (én adtam hozzá egy fél korty vizet is) és fűszerezem, egy pillanatra erős lángon hagyom főni és végül belekeverem a panner-t (sajtot) és pár percig lefedve hagyom átrottyanni.

Igaz, a recept nem írt hozzá semmi köretet, azért én főztem hozzá egy kis rizst, bár szerintem pirítóssal is finom lehet, sőt talán még magában is.

Az íze olyan volt Tib szerint, mint a lecsóé (végül is van benne paprika, paradicsom és hagyma is), nekem kicsit a paradicsomos töltött paprikára hasonlított, finom volt :)

Kapcsolódások:

Együnk – bejegyzések a blogban :)

Sajtkeszites.hu (HU)

Paneer – majd a wiki megmondja (EN)

 

Tudtad? – VIII.

Ködösbeli magyarok sokszor értetlenül állnak a márciusi anyák napja előtt, ami a böjt negyedik vasárnapján van ott.

Pedig, ha megnézem az anyák napja dátumát világszerte, sokkal kevesebb országban tartják május első vasárnapján, mint, ahol nem.

Van, ahol februárban, van olyan ország is, ahol valamikor január 30 és március 1 között, sőt november végéig találunk időpontokat anyák napját ünnepelni.

Pár helyen május első vasárnapján, de itt messziföldön május második vasárnapja az édesanyáké.

ÉÉÉs dobpergés, de ez a vasárnap viszi a pálmát, mert ez a dátum a legnépszerűbb!!!

Én nem ünneplek anyák napját, már 14 éve, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kéne, de ez más lapra tartozik.

Kívánjunk hát minden kedves édesanyának, nagymamának, keresztanyának, nénikének, pótanyának sok vidámságot, egészséget és amit csak lehet május 9-én is!

És azért most, mert ebben az országban töltjük a napokat, tehát ennek az országnak a hagyományait próbáljuk megismerni, felvenni,  mert ugye: when in Rome, do as the Romans do.

Kapcsolódások:

A nagybetűs autó – Tudtad? – VII.

Anyák napja – majd a wiki megmondja (HU)

Mother’s Day – majd a wiki megmondja (EN)

Mothersdaycelebration.com(EN)